Eger - hetilap, 1879
1879-08-14 / 33. szám
259 Heti szemle. A múlt hét is igazi „folytatása“ volt elödéDek. Csöndes, egyhangú miut amaz, és nemkevésbbé meddő eseményekben, hogy ne mondjuk nagyszabású eseményekben, — de sőt csak figye- lemre-méitóbb fairekben is. Egy kis változtatás az alig megalakult török kabinetben melylyel összefüggésben állana Aleko pasának elmozdítása is Kelet Rumelia kormányzójának állomásáról; egy kis ártatlan ostrom- állapot az újszülött Bolgárország bölcsője felett az ottani török felkelés következtében ; egy kis albán mozgalom az osztrákmagyarok, görögök, törökök, szerbek, csernagorczok stb. stb. ellen és végelemzésben a — taljánok érdekében; egy 2 millió forintos számla, melyet Szerbia Konstantinápolyban fizetés végett bemutatott, azon czimen, hogy annyi kárt tettek neki az albánok a szerb-török határrendezés alkalmával egy pár szerb falu feidúlása által, melyből azonban a portán szeretnének valamicskét lealkudni ; Boerescn román miniszter európai körútja a zsidókérdés szerencsés megoldása érdekében: eme apró hírek érkeztek újabban a Keletről. Adjuk még ezekhez a Nyugatról: a zuluföldnek — az angolok általi el- foglaltatását, mi által az angol-zulu háború be vau fejezve, s mit most már az új territórium „anglisirozása“ követend ; a német cul- turbarcz bevégződéséről forgalomba jött és közörömmel üdvözölt faireknek német részről történt meghazudtolását; a naucyi Thiers-emlékünnepélyt, melyben lehetetlen a németellenes frauczia demon- stratiót fel nem ismerni, és — a müncheni mükiállitást, melyben megint lehetetlen a franczíaelleues német tüntetést észre nem venni: — s ezekkel jóformán teljes a csokor, melyet a külpolitika mezején összeböngészhetünk. Függ azonban a levegőben ezeken kívül még két más kér dés is, mely élénkebb érdeklődésünket költi fel, amennyiben monarchiánkat érinti közvetlenül s közelebbről: a novibazári occupatio, meg a cseh kiegyezés kérdése. Az előbbi tekintetében hallottuk, ismét kongani a vészharangot; de az egész eddigi occupatio csak annyiban állt, hogy a török-osztrák vegyes bizottság a hely színére tette át „főhadiszállását,“ hogy ott tanulmányozhassa az occupatio módozatait. — Ami pedig a cseh kiegyezést illeti: erről a sajtó általában úgy beszél már, mint bevégzett tényről, s közli a nagyszerű pontozatokat is, melyekből az epochalis transactio állana, névszerint: hogy a csehek bemennek „elölegesen“ a reichstráthba, kapnak egy-két helyet a minisztériumban Clam-Martinitz, Rieger vagy Prazak stb. számára, s aztán megpróbálhatják revisio alá vétetni „utólagosan“ a — cseh tartomány gyűlési választási rendet, ha tudnak valamire menni — addig is mig pünkösdi királyságuk, az új Jirecsek-aera tart. Igazán szép vívmányok! Lapunk zártakor olvassuk a 11-iki esti lapokban a nagy szót: Andrássy gróf megbukott. Megbuktatta egyrészt Novíbazár, ahová kevesebb haderővel akart berukkolni, mint a hadügyminis- ter a boszniai leczke után véleményezte; másrészt a szláv áramlat, mely a cseh kiegyezéssel felszínre került. Az esemény azonban oly hirtelen jött, s annyi kételynek enged helyt, hogy jobb lesz róla — jövőre beszélnünk: addig majd meghozzák lapjaink a tényleges valót, — meglehet épen egy nagy dementi képében. T Á E C Z Hazám hölgyeihez. Ha az Isten, a jó Isten Magyar hölgynek teremtett, Bájos, tiindér-arezot adva, S deli, sugár termetet, Szívben, lélekben légy magyar —- Csak ez méltó hála-tett Az Alkotó nagy kegyére : Hogy oly szépnek teremtett. A mit gondolsz, a mit érzesz Mondd ki bátran, szabadon, Mindig az igazság fénye Tündököljék szavadon — Lelked igy felhőtlen ég lesz, Szavaid rajt' csillagok, A melyeken tiszta lelked Sugárverése ragyog. Az igazság zászlajának Légy mindig hű leánya, Vess meg minden gaz zsarnokot, Ki megtépni kívánja, •—- S ki szent hazád ős jogából Porszemnyit föláldozott, Legyen általad mint a hon Árulója, átkozott. Oly férfinek add a szived: Ezt a rubin-koronát, A ki minden koronánál Jobban szereti honát ............ S zeresd hived forrón, mélyen, Végnélkül és igazán, De napszived össz-sugára Egyesüljön a hazán. Éjed, napod hazád búja És öröméből legyen, S hogy az éj hosszabb mint a nap, Csüggedtté az ne tegyen — Majd eljö még a várt hajnal, Melyre ne n lesz éj soha, — S hazád sorsa, mely most gyászos Nem lesz többé mostoha. Dús palota vagy koldúsbot Essék osztályrészedül: Hazád mindig híven szeresd, És ellene ne szegülj............ G yermeked első imája Legyen dal a hazáról, S ten vég-imád is, ha szemed Majd örökre bezárul. hapácsy Dezső. Egy kalandos élet. Beszélj-. Irta D. M. (Folytatás.) III. Az nap délelőtt, a már akkor is annyira bálványozott és hírneves költő izgatottan járt le s föl szobájában. Időnkint leült Íróasztalához, nehány sort vetett papirra, aztán ismét felugrott, rátekintett az órára, melynek mutatója ma sehogy sem akart előre menni majd kinézett az ablakon. Végre délfelé kinyílt dolgozószobájának ajtaja, s egy férfi lépett be azon. „Csomagoljak? — mert tudod, hogy ha nemet mondott, Olaszországba futok, vagy maradhatok?“ kiáltá Byron hevesen a jött elé ugorva. Ne tartózkodjál, mondd ki, mit határozott?* „Azt hogy nőd lesz,“ viszonzá Moore Tamás higgadtan. „Nem tréfálsz?“ „Ily komoly dolgokban, s midőn látom, hogy mennyire ideges vagy s mily sok függ válaszától, nagyon helytelennek találnám azt,“ szólt az érkezett nyugodtan. „Szavamra mondom, a miss beleegyezett s azonnal vár magához, siess tehát.“ Byron kezét nyujtá barátjának, és sajátságos bús-keserü kifejezés tükrözödék vissza férfias szép arczán. „Megbántad talán e tettedet, György ?“ kérdé Moore, barátja kifejezésteljes, most oly szomorú szemeibe tekintve. „Nem, hiszen régi vágyam volt, melynek teljesülését nem is mertem reményleni. De sajátságos remegés szállja meg a legbátrabb férfiú szivét is, midőn ily komoly kötelességeket vesz magára s érzi, hogy meg keilend egy nő szeszélyei előtt alázni akaratát azért, hogy nagyúri szokásaiból megszokott kéuyelméböl mit se kelljen elhagynia. Az ezer szebbnél szebb virág közül csak egyet szabad látni, s ennek kell hódolnia. De mindegy, én hü leszek, s meg látod Moore, a férjek mintaképéül fog engem a világ elös- merni, úgy fogom magamat viselni. Beteltem e sok üres, hiú mulatsággal, otthon után vágyom, családi körre áhítozom. Meguntam már e léha élétet. Végre a dicsőséggel is betelünk. Miss Miibank értelmes, okos nő; mi bizonyára meg fogjuk egymást étreni s megelégedettek leszünk. De most el,“ mondá s távoztak.----------M ár egy év óta volt Byron nős, s daczára, hogy vagyoni kö
