Eger - hetilap, 1879

1879-02-27 / 9. szám

66 —

dotnányos okok alkalmazása helyett, a személy elien intézett tárna- i dással remél diadalra jutni.

Napjainkban, számos eset fordul elő, hogy az ifjú. alig rázza I le ruhájáról az iskola porát, már kész tudós-, publicista- talán még | diplomatának is tartja magát, ki képes a politikai életben tényezőként szerepelni s jogosítva van akármelyik, az évek hosszú során át tudományos búvárkodás és bő tapasztalás által szerzett sokoldalú ismeretekkel biró, s e mellett, úgy lehet, tekintélyes állású s szep- lötlcu jellemű férfiú tényeit bírálat alá venni, ellene nyíltan fellépni, öt ország-világ előtt gyanúsítani és nevét pellengérre állítani. És mindez a legtöbb esetben büntetés nélkül marad, mert, alkalmas törvények hiányában, a bűnös könnyen kisiklik az igazságszolgáltatás sújtó karja alól.

Ezen úgy a magán- mint a közéletet veszélyeztető kóros állapot, a legsikeresebben s gyökeresen, csak társadalmi úton lenne orvosolható. — Egyrészről a törvényes büntetésen felül a tisztes emberek társaságából kizárandó s a közmegvetés tárgyává volna teendő az, ki köztiszteletben álló egyént becsületében megsért, mások tekintélyének aláásása ezéljából becstelenitö híreket kohol és terjeszt. — Ezzel kapcsolatosan másrészről aztán a párbaj, mint a becsületbeli ügyek elintézésére s a becsületmentésre nem jogos s nem alkalmas eszköz és az ököljognak müveit társadalomhoz nem illő foszlánya, a lomtárba lenne dobandó. — A párviadalról alkotott törvénynek teljes sikert csak ez biztosíthatna; mert mindaddig, mig a párbaj mint a becsületbeli sérelmek 1 ov a gias(?) elintézésének módja társadalmilag elismertetik, az ki becsületbeli ügybe keveredik, két tűz közé kerül s miként egy szaktudós igen helyesen megjegyzi: „valóban sajátságos helyzetbe jut. Egyfelől az állam felemelt büntető karja tiltólag fenyegeti; másfelől a társadalmi kör, melyben élnie kell, kérlelbetlenül követeli tőle becsületbeli kötelességének teljesítését. Egyfelől a társadalom megvetése, a becstelenség, melynek szégyenét, egy egész életen át, letörölheíetlenü'i magával hordani kénytelen; másfelöl állampolgári büntetés; tehát érzéki rossz ugyan, de olyan rossz, melyet nem csak könnyen elviselhetővé, de sőt egyeuesen kéjjé varázsol azon remény, igazabban meggyőződés, hogy annak következménye, illetőleg jutalma vagy kárpótlása: a vértanúság,- a hősiesség babérkoszorúja, tehát oly kincs, mely egy egész élet kellemét biztosítja.“

(Vége köv.)

Cselédügyünk.

(Vége.)

A gazda jogainál fogva kártérítést követelhet cselédjétől azon esetre, ha mindazon munkákat, melyekre szegődött, híven, pontosan s legjobb tehetsége szerint el nem végzi, sőt oly, szak- máoyának természetével nem ellenkező, erejét és képességét meg nem haladó szolgálatok teljesítését is követelheti rövid időre, melyekre nem szegődött, az esetben, ha arra hivatott eselédtársa megbetegszik, távol van vagy más okoknál fogva hátráltatva volna, s ha ezeket megtagadná, a gazda hatósági kényszert is alkalmazhat. — Kártérítéssel tartozik a cseléd, ha bárminő kárt okoz gazdájának, rosszakarat, hanyagság vagy vigyázatlanságból, vagy ha a reá bízott munkát helyettes által végeztetné, s ez utóbbi kárt okozna, de csak akkor, ha a gazda a helyettesítésbe nem egyezett. Joga van továbbá a gazdának a cseléd által okozott kárt annak béréből levonni.

Igen gyakori a panasz, hogy a cselédek sokat szeretnek kóborolni, hogy maguknak sok szabadságot engednek. Erre nézve a törvény rendeli: hogy a cselédnek a gazda tndia és jóváhagyása nélkül, akár saját ügyében, akár mulatás végett, kimenni, úgyszintén a gazda által e czélokra engedett időn túl kimaradni, 2 írttól 16 írtig terjedő pénzbírság, esetleg ennek megfelelő fogság büntetése mellett tilos. Tehát a cseléd ezen visszaélése ellen is van orvosság.

Legtöbb baj van a szeretőkkel, kik a cselédhez rendesen igen gyakran bejárnak, s sokszor a házi rend megzavarásának okai; mert a cselédet munkája pontos elvégzésétől visszatartják. Erre nézve is intézkedik a törvény következő szakaszában : „A cselédnek nincs megengedve gazdája tilalma ellenére látogatásokat általában elfogadni, különösen pedig gazdája egyenes engedelme nélkül valakit éjszakára befogadni; mert a gazda feljelentésére a cseléd az első esetben 2 írttól 10 írtig, az utóbbiban pedig 4 írttól 24 írtig terjedő birság, esetleg megfelelő fogsággal fenyithetö.“

A cseléd köteles a gazda jogos parancsainak eleget teuni. a mely cseléd azt megtagadná, vagy gazdáját, szóval vagy tettel bán- tabtazná. 50 írtig terjedő pénzbírságban marasztalható el.

I A gazda kívánhatja, hogy cselédje ruháit s egyéb iogóságait

■ a házához hozza; — s ha cselédjét, hűtlennek gyanítja, holmiát I előtte megvizsgálhatja, ha pedig a cseléd bete nem egyeznék, zár | alá teheti, felkérvén a községi elöljárót, vagy valamely hatósági közeget, a vizsgálat megejtésére.

A gazda jogát képezi cselédjét megdorgálni, „s oly kifejezések és cselekmények, melyek a család és háznép keretén kiviil más személyek között sértőknek tekintethetnek, a gazda irányában nem támasztják a vélelmet, hogy a cselédet becsületében sérteni szándékozott volna“ vagyis ha a gazda jogosult haragjában cselédjét oly szóval, vagy tettel illette volna, mely a család keretén kívül becsületsértési per alapját képezheti, ez esetben a gazdára nézve azon törvényes vélelem áll, hogy ö cselédjét az által becsületében nem sértette, s ha a család mégis becsületsértésben kérné gazdáját elmarasztaltatni, azon tényt, hogy ót gazdája csakugyan becsületében érinteni szándékozott, bebizonyítani kénytelen.

Végre amennyiben a cseléd szolgálati kihágásokat követne el, azokért fizetés-levonással fenyithetö.

A gazda kötelessége cselédjének bérét, bérruhás cselédeknél a ruházatot, a kikötött időközökben, vagy az azon vidéken divó szokás szerint, kiadni; köteles arra ügyelni, hogy cselédje, mint báznépének tagja, józan, takarékos és erkölcsös életet folytasson; továbbá, hogy cselédje testi erejét meghaladó, vagy egészségét veszélyeztető munkával ne terheltessék. A gazda ez utóbbi tilalom megsértése esetében 50 írtig terjedő pénzbírsággal fenyithetö.

Tanköteles gyermekeknél tartozik a gazda módot nyújtani arra. hogy azok 12 éves komiig a mindennapi, a 12—15 évek közöttiek pedig az ismétlő iskolákat látogathassák.

Ha pedig a cseléd megbetegszik, különbség teendő, vájjon saját, vagy gazdája hibájából betegedett-e meg, vagy pedig a betegség senki hibájának felnem róható. Első .esetben, ha cseléd nem képes szolgálni, a bérfizetés kötelessége a gazdára nézve megszűnik, s a gyógyítás és ápoltatási költségekről maga a cseléd tartozik gondoskodni. Viszont, ha a gazda oka a cseléd mcgbetegülé- sének, pl. mert egészségét aláásó munkával terhelte, akkor egész betegségi ideje alatt bérét ki kell adnia, nemkülönben a gyógyítási költségeket is viselni; ka pedig egyik sem oka a megbetegülésoek, a gazda köteles a gyógyítási költségeket. 30 napig viselni, azonban a cselédnek ez időre bér nem jár.

A mondottakból világosan kitűnik, hogy a eselédtartó közönségnek hatalmában áll a cselédet szigorú rendhez s engedelmességhez szoktatni, amennyiben annak minden egyes kihágását megfe- nyittetheti az illetékes — nálunk a rendörkapitányi — hatóság által, s ekkép a mód s alkalom meg van adva a jó cselédek képzésére; mi ha nem fog megtörténni, pusztán azon körülménynek leszen tulajdonítható, hogy érdekünket felfogni és megóvni nem vagyunk képesek. Ignotus.

Heti szemle.

A képviselő ház ban még egyre tart a költségvetés fölötti vita. A szónoklatok hosszú sorában nehány ,szüzbeszéd‘ is fordult elő, melyek között a Grünwald Béláé nemcsak az országházion, de azon kiviil is nagy figyelmet keltett. Grünwald, még mielőtt képviselővé választatott volna, hírnevet szerzett magának politikai röpíratai által, melyekben rendesen közigazgalásunk reformját és a magyar szláv viszonyokat éles elmével s nagy tájékozottsággal taglalta. Első országházi szónoklatában is e két tárgygyal foglalkozott, kijelentvén, hogy közigazgatásunk reformjától és a magyarosodás mennél szélesebb körben való elterjedésétől várja a magyar állam-eszme megszilárdulását. S Griin- waldnak igaza van, midőn azt mondja, hogy államunk csak úgy állhat fenn, ha magyar lesz. Minden eddigi kormányunknak nagy hibája volt, bogy a nemzetiségi mozgalmakkal szemben passiv, majdnem bátortalan magatartást tanúsított. A nagylelkű kíméletnek nincs többé helye, a félelemre pedig nincsen ok- s azért követelnünk kell a kormánytól, hogy a már nemis titokban, hanem nyilvánosan folytatott .magyarellenes* üzelmek ellenében a kellő erélylyel lépjen fel; mert ba nem vetünk e folyton fokozódó nemzet- és állam ellenes mozgalom elé gátat, eltemet mint az áradat. — A költségvetési vita magaslatát Apponyi Albert gr. beszédével érte el, ki oly szerencsés, bogy mindazon tulajdonságokat egyesíti magában, melyeket kiváló szónokoknál megkívánunk. A nemes gróf most is keményen megtámadta a kormányt, először rossz gazdálkodásáért s az ország bajainak kipuhatolására egy bizottság kiküldését indítványozza; másodszor bosnyák politikájáért,