Eger - hetilap, 1879

1879-02-20 / 8. szám

59

tetnének el, ügy az egész vidéki journalistika megsemmisülne, mivel az 1878. év végén hazánkban megjelent 168 vidéki lap közül csak 23-nak volt biztosítéka. Az incriminált czikkeket saját álláspontjából részletesen védelmezvén, a nyílttéri közleményre vonatkozólag megjegyzi, hogy azt visszautasítani jogukban sem állott, mert biz. dij lefizetése mellett minden lap tartozik elfogadni még a nyílt térbe is oly hirdetéseket, melyek a közerkölcsiséget nem sértik; s ha az ilyen hirdetéseket is vád alá lehet politika czimén helyezni, ö politizálással vádolja akkor azon társadalmi lapot, mely ama bécsi gyáros hirdetését közölte, ki „az orosz-török háború folytán, china-ezüst készítményeit nem vihetvén keletre“ meglepő olcsó áron hirdeti árúit. Különben megnyugvással néz a hozandó Ítélet elé, mert bízik a bírói bölcs belátásban, melytől ügyök eldöntése egyedül függ.

Ezután, az idő elöbaladván, az elnök a tárgyalást felfüggesztő, s az ítélet kihirdetését délutáni 4 órára tűzte ki; mikor is:

Földváry Kálmán és Endrey Gyula, az 1848. 18 fez. 30-ik § ának megszegésében bűnösöknek mondattak ki, mivel a „Hevesvármegye“ 8-ik számában közölt, incriminált czikk, az Ítélet szerint csakugyan politikai tárgyak körül forog, noha más ligygyel hozatott kapcsolatba, miért is Földváry Kálmán 40 frt. pénzbírság, nemfizetés esetén 8 napi fogság, Endrey Gyula 10 frt. pénzbírság, nem fizetés esetén pedig 48 órai fogságban marasztaltatok el. A többi czikkekre nézve, a köz vádló vádjával elutasittatott; a mutatványszám vezérczikke politikainak mondatott ugyan ki, de az el- idősült, s így büntethető nem volt.

A végtárgyalásnál Vavrik Béla elnökölt, birák: Szuhányí és Zsendovic8; jegyző: Marssó: közvádló: Berkó aliigyész volt.

Díszes hallgatóság gyűlt egybe a tárgyaló-teremben, s mindvégig figyelemmel hallgatták az érdekes tárgyalást.

Heti szemle.

A képviselő házban elkezdődött az 1879-ki költségvetés fölötti vita, mely alkalommal az új pénzügyminiszter, gr. Szapáry Gyula előadta expozéját az ország pénzügyi helyzetéről, azonban a kormány pénzügyi programmja ezúttal is elmaradt, valószínűleg azért mert — a kormánynak nincs is programmja. Különben bajos is lem e megmondani, hogy hogyan is gázoljunk ki abból a deficites hínárból, melybe az Andrássy-Tisza-féle politika sodort. A képviselöházban nemsokára napirendre kerül a berlini békeszerződés is. a mikor fontolóra veheti, minő eljárást kövesseu e szerződéssel szemben. A delegacziói at pedig február 27-ikére hívják össze Budapestre, hogy a közös kormánynak a megszállásra vonatkozó két rendbeli előterjesztésével tisztába jöjjön. • Nem csekély izgatottságot keltett az országban azon tüntető mozgalom, melyet a román (görög-keleti) klérus a közoktatási miniszter azon javaslata ellen, mely a magyar nyelv oktatását minden magyarországi népiskolában kötelezővé akarja tonni, megindított. Eddig két küldöttség járt Bécsben. hogy ö felségénél a magyar nyelv kötelező tanítását elrendelő törvényjavaslat szentesítésének megtagadását kieszközölje. Különös, hogy román uraimék a trón mögé bujuak oly intézkedés ellen, melyet kormányunk, a magyar államiság érdekében, már rég köteles lett volna a törvényhozás elé terjeszteni.

Hosszú vajúdás után végre megszületett az uj osztrák kormány is. 0 felsége Stremayrt nevezte ki újra vallás és közoktatási miniszterré s egyúttal „felruházta a minisztertanácsban az elnökséggel.“ Taaffe gróf, ki ezelőtt hiába kísérletté meg a cabinet megalakítását, a belügyminiszteri tárczát nyerte.

A külföldi hirek sorában figyelmet érdemel Beacousfieldnek az angol parlamentben tett nyilatkozata, mely szerint az orosz-török külön béke megszüntette a san-stefauoi béke azon határozatait is, melyeket a berlini szerződés még épségben hagyott. E békekötés legfontosabb pontja — szerinte, — hogy az orosz csapatoknak el kel! hagyniok a török földet. S csakugyan a czár már ki is adta a visszavonulásról szóló badiparaDcsot. — Csak valami váratlan akadály ne jöjjön közbe. — Az angolcsapatoknak Dél Afrikában a zulukaft'erektö! szenvedett veresége nagy izgalmat szült Angliában. A kormány igyekszik is mennél hamarabb véget vetni e kellemetlen háborúnak s nyakra-főre küldi az erősítéseket a vad zuluk ellen. Különben az afrikai csapatok addig se nézik hiába a napot s részben már visszafizették a kölcsönt fekete-bőrű ellenségeiknek.

□T IE5 C Z

Mesélte egykor . . .

Mesélte egykor édes jó anyám,

Vigasz-szavakra nyitva ajkait,

Hogy a kiállott szenvedés után Jutalmul a boldogság adatik,

S belőle mindörökre ránk nevet A hit, remény s a tiszta szeretet . . .

Búsan, kétkedve néztem én reája:

E föld a boldogságnak nem hazája.

Beszélte egykor egy igaz barát,

Hogy a boldogság tölünk függ csupán,

S ha megbecsüljük azt, mit Isten ád,

Ha nem törünk végeden czél után:

Elérjük igy legszebb reményeink,

S az üdv s öröm mosolygva ránk tekint . . . Búsan kétkedve néztem én reája:

E föld a boldogságnak nem hazája.

Beszélte egykor egy közel rokon,

Hogy a munka is boldogságot ád,

S kit megsebez a gyötrő fájdalom,

Szeresse forrón, tisztán a hazát;

Es ki tett érte bármi keveset,

Üdvöt, gyönyört lel az a kín felett . . .

Búsan, kétkedve néztem én reája:

E föld a boldogságnak nem hazája.

De mind e kétkedés megváltozott,

Mióta nőm vagy, drága kedvesem;

Mióta bölcsőből rám mosolyog Szived záloga, első gyermekem . . .

S ti, kik az örömet még kétlitek,

Mert szivetek elveszté a hitet:

Am jöjjetek én megtaniílak rája,

Hogy e föld a boldogságnak hazája.

K. G.

A tiszafűredvidéki ős agvagedény-ipar fejlődése a kökortól a vaskorig.

Előadta „A tiszafűredvidéki régészeti egylet“ közgyűlésén 1878. oct.

13-án Taricsky Endre egyleti titkár.

III.

Még nem mondtam el mindent, amit az ős agyagedények alak és ékidomából kiolvashatunk.

A mint láttuk, a kőkori ember az edéuyalakot, a meggyúrt sárból kezdetlegesen, puszta kézzel formálta ki. De gyakorlat által müértöbbé válváu, utóbb kézi agyag-korong segélyével vitte véghez e műtétet. A diszitésheu sem állapodott meg első Kísérleti miitételénél, t. i. a dúdorozás, karczolás, körömmel való czifrázás s csip- kézésnél. Szövetnyomással is sokasitotta még azt. Ennek képletét is láthatjuk itt több edénytöredék lapján. Tehát a kőkori ember sem volt fejlödésreképtelen. A föld méhéböl utána felmerülő ily Kezdetleges emlékmaradvanyokon is kézzelfoghatólag láthatja a jeleu- ! kori világ, hogy a fonás, szövés és varrás a kézi iparnak ezec j ágai ugyau még fejletlenül, de máris a haladás jeleit viselve ma- ; gufeon, léteztek nála Ismerjük agyag orsókarikáit és különféle | csonttüit. Reá nézve is a szükség nagy mester volt. Állapotja nehézségei között is elég értelmi képességgel, ügyességgel birt, hogy ezeket előteremtse. Ekképen meg tudta ö szerezni a hozzá legközvetlenebbül eső körülmények alkalmából agyagedényei csinosításához. kidiszitésébez is a szükséges szerszámféléket. Ilyenek valának az egyes, vagy hármas ágú öz- és szarvasagancsok oly markolatit szárral, mely épen keze ügyébe illett. Ilyenek valának az oldalborda-csontok is, melyeket egyik végükön alkalmas mííeszközökké idomított ki kézi köszörükövével. Ezekkel aztán simított, sávolyo- zott s csipkézett. Ami Asotthalmunk, e gazdag régiség-telepiluk. ilyenekkel nagyban bővelkedik. S mindezek úgy beillenek az ős- edények czifrás pitykéíbe, folyó karczolataiba, hasábos vonalaiba, mintha csak tegnap forgatta volna azokat kezében ez itt lévő edényeken az őskori agyagmüves. Mi több, jelenkori fazekasaink ke- | zében, a czifrázó kés és simító üveg-darab mellett, ott látjuk még