Eger - hetilap, 1879
1879-10-16 / 42. szám
Will, év-folyam. 42. száui. 1879. október lfl-áu. Előfizetési dij; Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 „ Egy hónapra. — 45 Egyes szám . — 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-fii ratal (lyceunii nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mózerféle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. Andrássy visszalépése s az új külügyér. A két hónap óta függőben levő külügyminiszteri válság ma már el van intézve azon rendkívül hízelgő és a miniszteri lelépések történetében páratlan fejedelmi kézirattal, melyben ö felsége Andrássy Gyula grófot, saját kérelmére, a császári ház és a külü- gyek miniszterének hivatalától felmentette. A legfelsőbb kézirat igy hangzik : Kedves gróf Adrássy! MidőD, noha sajnálattal és fájdalommal teljesítem is kérését, felmentem önt házam és a külügyminiszteri hivatal vezetése alól, szolgáljon az önnek bizonyságul arra nézve, hogy minő nagy becset helyezek egészségének fentartására. Ön egy eseményekben gazdag és emlékezetes korszakban, évek során át bátorsággal, eré- lyességgel, sikerrel és a legnehezebb felelősség súlya alatt viselte a terhet; teljes megelégedettséggel távozhatik eddigi működési köréből, hol annyi kitűnő szolgálatot tett a monarchiának és házamnak ! Felmentését azonban semmikép sem tekinthetem mint állam- férfiúi működésének berekesztését, sőt inkább biztosítékot találok személyem irányában annyiszor tanusitott hódolatában és feláldozó odaadásában, hogy ön készséggel fog engedni meghívásomnak, akárhányszor is s bármily téren fogom ismét igénybe venni kipróbált szolgálatait. Legteljesebb bizalmamat továbbra is bírja, valamint legbálásb elismerésemet. Ö felsége egy másik, ugyanazon napon kelt kéziratban Hay- merle bárót kinevezte háza és a külügyek miniszterévé s egyúttal megbízta a közös miniszteri tanács elnökségével. Az új külügyér okt. 9-én mutattatta be magának hivatala személyzetét, s első ténye lesz körjegyzéket intézni a hatalmakhoz melyben kijelenti, hogy folytatni fogja elődje politikáját és úgy mint ez, mindent meg fog tenni a béke fentartása érdekében. Midőn Haymerle báró tényleg a birodalom külügyeinek élére áll, nem lesz érdektelen, ha az új külügyér életéből nehány adatot közlünk. B. Haymerle Henrik egy német-cseh család sarjadéka, melyet 1737-ben VI. Károly császár osztrák nemességre s 1748-ban Mária Terézia lovagi rangra emelt. B. Haymerle fiatal korában a diplo- macziai pályára szánta magát s nagy gyorsasággal haladt föl e pálya legalsó lépcsőfokától a legfelsőig. Elvégezte a keleti akadémiát Bécsben, s az itt szerzett nyelvismeretek folytán először is dragománi állást nyert a konstantinápolyi internuntiaturán. 1857-ben követségi titkárnak ment Atbenbe, honnan Frankfurtba tették át azon követséghez, mely a „Bund“-on elnökölt. Itt élte át Haymerle a fejedelmi congressus emlékezetes napjait s itt bizonyította be nehéz küldetésekre való képességét, melyekből azután bőven kijutott része. 1864-ben, közvetlenül a német-dán háború után, Ko- penhágában miut ügyvivő működött. Majd követségi tanácsossá emeltetvén, 1865 végén Frankfurtba hivatott, honnan csak a háború kitörése után távozott el, s 1866. augusztusában részt vett abban a conferentiában, mely Prágában az osztrák-porosz békealkudozásokat vezette. Ugyanezen év végén ügyvivő volt Berlinben, s itt megoldotta az Ausztria és Poroszország közötti diplomacziai viszonyok helyreállításának kényes föladatát. Gr. Beust 1868-ban külön alkalmazásra a külügyminisztériumba, honnan gr. Prokescb- Osten internuntius kérésére első nagykövetségi tanácsosul a török fővárosba tétetett át, de már 1869-ben athéni követté neveztetett ki. 1872-ben átvette a bágai követséget. 1876-ban bárói rangot nyervén, egyideig gr. Andrássy mellett a külügyi hivatalban dolgozott, s 1877-ben az olasz udvarhoz ment nagykövetül, hol csakhamar tekintélyt és rokonszenvet vivott ki magának. Termei központját képezték nemcsak a diplomacziai, hanem a művész- és tudósivilágnak is. 0 úgy mint neje, Bernus frankfurti senator leánya, folytonosan a királyi udvar meghittjei közé tartoztak. — A berlin congres8U8on b. Haymerle gr. Andrássy és gr. Károlyi mellett harmadik meghatalmazottja volt a monarchiának, mint szakember a keleti viszonyokban. — Haymerle báró alaposan tanulmányozta a Kelet, Németország és Olaszország, általában azon országok viszonyait, melyek Ausztria-Magyarországra nézve politikai s nemzet- gazdasági tekintetben különös fontossággal birnak. Dicsérik öt, hogy különösen szakavatott a nemzetgazdasági kérdésekben. Miután állandóan külföldön tartózkodott, a belpolitikában semmi részt nem vett. Gr. Andrássyról azt állítják, hogy tiz év óta egyetlen könyvet sem olvasott; Haymerle azonban nagy barátja az irodalomnak és tudománynak, s örömest érintkezik művészekkel, Írókkal és tudósokkal. Mesterileg beszéli a keleti nyelveket és még egy féltuczat más nyelvet s tollát elegáns irály és éles színezés jellemzi. Még nem volt alkalma nyilvánosan szónokolni, a mennyire azonban beszédmodorából következtetni lebet, a delegatiókban gyakorlott s kész szónoknak fogja magát bemutatni. Hevesmegye 1879. évi október 13-án tartott rendes bizottsági közgyűlése. Az elnöklő főispán Beöthy Lajos ö mtsága a nem éppen nagy számmal megjelent bizottsági tagokat üdvözölvén, midőn a tanácskozás alá veendő tárgyakra figyelmöket felhívta, felemlité, hogy e közgyűlés első tárgyát nagy hazánkfia Deák Ferencz arczképének leleplezése fogja képezni, mely ünnepélyes alkalomhoz az emlékbeszédet, a múlt közgyűlés határozatához képest, a megye főjegyzője fogja tartani. Mire Zalár József a megye közszeretetben álló főjegyzője, a kegyeletes ünnepélyhez mért emelkedett hangon, a bizottsági tagok és a karzaton szép számmal egybegyült közönség feszült figyelme mellett, az ékes tolláról országszerte ismert szónokhoz teljesen méltó, alább egész terjedelmében közlött emlékbeszédet mondotta el. Tisztelt megyei bizottság! A júliusi közgyűlés határozata, melylyel Deák Ferencz arczképének leleplezése a mai napra tűzetett ki, arról is rendelkezik, hogy ez alkalommal a felszólalás tisztje, az ünneplő beszéd tartása kit illet. E tiszttel, bizonyára csupán hivatalomnál fogva, én bízatván meg, midőn ezen rám nézve oly megtisztelő parancsnak engedelmeskedem, s nem habozás és zavar nélkül — mert az ünnepelt férfiú lelki nagysága elnyomja lelkemet — s ép ezért röviden, mint fejedelem előtt szokás, szót emelek: előre is bocsánatért keli a tisztelt bizottsághoz esedeznem, ha az előttem álló nagy feladatnak méltón megfelelni képes nem leszek. Az 1825—50, évek közti időszak Magyarországon a nagy tehetségek aranykora volt. Minden téren ragyogtak a lángelmék, kik eszméik és lelkesedésök fénye- s melegével csakhamar felolvasztották a nemzetélet téli zord jegét s a tavasz zöldjével borították be a közérdekeltség puszta ugarát. S uj élet szállott a zsibbadt tagokba; pezsgett, forrott az élet telje mindenütt; a duzzadó erő minden érlüktetése egy pont felé ömleszté melegét . . . s egyszerre, mintha millió szív azt dobogná, ifjúnak érzi a nemzet magát, — s ott áll — magába s végzetébe bízva — mint egy Anteus, az iij Magyarország!... E kor számos jelesei közöl három nagy alak emelkedik ki a többiek fölé. Széchenyi a bátor kezdeményező, a nagy reformer; Kossuth, a népszabaditó, a
