Eger - hetilap, 1879
1879-09-25 / 39. szám
306 kr, összesen 254 frt 73 kr; c.) az összes kiadás tett 216 frt 90 | krt; maradt tehát tiszta jövedelem 37 frt 80 kr. Tudomásul véte j tett, a bemutatott számlák és az egész számadás felülvizsgálására pedig Cserey Ignácz, Végh Pál és Dombay Tádé bajtársak felkéretnek, jelentésök elváratván. — Ezekután az egyleti pénztár gyarapítása czéljából kétrendbeli indítvány tétetett; de a felmerült véleménykülönbség folytán mindkettő elvettetett. — Olvastatott Písz- kor Antal és Szabó János kérvénye az országos honvéd menházba való felvételeik iránt. A kérvények mellékleteikkel együtt pártfogóig és ajánlóig a honvédegyletek országos központi választmányához felterjesztetni határoztattak. — Olvastatott végre Czikora Pál külön, Tamasi Mihály, Takács Ignácz, László Bernát, Nagy János és Kaszás János együttes kérvénye az iránt, hogy az igazolt 184s/9-ikí honvédek sorába felvétessenek. Czikora Pál és Kaszás János az igazolt honvédek lajstromába felvétele elhatároztatott és igazolvány nekik kiszolgáltatni rendeltetett. A többiek kérelme visz- 8zaui8Íttatott; mert az igazoló bizonyítvány az alapszabályok követelte kellékeknek meg nem felelt. Kelt mint fent. Jegyzetté: Tilkovszky Fridolin, v. tag. Nyílt levél a szerkesztőséghez. A budapesti munkás-betegsegélyzö és rokkantpénztár — mely az önsegélyezés elvén alapuló egylet — 10 éves működése után, humánus intentiói, solid ügykezelésénél fogva, eredményekben az európai continensen, Angliát kivéve, minden hason- czélii egyletet túlszárnyalt, a mit éppen általánosságánál és feleke- zetnélküli jellegénél fogva lehetett elérnie. Működését eddig a kormány, a tagok érdekében, folyton a legéberebben ellenőrzi; múlt évi kimutatása szerint: 21,475 tag vett részt az egyletben, kik közül 4942 tag, 6170 kóresetben, 95,224 betegségi napra élvezte a segélyt a pénztárból, mi 53.684 frt 02 krt tesz ki; gyermekágyasokra 1117 frt 50 kr, temetkezésekre 8760 frt, gyógyszertári költségekre 27984 frt 20 kr, kórházi ápolásra 5780 frt 90 kr fordittatott, s igy az összes kiádás: 195,214 frt 35 kr volt. Ezen számok eléggé beszélnek, mily nagymérvű kihatással bir az egyleti működés, a mi után éppen nem érthető, hogy mi szándékból akarják az egyletet politikai szövetkezetté erőszakolni. Hiszen a résztvevők politikai vagy vallási nézetei az egylet czéljával magával nem azonosíthatók, s ha azok sziveibe láthatnánk, nem titkosezélú szövetkezetre, hanem bábeli zűrzavarra bukkannánk. Nálunk kivált a női tagok azon vallásos lelkimegnyugvással lépnek az egyletbe, hogy haláluk esetére magoknak a tisztésséges eltakarittatásra szükséges költséget biztosítják, s e czélhoz a különféle vallásuak kölcsönösen járulnak filléreikkel; igy jött aztán létre köztünk azon vallási türelmesség, mely példányképtil szolgálhat. — Ilyen az egyletnek mint szövetkezetnek szelleme; de hogy ezen kívül az egyes tagok szivében mily vallási, politikai vagy társadalmi érzelmek rejtőznek, erre nézve a választmány éppen oly kevéssé volna hivatott nyilatkozni, mint bárki más ; mert az egylet csak az alapszabályokban körülírt korlátok között mozoghat, az egyesek egyéni hite s meggyőződése pedig mélyen a szívekbe vannak rejtve,* *) s onnan ki nem irthatók ; ezek ellenébe tehát küzdeni akár a gúny fegyverével**) akár mással hálátlan feladat lenne. Ezeket kívántam részemről 1-ször mint az egylet tagja, 2-szor mint meghatalmazottja a központi választmánynak s 3-szor mint polgár a nyilvánosságra juttatni. Szabó Sándor. E nyilatkozatot — melynek közlését tekintettel az egylet h u- manus czéljára, nem akartunk megtagadni, — t. olvasóink csak úgy fogják megérteni, ha visszaemlékeznek lapunk aug. 7-iki számának „social, mozgalom“ czimü hírére és az egri munkás- betegsegélyzö egylet választmányának e lap aug. 28-iki számában megjelent nyilatkozatára, melyben közleményünk fölött való nemes indignatiójában igen erélyes hangon tiltakozott az olyféle gyanúsítás ellen, mely az egyletnek politikai mégpedig socialistikus czélo- kát is tulajdonit, s közleményünket egyenesen az egylet ellen elkövetett sérelemnek nyilvánitotta. A szerkesztőség e nyilatkozatnak — habár nem találta a legillemesebbnek — készséggel nyitott tért e lapokban és annak tartalmához képest örömmel constatálta, hogy az egylet nem követ socialistikus czélokat s hogy tagjai nem socialisták. Azonban — sajnálatunkra — ezen rectificáló nyilatkozatunk sem nyerte meg az illető urak tetszését; mert — mint halljuk — e tárgyban egy újabb nyilatkozatuknak nézhetünk elébe s azonfelül Szabó Sándor úr is indíttatva érezte magát — mégpedig hármas minőségben és különösen mint a (budapesti) központi választmány m eg h a tál m m az o tt j a is—ez ügyben a szerkesztőséghez nyilt levelet intézni, melyet egyszerűen közlünk, annak nem nehéz commentálását t. olvasóinkra bízván. Szerk. *) Talán még sem, mert különben nem észlelhetnök nyilványu- lásait. Szerk. *) A szerk. nyilatkozatban gúny or állott, ez pedig valami ne. mesebb mint a gúny. Szerk Heti szemle. A hét legnevezetesebb eseménye Bismarck herezeg bécsi látogatása, mely az egész európai sajtót foglalkoztatja. Természetesen a német lapok Írnak legtöbbet ez eseményről s erősen találgatják tulajdonképeni czélját. Annyi bizonyos, hogy Bismarck látogatása nem lehet pusztán csak udvariasság. Majdnem általános azon nézet, hogy egy német-osztrák-magyar véd- és daczszövetség van készülőben. De ki ellen? Sokan azt hiszik , s a franczia sajtó is azon nézetben van, hogy annak éle Francziaország ellen van irányozva, hogy ez ország revanche-politikája ellen biztosítsa Németországot. Ellenben a „Norddeutsche Allgemeine Zeitung“, mely, mint tudva van, Bismarckhoz igen közel áll, a herczeg bécsi missiójától ezeket Írja: „Ámbár nincs szó Ausztria-Magyarország és Németország véd- és daczszövetségéröl, ez semmit sem von le Bismarck herczeg látogatásának jelentőségéből. A két állam közt létezett százados antagonismus most teljesen eltemettetett, ez pedig mindenféle Írott szerződéssel fölér. A kanczellárok bécsi találkozásának nincs semmi támadó, kihívó jellege. Ez az egyetértés biztosítékot nyújt az osztrák-magyar monarchiának a pánszlávizmus ellen, Németországnak szilárd támasztékot a revanche-hajlamokon alapuló minden szövetség ellen, Európának pedig a béke zálogát sat.“ Nem tudjnk, higyjtink-e a Bismarck lapjának ? . . . A német-orosz barátság az újabb politikai események által felbontatván, ily körülmények között csak természetes, ha Gorcsa- kov más barátok után néz. 0 herczegségejelöszöris Francziaország- gal kezdett kaczérkodni; de a „Journal des Débat“, egy figyelemre méltó czikkben, udvariasan ugyan, de semmi kétséget fenn nem hagyó határozottsággal visszautasítja, mi csak a franczia politika tapintatosságáról tanúskodik; mert mikor Francziaországnak Orosz- és Angolország között van választása és az utóbbihoz csatlakozik, csak azon constellatio szerint jár el, mely Bécsben Bismark látogatása által jött létre. Af ga n i sz tán bó la következő híreket jelentik : Az indiai al- király szept. 7-röl kelt levélben tudatta az emmirrel, hogy erős csapatok indulnak felszabadítására, egyszersmind felhívta öt, hogy tőle kitelhetöleg könnyítse meg az előnyomulást. Szept. 11-iki válaszában kifejezést ad örömének az emir, melyet az alkirály levele szerzett neki és megtisztelve érzi magát az irányában tanúsított barátság által. Ismétli mély sajnálkozását a megtörténtek felett, de, úgymond, isten akarata ellen harczolni nem lehet ! Reményű, hogy megbüntetheti a vétkeseket és ezáltal bebizonyíthatja őszinteségét. Nyolcz nap óta csakis néhány hü embere segítségével, részben a felkelők csillapítása, részben azok mistificálása által tudta magát fentarta- ni. Több főrangú embere fölzendült, de ö gondosan őrködik és bízik az istenben, hogy csakhamar lesz alkalma bebizonyítani teljes és őszinte barátságát Anglia iránt. Dél-Afrikából az a fontos hir érkezett, hogy Cetewayót a zuluk királyát elfogták. E fontos eseményről, mely az angol külügyi politikát egy súlyos nyomástól szabadítja meg, mert Cetevayo az ulundii győzelem eredményeit bármikor megsemmisíthette volna, az angol lapok a következő részleteket közük: Aug. 27-én egyszerre értesültek Lord Gifford és Marter őrnagy, hogy Cetewayo betegen és erőtlenül fekszik a Ngome erdő északnyugoti szélén egy kraalban. Lord Gifford még az nap este nyolcz órakor el akarta fogni és megtette a kellő készületeket, de megelőzték. Ugyanis Marter őrnagy a dragonyos gárda ezred egyik őrjáratával megrohanta a krraalt. A király egy kunyhóban volt. Cetewayo eleintén behivogatta az őrnagyot, ez azonban nem fogadta el a meghívást ekkor végtére kijött Cetewayo és megadta magát. Midőn kilépett a kunyhóból előlépett egy dragonyos, hogy megfogja öt, Cetewayo azonban félre ugrott, kezével integetve , hogy nem szükséges megfogni öt. Egyedüli kívánsága az volt, hogy „öljék meg.“
