Eger - hetilap, 1879
1879-10-16 / 42. szám
330 független Magyarország hőse; Deák, a haza bölcse, a jog diadal- j más bajnoka, a nagy demokrata jellem. Deák Ferencz, mint mindnyájan tudjuk, alig hogy elfoglalta helyét, mint Zaiamegye követe az 183a/6-ki országgyűlésen, csakhamar fényesen igazolá a bátyja által, kinek helyébe lépett, irányában felköltött nagy reményeket s egyike lön a párt vezérférfiainak. De már az országgyűlés végeztével, mint az ellenzék elismert vezére tért haza s követjelentésével, — a szabadelvüség ezen államférfim vádiratával — melyet, követtársa nevében is, megyéjéhez nyújtott be, s mely oly gyorsan közkincsévé vált a nemzetnek, egyszerre megszerezte az ország előtt is azon tekintélyt, melyei a követek táblájánál bölcsésségével kivivott s vezéri tapintattal mindvégig megtartott, s melyet az i 840-ki országgyűlésen még inkább s mindörökre megszilárdított. A vezér- ség immár mint egy souverain hatalom tapadt az ö hazafiúi érdemektől ragyogó nevéhez, melyet csak a szív legmélyebb hódolata közt ejtettek ki már ekkor a hazafiak s költők énekeltek meg. Ép ezért tekinté mindenki országos csapásnak, hogy ö, a vezér, az 1844 és 47-ki országgyűléseken meg nem jelenhetett, de ott termett azonnal Pozsonyban, amint a 48-diki nagy események a felelős magyar minisztériumot életre hívták s elvállald az igazságügyi minisztérium tárczáját, melyet nem annyira a miniszterelnök s az országgyűlés nyújtott neki, az igazságosnak, mint az ország egyhangú közvéleménye. Szóljak-e részletesebben eddigi működéséről ? Elemezzem-e — természetesen az ókor nagy szónokaira emlékeztető szépségeikben feltüntetve — remek beszédeit, melyeket az úrbérügyben, a magyarnyelv, népnevelés, vallás- és sajtószabadság kérdéseiben, a sérelmek s különösen a szabadszólás- és szabad választáson ejtett sérelmek tárgyában, szóval minden fontosabb kérdésben tartott? és fölmutassam-e a külföld jogtudósai által is anyi- ra magasztalt büntető-törvénykönyv készítése körüli fáradozásait,1 mely munkában az oroszlán rész, mint tudjuk, szintén az övé?... Nem! ily nagy tanulmányt igénylő feladat megoldását bizonyára nem várja tőlem a tisztelt közgyűlés s nem várja azért sem, mert ily kiterjeszkedés nem férne azon határok közé, melyeket maga a tisztelt bizottság — erről meg vagyok győződve — beszédemnek szabni kiván. Csak azt említem tehát, hogy oly nagy volt iránta, a tárgyak legmélyéig ható belátása s az elvek legvégsöb consequen- tiáival számoló felfogása és czéljai tisztasága iránt a bizodalom, hogy — mint az akadémiai emlékünnep jeles szónoka is megjegyzi — majdnem csalhatatlannak tartották. De annak tartották öt akkor is, midőn — Világos után — a nagy szónokból egyszerre nagy hallgató lett. Igen, mig a haza nagy számüzöttje két világrésznek költögeti soha nem hallott ékesszólással rokonszenvét, az elnyomott magyar ügy iránt, s mig a nemzet nagy betege mint egy Sámson rázza meg utolsó csodálatos müvével az absolutismus épületét : ö, a haza bölcse, az ország fővárosában, hova ép azért költözött falusi magányából, hogy a kellő időben szavát fölemelje, hallgat és elmélkedik. Mily ékesen szóló hallgatás 1 Érti is azt minden magyar, de lassankint kezdi megérteni a külesemények által mindjobban szorongatott hatalom is, s az októberi diplomával kísérli meg, hogy szóra birja öt s benne a nemzetet. De octroyált alkotmány nem kell a magyarnak, s a 16-iki országgyűlés Deák első feliratában leczkét ad a hatalomnak, a második feliratot pedig szent örökségül teszi le a haza oltárára, mint az igazi alkotmányosság örök időkre szóló tízparancsolatát. Mily nagyszerül mintha nem földi ujjakkal köbe volna Írva! Mily fönséges jelent! a fegyvertelen nemzet jogainak — a fegyveres hatalommal szemközt, készen minden veszélyre, de nem rettegve attól — egész teljében 8 oly ünnepélyés módon való proclamalása! Mily dicsőség a férfiúra — egész nemzet vállain emeltetve még élve lépni azon magas piedestálra, hová rendesen csak haláluk után jutnak a nagyok is! Van-e lelki nagyság s hazafi-dicsőség még ennél is nagyobb? De ha nagyobbá már nem lehetett is, és 1867-ben ba tévedés volt is kiindulási pontja s ha csalódott is föltevéseiben: nem kell-e mégis, még ekkor is Kosuthtal bámulni és csodálni öt? Megírta ö a kiegyezkedést, mint apa, a ki végrendelkezést tesz s ha szolgálat volt ez másoknak is, ö csak egyet akart szolgálni — a hazát. Oh nagy maradt ő akkor is. csak utódai kicsinyek] S ha nincs oly áldás hagyományán, mint még ez alapon is lenni kellene, örökösei vétke azt! . . . Az egész nemzet, a miveit világ, az emberiség disze és dicsősége vagy te oh nagy elköltözött! Példád: mindig meggyőződésünket — és csak azt követni, s mindig a hazát — és csak azt szolgálni, éspedig szolgálni haszon és jutalom nélkül, mert „virtus propter se“, nem szűnik meg soha bennünket lelkesíteni, s ha majd annak képe is itt függ e teremben, ki sirodra a barac- conei kertből "czipruságat küldött, nemes arczaitokon elmerengve gyakran fogunk még felsohajtani: különböző utakon — de egyformán szerették a hazát! Óh lesznek-e még több ily nagyjaink ?!“ Ez élénk tetszéssel fogadott beszéd a bizottság határozatából a jegyzőkönyvbe iktattatmi, a kellő számú példányokban kinyomatni és a bizottság tagjai, nemkülönben a testvér-törvényhatóságoknak megküldetni rendeltetett. Következett az alispán és az árvaszék évnegyedes jelentéseinek előterjesztése. E jelentések észrevétel nélkül tudomásul vétettek. A jövő rendes bizottsági közgyűlés megtartása 1880 évi január 12. és köv. napjaira tűzetett ki. Az igazoló választmány tagjaiul megválasztattak: Eisenmann János, Fülöp József, Nánássy Ignácz, Horváth József, Zalár József. Kineveztettek : Babies István, egyszersmind elnökül, Beökönyi Viktor, Imre Miklós, Zsendovics József. A részint elhalálozott, részint a megyéből elköltözött választott bizottsági tagok helyébe az illető választó-kerületekben (ezek között az egri 4-ik alkerület) egy-egy bizottsági tagnak (a kápolnai kerületben kettőnek) megválasztására határnapul f. é. nov. hó 23-a tűzetett ki. Erre felolvastattak Almásy Sándor biz. tagnak az idei rossz termés folytán szükségessé vált intézkedések tárgyában beadott indítványa, s ezzel kapcsolatban a szolgabirák és polgármesterek ugyan-e tárgyban beterjesztett jelentései, valamint Zemplénmegyé- nek az általános terméketlenség következtében tett intézkedéseiről szóló átirata. — Az idei, úgy mennyiségileg mint minőségileg általában rossz, egyes vidékeken pedig a vetés és élelemre szükséges magnál is kevesebbet eredményezett termés következtében be- álIható, sőt több községben bizonyosan bekövetkező Ínség és az ebből származható bajok elhárítása, vagy legalább enyhítése czéljá- ból teendő és a szükséghez képest rögtön foganatosítandó intézkedések megtétele végett, az alispán elnöklete alatt, egy állandó s folytonosan működő küldöttség neveztetett ki. (Vége köv.) Borászati értekezlet. Miklós Gyula országgyűlési képviselő és kormánybiztos úr az országos borászati értekezlet előkészítéséhez szükséges intézkedések megtétele, az adatok beszerzése, borvidékeink borászata érdekeltjeinek meghallgatása és a létező hiányok felderítésének czéljából e hó 14-én d. u. 3 órakor a város közbáza nagytermében tanácskozmányt tartott, melyre érdekelt szőlősgazdáink, tekintve az ügy fontosságát, nem éppen kielégítő számmal jelentek meg, mit azon körülménynek tulajdonítunk, hogy sokan köztilök még mindig a szüreteléssel vannak elfoglalva. A tanácskozmányt Tavasy Antal polgármester megnyitván, Miklós Gyula kormánybiztos úr előadta küldetése czélját s felhívta a jelenlevőket, hogy az általa előterjesztendő kérdésekhez tapasztalataik szerint hozzászólni szíveskedjenek, az előadottakat saját nézetei s más borvidékek hasonló ta- nácskozmányain felmerült véleményekkel Ígérvén kiegészíteni. Az első k érdésre: hol és kiknek közvetítésével értékesítette e vidék nortermelvényeit V s mi oka annak, hogy a vidék bortermése ez idő szerint oly mérvben nem értékesíthető? miféle intézkedések életbe léptetése által lehetne a bornak mint gazdaságunk egyik fő- terményének értékesítését előmozdítani? először behatóbban Eisenmann János igyekezett megfelelni. Szerinte bortermelvé- nyeinket eddig a ieggyakrabban a borsensálok közvetítésével értékesítettük, erre nézve semmiféle intézményünk nem lévén, mi igen sok hátránynyal járt a bortermelőkre nézve. Hogy e vidék bortermése ez idő szerint oly mérvben mint régebben nem értékesíthető, ennek oka, hogy piaczunkat eddig legkivált lengyel- és oroszországi kereskedők látogatták; de mióta a vámtarifát ezen országok felé oly magasra emelték, hogy egy akó után körülbelöl 11 frt vámot szednek, legjobb borvevöink egészen elmaradtak, másfelé pedig valami jelentékeny kivitelt nem tudtunk létre hozni; ennélfogva borunkat mint helybeli gazdaságunk legfőbb terményét csak úgy fogjuk értékesíthetni , ha a borkereskedésünket korlátozó intézkedések meg fognak szüntettetni vagy legalább eny- bittetni, mi iránt a kormány közbelépése is kikérendő volna. Babies István megjegyzi, hogy az előtte szóló által felhozott kiviteli nehézségek nemcsak Oroszország felé állanak fenn, hanem más irányban is pl. Németország felé, melynek vámkiszabása nem sokat enged Oroszországnak; tehát a kivitelünket megszorító intézkedések iebeto elhárítására nemcsak észak felé, de minden irányban, hol ilyenekkel találkozunk, kell törekednünk. De nemcsak a magas vám egyik fő akadálya borkivitelünknek, hanem
