Eger - hetilap, 1879
1879-02-20 / 8. szám
60 mai nap is oiykor az ösagancsot, annyi évezredek után, melyek a kőkoriul idáig legördültek. S amely jelleget az ily miíeszközök használata mellett nyert aztán az ösanyag* dény-ipar, további fejlődésében is egész a vaskorig fentartotta magán. A mindennapi élet szükségeinek érzete, ennek kielégítési ösztöne, tekintettel a kényelem és fényüzési vágyra is, szülte kétségkívül az anyagedény-ipart, annak haladását s a tnlajdonképeni fazekas mesterséget, úgy hogy a veresréz-kor idejében már plastikai, festői szepsígü példányokat alkotott, s még inkább a bronz-korban, amidőn a kőkori jelleg már tetőpontját érte el. *) Mindez nem puszta állítás. Már felmutattam ama kö-talizmá- no8 tölcséres-nyakú, kis doboz idomú edényt. A sok közül felmu tatok még egy bogár-fekete tükörfényü dúdoros csészetöredékef, melyet látva, követkéz etést vonhatunk az egész, ép edény remek alakjára, melylyel széttörése előtt birt. Ez pedig az Asottbalom középtájáról való, mely több kort képvisel, különösen a réz-kort is. Rámutatok e tárlat legnagyobb edényére, a szinte doboz-idomú nagy egyeki kannára, mely bronzkori, de azért kőkori jelleget visel magán. Ezen a dúdorok, karczolt czifrázatok, pitykék, csipkés körmetszetek nagyszerű alakjához mérten is nem pazarul, de oly takarékos és arányos Ízléssel vaunak elhelyezve, hogy azt kell mondanunk, mikép kora remek példányainak egyike. Méltó a megtigyelésre még egy más, szintén fénybogár szinti ép, de alig egy maroknyi öböllel biró, kis tornyos, füles dobozedényke is. Ezt néhány dúdor, karczolt háromszögű alak ékíti. Múzeumunk kiváló ős-agyag disz-edénye, kincse. Egyeki lelet ez is. Arról nevezetes még, hogy kisded arany sodronytekercs volt benne termésaranyból, milyen az ódon puskatöltövesszök végén szokott lenni a vas sodronytekeres. Vándorlásából e tartalmát már az egri ötvöstől váltottuk vissza. Volna még itt több réz- s bronzkori, ásotthalmi, szöllösi és egyeki példány, melyek közül többön úgy az idomegységet a doboz-alak eszméjével egyetemben, mint az arányos ékitési modort, mindkettőnek kőkori jellegével együtt, méltán bámúlhatjuk. De amondó vagyok, hogy ez a beállott vaskorban már más, egyszerűbb s más irány felé hajló és haladó typusnak adott helyet. Itt már karcsúbb, délczegebb, s nem kevésbé egyenletcsb körméretü idommal találkozunk. A karezezifrázat is, mely előbb úgyszólván szobrászati mütétellel vitetett véghez, már gcpiesebb mütételüvé válik, s kevesebb, egyszerűbb körvonalozásokba megy át. Itt van a tárlatban egy fekete fénymázas agyag billikom vagy serleg. Ehhez hasonlót a megelőzött korok edényei között itt e Tiszavidéken még nem láttunk. Ezen az arányosan kiszélesedő talapzat, a kehelyfö, valamint az ezeket virágszár gyanánt összekötő karcsú oszlop, már párkányzatos. Semmi kö- és bronzkori diszjel- leg nincs rajta. Mennyire elüt ennek jellege a tiszaszöllösi dudoros poharakétól, melyek közül némelyik, mintha az oldalából kisugárzó dúdorokon ülne, s emezek közül felül kettő, a felfüggesztés és hor- dozbatás ezéljából, ki is van lyukasztva. Mennyire különbözik az egyeki sima bronzkori poharaktól, melyek piczi-kis fenéklappal, vagy nem ritkán anélkül is, gömbölyded alakjukkal úgy néznek ki mintha kis madárfészkek volnának. Az itt létező tölcséres szájú és talapzatú, nemkülönben különféle czifrázattal, hasábos vonalzat- tal diszitett ásotthalmi és aporbáti kis, füles mérczék, vagy poharak is egészen más jellegűek. E serleg tulajdonképen 1839-ik évi tiszaszöllösi lelet. Az ismert aranyvértes lovag sírjában találtatott, hol ro/.8daette vasfémnemü maradványok is merültek fel. Koponyája, mely homlokon egy kardvágást, mint a vitézi dicsőség nyomát, viseli, 1873-ban az egri múzeumban tétetett le. E lovagnak műkincseiből múzeumunk egy kegyeletes kéz adományozásából a múlt év vége felé két gyöngyfüzért is nyert. E serleg mellett magára vonja figyelmünket egy szürke égetés-szinti, nagyobbszerü cserépbutykos. E Tiszavidék átellenes jobb *) Bámulattal telik el a régész buvárlatai között, midőn e Tiszavidéken az oly sűrűn felmerülő emlékmaradványokban az egymás után jött, élt, s letűnt emberi nemzedékeknek mily beláthatlan sokaságát látja maga előtt mintegy újra feléledni, melyeknek szintén volt történelmi létök, fejlődésük s egyik legápoltabb, legkegyeltebb iparüzletük az agyagedény-gyártás vala, úgyannyira, hogy oly területen is, mint Tisza-Füred, Tisza-Szöllös, Igar, Kócs, Egyek, ktilön-külön anyagedény műhely létezésére kényszerül következtetést vonni; melylyek mintegy versenyezve egymással, több tekintetben egymástól (de mégis nem az altalános jellegtől) különböző edény-fajokat állítottak volt elő ugyanegy időszakban is. | oldalán Sarudon találtatott árokasás alkalmával. Nem jött vele semmi | vasfém nemű maradvány, de azért látván rajta az oly gépies mü- ; tételű csigayonaizatot, melylyel alulról felfele egészen s szabályszerűen körül van fonva, mihez hasonlót sem a bronz, még kevésbé a kőkori edényeken nem észlelhetünk, azonnal kétségtelenné válik előttünk vaskori eredete. Szép, tetszetes karcsú nyaka is már különböző jelleget árul el. Hamvedénynek kellett lennie, mert földdé vált kemény, szenes és hamvas töltelékéből még most is van benne egy göiöngy. A tárgy jeilegrokonságánál fogva fel kell említenem a tisza- eörvényi nyugatéjszaki vaskori sirok edényeit is. E sírokat még 1872-ben buvároltam. Az itt kitett vas raüeszköz-töredékek mind onnan valók. Azoknak is a hamvedényei, melyek fekete fénymáza- sak, az idomra nézve már nagyobb formatökélyt s a díszítésben is kellemesebb egyszerűséget mutatnak. Mindössze is két-három helyen felül, középen és alul vaunak vésetszeni n körülvonalazva, s e tekintetben is gépiesebb mütétellel, mint a hogy az előbbi korszakok edényein észre lehet venni. Mit a kutató régész annak tulajdonit, hogy a vaskor beállta, vagy annak elhaladásával a kézi korong helyett már tökéletesi- tettebb koronggéppel kellett bírnia az agyagképelönek, olyannal, mely még a mai korban is divik s már fából van alkotva, melyet, mivel a fazekas mester már nem kézzel, de lábba! sederit, talán lábkorongnak lehetne nevezni. Ennek feltalálása tette a kézi korong használatát feleslegessé, s vele együtt a szabadkézi karczczifrázást is megszüntette. (Vége köv.) nneFtrzÉis. * Királynénk teguap este Irlandba utazott. * A bőkezű kalocsai érsek ö felségeik ezüst menyegzője alkalmából s egyszersmind val. bels. titkos tanácsosi méltóságának 25 éves jubileuma emlékéül 25,000 frtnyi alapítványokat tett. * Á Lancellotti féle jótékony alapítványból, mely a városi hatóság felügyelete alatt áll; s melyből évenkint 6 férjhez menendő leány és 6 elszegényedett özvegynö segélyezendő; a jelenkezett 63 folyamodó közül az 1879-ik évre a következők részesítettek: Ma- gyari Emma. Bóta Mária, Smilnyák Mária, Antal Erzsébet, Szabó Anna és Murányi Anua férjhez menendő leányok fejenként 100 o. ért. forinttal. Röszler Gyuláné, Szabó Balazsné, Bartók Antalné, Szerencsés Istvánné, Kosik Józsefné, Zay Alajosné özvegy asszonyok, fejenként 64 o. é. forinttal. * Reinprecht Sándor főhadnagy úr az egyházmegyei könyvtár részére egy Boszniából került, csinos kiállítású arab koránt volt szives beküldeni. Köszönet érte! — Az ujonezozást f. bó 18-án fejezte be Gyöngyösön a sorozó bizottság, melynek tagjai várossunkba visszaérkeztek. — A törzs kaszinó vasárnap tartott közgyűlésén elhatározta, hogy a kaszinó előtti járdát asp'aalt burkolattal látja el. A megyeház előtt szintén asphaltiroznak legközelébb, s igy nekünk is lesz már asphaltunk, csakhogy — nem sok. Hát a Széchenyi úteza járdáinak a háztulajdonosokat kötelező elkészíttetésére vonatkoző képviselőtestületi határozatot mikor szándékozik érvényeséteui tanácsunk? Nem ártana a buzavonókra rárecscsenteni, annál is inkább, mivel a legvagyonosabb háztulajdonosaink azok, kik kijátszani akarják ez üdvös határozatot. — Az állandó színház alaptőkéjének gyarapítására, f. bó 16- án délután 4 órakor a tüzohó-zenekar közreműködésével sétahang- verseuyt rendezett Gáspárdy Gyula úr, melyen szép számú úri közönség jelent meg. A programm lejátszása után rövid tánczmulat- ságot rögtönzött az ifjúság, melyen esti 7 óráig kedélyesen mulattak hölgyeink. Mint halljuk vasárnap ismét tartatik sétabang- verseny. — A nóégyleti álarezos és jelmezbalra nagyban készül úgy a rendezőség mint a közönség. A bálkirálynö választását a férfi-közönség a belépti-jegygyel kapott szavazó-czédulákkal egy férfi ta- gokbpl álló küldöttség előtt fogja eszközölni, s a 11 órakor megválasztott bálkirálynét ünnepélyesen megkoronázzák és különféle formalitások közt a teremben körmenetet rendeznek tiszteletére. Szépeink köréből nagy számmal jelennek meg jelmezben, s az ifjúság egyrésze is ebben fog megjelenni. — Különben a báli prog- rammot nem áruljuk el előre, hogy annál nagyobb meglepetésben részesüljön majd e kellemesnek ígérkező estélyen közönség.
