Eger - hetilap, 1879
1879-09-25 / 39. szám
307 T Á E C Z | Grévy otthon. I A nyilvánosság embere főkép akkor érdekes, mikor pihen. Falusi csöndélete, kényelmes öltözéke, melyet ilyenkor visel, sétái, melyeket kedvel, a szomszédok, kiket látogat, oly ellenlétben állanak fővárosi szokásaival, hogy azt kell képzelni az embernek s joggal, hogy igy jobban meg lebet öt Ítélni, mint mikor hivatalának terhét hordja vadain. A nyugalom napjaiban a hivatalos merevség eltűnik s újjászületve érzi magát az államférfiú, s ha a hely, hol ki nyugoszsza magát, születési helye is, egészen átengedi magát kedvteléseinek. Vadászik, halászik s újra ö maga lesz. Orévy úr, Mont-80iis-Vaudreyben lesz azzá a mi, s csak egyedül ott. Le fogom öt festeni a t. olvásóknak. Szükségtelen mondanom, hogy természet után fogom lefesteni, úgy a mint láttam, nehány napot tölt- vén vele a kedves Franc he grófságában. Mont-sous-Vaudrey kis falu 8 mintegy 20 kilométernyire fekszik a Jura-hegylánczolattól. Ne bigyjék, hogy a „kastély,“ hová a franczia köztársaság elnöke nyugodni szokott térni, valami nagyúri- as ; egyszerű , polgárias ház az , körülvéve zöld lomboktól , Mont-sous-Vaudrey közepén, melynek kertjét a kis Cuisance folyó öntözi. A falu kis dombon fekszik és két hosszú utczából áll. A templom délnek fekszik, az elnök kastélya északnak, az „Arany alma“ vendéglő nyugotnak, s a Grévyek atyai háza keletnek. Ez a négy fő pont. A közökben képzeljünk terméskő-házakat, barna, bemohoso- dott cserép-fedélzettel; itt ott egy kétes kinézésű boltot, két kávéházat, egy régi posta-épületet s egy távirda-hivatalt; ökrök által vont búzás-szekereket, s néhány rakás trágyát, melyek a majorságokat a központi úttal egyesitik, s fogalmunk lesz ezen elhagyatott szegény falucskáról, mely nem áll más összeköttetésben az ismert világgal mint a távirdai sodronynyal és a rakszekér által, mely a posta-közlekedést végzi Montbarryval, mely a pontarlieri vonat állomása. A templom harangja hasadt és sajátságos tompa hangja van; a Polignytól Dóiéig tervezett lóvonatú vasút csak nem készül el, s igy Mont-sous-Vaudrey ezer lakója öt százra fog nem sokára leolvadni, ha ez az elhagyottság még tovább is tart. A ház, melyben most Grévy Gyula úr lakk, nem családi ház. Ez régi „kastély.“ E szó a Chavarnes család által van szentesitve. Az elnök ezelőtt négy évvel vette meg s 38,000 frankba került neki, nem számítva a későbbi szépítésekre tett költségeket. Az atyai ház egy ódon szerkezetű építmény, melyben most Grévy Albert úr és Algír tábornok-kormányzója fognak lakni nejeik- s gyer- meikkel; Grévy Gynláné s Grévi Albertné nem szokván találkozni egymással, e második házban szoktak a testvérek összejönni, daczára a család között létező egyenetlenségnek. A Cbavarnesoktól vásárolt birtokot nagy szürke kőfal keríti. Darabonként szerezte meg az elnök az utolsó két év alatt mind azt, mi parkját a Cuisancetól elválasztotta. Ma már földjein keresztül folyik a szép folyó. Zsilippel látta el s egy vizforgonyokra járó malmot szerzett hozzá, mely egy csövön át naponként 300 köbméter vizet önt a park halastavába. Alacsony fákat ültetett új földjeire, s kivévén egy darab gyümölcsöst, melyet a helység tekintélyei sem aranyért sem ezüstért nem akarnak neki eladni, az elnöknek egyenes vonalú fala volna parkjának minden oldalán. Grévy úr életmódja Mont-sous-Vaudreyben messze áll a falun időző hatalmasságétól. Inkább hasonlít az egy alázatos, szerény, em- bergytilölö- vagy a világtól visszavonúlt duzzogóéhoz. Nem túlozok, ha azt mondom, hogy valóságos, minden iránt közönyös remete az elnök szünideje alatt. Suttognak is erről eleget; de nem panaszkodnak miatta, hanem csodálkoznak felette. Mihelyt megérkezik, minden öszszel, azonnal megkezdődik az önkénytes fogság. Grévy Gyula úr, Grévy asszony és kisasszony, bezárkóznak erősen udvarukba. A fal két méter magas, mely egészen be van nőve zöldséggel. A kovácsolt vasrács egészen be van futtatva zöld kúszó, lombos növénynyel, s ha egyszer a rácsajtó be van zárva, nem lehet tudni, hogy a bent levő emberek élnek-e vagy meghaltak. Úgy látszik, a Grévy család boldogságát az képezi, ha talányúl szolgálhatnak az egész falunak. — „Itt vannak?“ „Nincsenek!“ — „Fogadjunk, bogy igen!“ — „Fogadok, hogy nem!“ S igy keletkeznek ittlétük felett apró fogadások, melyek mulatságúl szolgálnak az egyhangú falu lakóinak. Grévyné asszony senkit sem fogad. Grévy úr keveset vadászik, bár azt állították, hogy nagy vadász. Már meg van hajolva s idősebb, mint a milyennek általában hiszik. A község erdeit ö bérli. Kis erdők ezek, hol tengeri és mezei nyúl van s mindenféle, amire amúgy polgáriasán lehet kettő-háromnak vadászni. Az elnöknek két kutyája van. Nincs sem vadásza, falka nagyja, vagy más szolgája. Egy kertész négy vagy öt kutyát nevelt fel, meiyek a falkát képviselik, s midőn az elnök ott időz, e kertész a fövadász-mester. Kiviszi a kutyákat, fölhajtja a vadat, hogy urát megkímélje a nagy utaktól. Ebből láthatni, hogy a való távol, van attól amit Grévy király-vadászatairól beszeltek sok év óta. Midőn a hírlapok azt hozták , hogy az elnök (akkor még csak országgyűlési elnök volt) meghívta Mac Mahon tábornagyot vadászatra jószágaira, mosolyogtak Mont-sous-Vaudreybaa. Most, miután nem vadászik többé az elnök, teke-asztalokat helyeztetett el a Chavaumes családi ház második emeletén. Itt szokott játszani Fourneretvel, unokaöcscsével, ki magántitkára, vagy Du- bantnal, a hely tiszteletreméltó hivatalsegédje- és iskolatársával. Ha az elnök egyszer remetelakában van, nem megy ki többé onnan. Hiába tesznek nála látogatást, ritkán adja azt vissza. Du- bant, hivatalsegéd szokta meglátogatni; Barut jegyző egy látogatást tesz nála és a lelkész szintén egyet. Ez körülbelül az egész. Az elnök faczipöben jár, s egészen barnaszinü vadász-öltözéket visel 8 szürke vadász kalapot, melyet tizenöt évvel ezelőtt vett. Elég egyszerü-e ez? Gyakran kérdezték egymástól Párisban, hogy a Grévy-család miért nem fogad többször? Mont-sous Vaudreyban, megtalálhatják ez önSénytes visszavonúlás magyarázatát. Midőn Grévy úr még csak olyan aprő ügyvédecske volt, visszautasította —s azóta is mindig teszi — a helytartósági, kerületi tanácsosságot, — bizalmatlanságból. Ez okból zárkózik el mont-sous-vaudreyi lakásába is. A Grévy család okos, ezt tartják róluk hazájokban. Grévyné asszony, midőn a szegény ügyvédhez ment nőül, ki azután a franczia állam főnökévé lett, egyszerű nancyi munkásno volt. A világ, melyben azóta élt, egyszerű polgári kör volt, mely nem adta meg neki — s ez túlságos félelem — mit egy elnöknére nézve szükségesnek tart: a paloták udvarias hajlékonyságát, az udvari fortélyok rendkivüli ismeretét. Önmaga iránti bizalmatlanságból nem ad Grévyné asszony még egy kis estélyt sem, s tartani lehet tőle, hogy ez mindig igy lesz. Ez túlságos félelem, mert a legegyszerűbb nő is elhomályosíthatja a magas születésű úrnőket személyes bája s jósága által. Gerand Maxim u. D. M. (Vége köv.) HIEFtrzÉIS. O Nász. Tegnap szept. 24-én vezeté oltárhoz Buzáth Lajos fiatal gyógyszerészünk az egri hölgy koszorú egyik szende virágát, a kedves Eisenmeier Emma úrhölgyet. Tartós boldogság kövesse frigyöket !j O Gyászhir. Ifj. Slovák Ferencz V. éves technikus Slovák Ferencz parádi gyár-igazgató úr fia, úgy Eger mint a főváros társas köreiben előnyösen ismert fiatal ember, e hó 15-én a szülői háztól eltűnvén, a mátra-parádi erdőben pisztolylövéssel vetett véget reményteljes életének. A 20 éves ifjú ezen végzetes cselekvénye, mivel minden tekintetben a fiatalság példány képe volt, csaknem megfejthetetlen, s nem valószinütlen, bogy amerikai párbajnak esett áldozatúl. Temetése a gyászoló rokonság és nagyszámú résztvevők jelenlétében 17-én ment végbe Párádon. (Sz.) Két nagy hangverseny által, melyek egyike f. szept. hó 29-én, hétfőn, másika a rákövetkező hétfőn, okt. 6-án, mindkettő az érs. lyceum dísztermében, fog tartatni, — nem mindennapi műélvezet vár t. zenekedvelő müveit közönségünkre. Az első hangversenyt, szept. 29-én adja báró Vay Lénárt, fiatal hegedűművész hazánkfia, kit, néhány év előtt, jótékonyczéíú hangversenyeinken, szives közreműködéséből, már kedvezőig tanult ismerni közönségünk, s ki azóta Európa s Amerika nevezetesebb városaiban tartott sikeres hangversenyei által, nem csekély mértékben járult a magyar művészi hírnév és dicsőség emeléséhez. S ép ezért nincs kétségünk benne, hogy a kedves emlékű művész hangversenyének tömeges látogatása által fogja müveit közönségünk az egykor kedvelt műkedvelő szívességét viszonozni. E hangversenyen a városunkban is szélesebb körben ismert Pap Dezső úr Miskolczról, s Voigt Róza kisasszony Weimárból, ki ez idö- szerint mint nevelönö, városunkban tartózkodik, a hangversenyzö iránti szivességböl fognak közreműködni. Nem csekély érdekű mozzanata leend b. Vay Lénárt úr hangversenyének azon körülmény, hogy a hangversenyzö úr a magyar népdalokat Radics miskolczi
