Eger - hetilap, 1879
1879-02-27 / 9. szám
67 keresem föl a tánczíermeket, melyeknek sima parquetteja eddig; I oly idegen volt előttem; mily nevetséges, hogy én, ki soha sem | tánczoltam, egy asszony kedvéért megtanultam a mai kor divatos tánczát a Dreischrittet! — Aztán elkezdtem gondolkozni, szeretem-e én azt a szőke flirtü, csábos mosolyú, sugár asszonyt; szeretem-e ezt a szenvedélyes szép leáDyí, ki ama virágot tűzte keblemre? s szivemben egy hang mindenre csak azt susogta: „Nem, nem, nem, — ez mind esak öncsalás, hiúság, a forró vér laza, eltűnő, elröppenő mámor, mely elmúlik az első csók, az első ölelés után, s melyből nem marád semmi csak füst -- füst — füst!1 Az ajtó selyem portiérje meglebbent , s előttem állt ki- hevülve az épen végzett cotillontól az én piros-virágos tündérem. „Sándor,“ lehelte alig hallhatólag, „még mindig neheztel a cotiilouért? Megbántam, hidd je el, bevallom hogy . . és szemeit igéző mosolylyal függesztő arczomra. „Nos, nem elég ez önnek ?“ — és az „égő szerelemre“ mutatott, mely még ott diszlett gomblyukamban, „beszéljek is?“ Egészen közel hajolt hozzám, fürtéi érintők homlokomat s kéjes borzongás futotta át idegeimet, a vér fejembe tolult .... A nagy teremből végzetesen hangzott ki egy öriiletes pokoli galoppad hangja, senki sem volt közel, karjaim gyorsan átfonták gyöngéd tagjait s égő, izzó, forró ajkai ajkamra tapadtak. „Nem haragszik már?“ szólt, midőn a mámorból kissé fölocsúdva lábai elé térdeltem. „Elfogja feledni a cotillont, elhiszi már hogy . . .?“ Itt hangja elakadt s újra csókokkal zártam le biborsdn ajkait. Pár pillanat múlva már ott állottunk a czigány e lőtt s mig ott tartottam karjaim közt a fékevesztett, eszeveszett örült csárdást járva, nem jutott senkinek sem eszébe, hogy mindez csak játék, egy éj mámora, egy bohó, kéjes farsangi álom, melyet a hajnal derengő fénye úgy el fog oszlatni, mint eloszlat, minden élvet, minden álmot! Nem hiába mondja Cherbuliez : „A virág csak egy napon át virit, a boldogság csak egy éjen át tart!“ V. S. csakhogy positiv javaslatokkal ö sem tudott fellépni, s ez a jelenlegi parlament átka, hogy sem a kormánypárt, sem az ellenzék nem bir programmal, melynek alapján a boszniai s evvel kapcsolatban a keleti kérdés legalább elöleges rendezése lehetséges volua. A külföldi konstellácziókat illetőleg: Angol- és Francziaor- szág helyzetei érdemelnek figyelmet. Az előbbinek befolyása keleten halváoyúini látszik, mert mig Oroszországgal szatócskodik Bulgária és kelet-Rumelia egyesítésére, mely lépés fontos beriini vívmányunkat bár fenyegeti, Bécsben mégis közönynyel nézik — addig másrészt Egyptomban a Khedive Nubar megbuktatására zavar- gólag intriguál, íiihetö leg Olaszország titkos ösztökélésére, haragudván az utóbbi, hogy midőn Nubar basa elnöklete alatt az alki- rály gazdálkodása: ak ellenőrzésére egy-egy angol és franczia miniszter kiueveztetett, e két ország Öt kibagyá a szövetségből, s most a Khedivéuek gyámság alóli fölszabadítását mint Eris almáját csempészte forgalomba. — Francziaországbau pedig egy nagyszerű pénzügyi manipulatio ötlik szemünkbe. Nem egyébről vau pedig szó, mint a rente konverziójáról! A rente ott ugyanis oly magas forgalmat ért el, hogy minden koezkáztatás nélkül változtatható át olcsóbb kamatozásúra. Oh irigylendő ország! . . . T _Á. C Z Efi’v csókot et^v cotiilouért. Farsangi reminiscentia. A „Serenade walczer“ ábrándos hangjai sóhajtanak át a termeken, sír a hegedű, jajgat a klarinét. A virágillat- és parfümtől áthatott légben kipirult arczokkal, lihegő kebellel lejtenek föl s alá a párok ; a szemek csillognak, kéz a kezet szorosan ku'csolja át s odaadón, mint repkény a sziklára, borúi a szép hölgy a tánczos váliaira. A cotillon legforgatagosabb örvényében kavarognak a tán- czolók, selyem, illusio, virág, fekete frakk és hosszú uszályok keverednek össze egy csodás csillogó tömeggé, melyet a tükrök százszorosán adnak vissza s úgy repül el előttünk az egész bűvös kép, mint a caieidoscopban az örökké, változó alakok. „Nem tánczoi ön?“ szólal meg mellettem egy hang, a mint fejemet az ajtónak támasztva, öntudatlan merengésben bámulok magam elé, s egy finom fehér-keztylis kéz piros virágot tűz frakkom kihajtására. Szép fiatal lány volt. ki megszólított, délczeg karcsú alakját rózsaszín, feihöszerü ruha födte, melyen átcsillámlott keblének forró, izzó hava, szemei csábos fénynyel csillogtak és nedves forró ajka lihegett a táncztól. „Bocsánat — igen ki vagyok merülve,“ felelék, „már nyolc? éj óta alig aludtam valamit.“ Szeme oly csodálatosan függött még tovább is arczomon, s homlokát kissé összehúzva megvető» veté elém. „Ön tehát nem tánczol velem egy fordulót e virágért, — tudja milyen virág ez?1 kérdé aztán lágy hangon s kezét önkény- felen mozdulattal karomra tette. „Nem,“ szóltam daczosau. „Én öntől az egész cotillont kértem, megígérte s másnak adta, azzal mentvén magát, hogy nem hitte, hogy F—rói visszatérjek e bálra. Én vagy mindent akarok, vagy semmit." Fejem kissé lehajtani s pár pillanatig elnéztem azt a kis piros virágot, melyet a bohó virágnyelv „égő szerelemének nevezett el, s félig keserűn, félig gúnyosan elmosolyodám. „Azt hiszi talán, hogy hiszek még az ily bohóságoknak ?“ szóltam a virágra mutatva. „Oh nálam már a Wertkereskedés, az illusiók kora lejárt, én csak tényeknek hiszek.“ Égő pír boritá el arczát s aztán hozzám hajolva gyorsan sut- togá: „ügy, valóban, s én higyjek önnek, midőn múltkor is azt moudá Hevesi Clarissenak, hogy csupán azért udvarol nekem, mert Tárayuét akarja féltékenynyé tenni ? S ön azt hiszi, énnekem jól esett, mikor meghallani ? A szégyen, a boszú, a fájdalom könye- ket facsart szememből s azonnal odaígértem az önnek adott cotillont Krasznay Ernőnek.“ Nem szóltam semmit, éreztem, hogy igaza van, de csakhamar visszavágtam: „Igen mert szivesehben tánczolja Ernővel, ki hires tánczos. mint velem, ki igenis diletáns vagyok e téren.“ „Cotillon!“ hangzott föl a rendező s ava s a hölgyválasztás véget ért. Egyszerre kezdtek ismét rohanni a párok s én elhagyván a nagy termet, kis, tropikus növényekkel diszitetí, homályosan világított helyiségben, a pamlagra heveredtem. Mig cigarettem füstje kékes karikákban szállott föl a légbe, oly sok minden jutott eszembe .... Mily bohóság tőlem, mit most teszek ! Mily gyermekes lázzal Vége, vége ! Hainvazó-szerdai táreza. Miutegy varázs-ütésre elhallgat a zeue, elnémúl a zaj, Carne- val fejedelem rózsás uralma véget ért, s trónját, legalább ez egy napra — miután a természet, bármily hatalmasnak képzeli is magát az ember, megköveteli adóját — Morpheus foglalja el, kinek uralma alatt oly csöndösekké válnak a kevéssel ezelőtt még za- jougó halandók. A templomok harangjai megszólalnak a böjt első napjának reggelén, mintegy azt hirdetve, hogy „jöjjetek ide, s tüntessetek vétkes fejetekre bünbánólag hamut, mert hiszen porból lettetek, s porrá lesztek!“ Megdönthetien igazság ez, bár mennyire sértse is a fölfuvalkodott, hiúsággal bélelt embert, mert minden elmúlik, véget ér, elenyészik mint a füst, pára s buborék. De a farsang rokkantjai nem hallják a bamvazkodásra infö jelt, hanem mély- álomba merülve, élik át még egyszer az elmúlt élvdus arany időszakot.— Hófehér, csipkével borított ágyon szép fiatalleányka pihen, a viruló arczán játszadozó boldog mosoly elárúlja, hogy az átélt örömteljes órákról álmodik. Boldogan repül végig azon nyalka huszártiszt karjain, ki oly édes szavakat mondott neki a bálban. Egyszerre fölveti nagy ábrándos szemeit, felkönyököl ágyában s körül néz szobájában, aztán fájdalmasan fölsohajt, meglátva ruhája foszlányait s diadalának múló jelvényeit, a füzértánezi hervadt bokrétákat. „Tehát csak múló álom volt! Alfréd ma reggel a nyolcz órai vonattal visszatért Stockeranba. mert szabadság ideje lejárt. Ki tudja látom-e még valaha, s ha látnám is, mit ér? hiszen a papa esküdt ellensége mindenféle katonának, tehát vége, vége!“ rebegé bánatosan. — A családfő Íróasztalánál ül, előtte fi zetetlen számlák hevernek, nagyot sóhajtva veszi ki nagy szattyánbör-bn- gyeilárisát a fiókból, s nagy vontatva, keserves arczczal, két ujdo- uat-új százast húz abból elő s teszi szörnyen kelletlenül egy borítékba. „Űrt'“ lélegzik föl, „rettenetes, hogy egy leánynak egyetlen bálja kétszáz forintba kerül.“ Milyen szépen tervezgettem, hogy a Balázs sógor ostorhegyesét megveszem, úgy fájt rá a fogam, s itt van ni, most futs, oda kel! adni az árát Ácsnak, azért a lifflang- ruháért, a miből még olyan darabka sem maradt, mi elég volna a pipámra. Vége, vége!“ — Tüköré előtt nagyokat nynjtód/.kodva fésülködik a jogászocska, kalapja összegyűrve, frakkja nyúlsauce- szal leöntve, lakkczipöi félretört sarkakkal szaua-szét hevernek a padlón. „Tőnkre van téve mindenem“ sóhajt fel, keserves oldal- pillantást vetve dicsőségének e hamar véget-ért jelvényeire „pedig
