Eger - hetilap, 1879
1879-08-14 / 33. szám
XYIII. év-fol.ram. 33. szám. 187». angusztns 14-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 „ Egy hónapra. — 45 ,, Egyes szám . — 12 „ EGER. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorkelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceuoii nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mózerféle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi iij ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 80 kr. Labyrinth és Ariadne-fonal. (Folytatás.) (y. 6.) Földművelésünk s mezei iparunk lehanyatlásának sok min denféle okai vannak : — aránytalanság a kis-, nagy-, és középbirtok vegyületóben; nemzeti hibánk, a sült galambra hagyatkozó indo- lentia; szerencsétlen kiviteli és vámpolitikánk és külkereskedésUnk ; közlekedési s forgalmi miseriáink s a t., de legfőbb oka kétségkívül az, hogy először: birtokos osztályunk általában véve töke-szegény, kénytelen idegen tekével, magas kamatláb mellett dolgozni, s fülig el van adósodva, — ám tessék megnézni a telekkönyveket; — másodszor pedig, ami még nagyobb baj, a munkabér felette változékony és egyenlőtlen, s viszonyainkhoz képest átlagában igen maga8, igen drága, — tény, melyet sajnosán érez az országnak legalább is nagyobbik fele. Pénz és töke nélkül gazdálkodni a mai világban egyáltalán nem lehet. Nem lehet különösen belterjü gazdálkodási módot folytatni; — pedig már itt Magyarországon is annyira vagyunk, hogy a puszta külterjü gazdálkodással, (eltekintve egy-két az „isten háta ruegett fekvő“ vidékünktől,) — be nem érhetjük, kénytelenek vagyunk belterjü „üzemre“ áttérni. Ép oly kevéssé lehet szerintünk gazdálkodni merőben kölcsöntőkével, még ha a leghumánusabb mons pietatistól származik is az, plane pedig drága kölcsöntőkével; mert az ily gazdálkodás hitel- és kölcsönnyargalásra vezet , ez pedig oly veszélyes lejtő, melyennincs megállapodás, mely, — miután a földjövedelem emelkedése az adósság növekvésével egyenlő lépést nem tart, s kellő arányba nem hozható, — végre is fizetési képtelenség, üzleti tehetetlenség, tönk és csőd örvényébe dönt. S ép oly csapást involvál a drága s a mellett egyenlőtlen s változékony munkabér. Mert a munkabér szabályozván (föképen) a piaczi árviszonyokat, (valamint a javaknak is a munka adja meg az értékét,) — az abnormis munkabérviszonyok a piaczi árviszonyokban is abnormitásokat idéznek elé, s ezen piaczi abnormitások- nak a kifolyása, hogy azon őstermelőink, kik magasabb munkabérrel kénytelenek producálni, — kik pedig a túlnyomó többséget s igy a döntő és characteristicus elemet képezik, — azon termelőkkel , kik vagy olcsóbb munkabért fizetnek , vagy (mint a fölös számú kis birtokosok) maguk dolgoznak, s kiknél igy a munkabér igen jelentéktelen rubrikát képvisel, — nem con- currálbatván: kénytelenek u. n. inségárakkal (Nothpreís) beérni, ami mellett pedig fen nem tarthatják magokat, — legalább tartósan nem, — s elöbb-utóbb meg kell bukníok. íme tehát: töke és munka éles oppositióban, ellenséges lábon a földdel! Holott pedig ez utóbbinak mint harmadik és legfontosabb, mintegy a vezérszerepet vivő termelési tényezőnek támogatására s kiegészítésére volnának természetszerűleg s mintegy „ex nobifi officio“ hivatva. Itt a kór fészke. Itt kell a curát alkalmaznunk A három termelési factort: földet, tökét és munkát kell egymással kibékítenünk , s egymáshoz közelébb hoznunk; az egyetértést, összbangzatot kell a három között helyreállítanunk, szerveznünk s fegyelmeznünk kell a három szövetségét, s czélnál leszünk, vagy legalább jó úton fogunk járni, hogy a czélt elérjük. Olcsóbb munkabér! — ennek kell lenni jelszavunknak. — Ezen nincs mit fenakaduiok munkásainknak, mert ezzel ök nem vesztenek semmit, sőt csakis nyernek. Mert az olcsó munkabér természetszerűleg emelvén egyrészt a munkaadó fizetésképességét s dol- goztatási kedvét, másrészt olcsó piaczadót vonván maga után : ha olcsó lesz a munkabér, a mellett a munkás állandóbb és biztosabb keresetre fog számíthatni, s jobban meg fog élni, mint most a drága munkabérrel. Tehát olcsóbb munkabér, — mondjuk. Ez legyen gondunk első sorban és föképen, mert ez a másik föbajt, a töke-mi- seriát is képes lesz egymaga lassankint kiküszöbölni. Mert minden irányban és tekintetben csak jólétet fog teremteni, s egyáltalában egy szerencsésebb közgazdászai stádiumot fog inaugurálui. Mert ha olcsó lesz a muukabér s olcsó lesz a piacz: akkor egyszersmind több lesz a fogyasztó, s a termelő biztos vevőre fog számolhatni g támaszkodhatni, s ennek folytán rendesebb, egyenlőbb s állandóbb piaczi árviszonyok fognak elöállani, a termelő terményét, ha talán olcsóbban is, de akármikor biztosan pénzzé fogja tehetni, nem lesz kénytelen tökéjét benne hevertetni, s igy módot fog találni új tőkegyűjtésre s erejének összeszedésére; a tőkeképződés könnyebbsége le fogja nyomni a kamatlábat, olcsóbbá teendi a tökét és hitelt, ellenben, felszöktetendi a földbirtok s ingatlanságok értékét és árát; e fordulat megint helyreállitandja s fokozni fogja az ingatlan hitelt, a termelést, a vállalkozói kedvet és szellemet, ami megint a munkások existentiújának s jó fizetésének lesz garantiája, fokozni fogja az adófizetési képességet, és csökkenteni fogja magát az adóterhet, viszont pedig az adóhátralékokat is s a t. s a t. ami mind az egyéni és nemzeti jóllétet, a virágzó közgazdászati helyzetet jelenti. Olcsóbb munkabér! Erre kell tehát törekednünk. Ez'pedig annyit tesz, hogy munkaerőnket, munkás kezeinket kell szaporítanunk. Mert épen azért oly magas a munkabér, mert nincs elegendő készletünk s kínálatunk munkáskezekben. Valóban valamint minden tekintetben, úgy itt is minden nyomorúságunk végelemzésben csak oda megy ki, hogy kevesen vagyunk. Népességi létszámunk nem áll arányban területi viszonyainkkal; területünk túlnépesedés veszélye nélkül még jóval nagyobb népességet megbirna nemcsak de sőt elemésztene. Amellett ez a kis népesség is szabálytalan úl oszlik meg a nagy területen, — egyik ponton nagyon is sűrű, vagy hát maradhatós (I. a dunántúli nyugati megyéket,) a másik ponton megdöbbentöleg gyér, (1. a déli és keleti megyéket,) sőt vannak óriási területeink melyeket a szó szoros értelmében n é p t el e ne k n e k mondhatunk (I. a szabolcsi és bihari sat. pusztaságokat). —- Ezen abnormitás és aránytalanság nálunk a népesség eloszlásában; s ezek a lakatlan sivatagok, melyek embert embertől elválasztanak, s annyira útjában állanak a közlekedésnek, és annyira zavarólag hatnak a forgalomra, ezek az időrabló, eröpazarló, tökeölö nemzetgazdasági absurdumok : ezek az okai azon kórállapotnak is, hogy piaczi viszonyaink oly kevés consolidatiót, oly szabálytalan alakulatokat mutatnak, hogy, piaczi áraink helybelileg úgy mint idöbelileg oly rendkívüli változékonyságnak, hullámzások- s ingadozásoknak vannak alávetve. Gyér és szabálytalanéi eloszlott népesség és roppant terjedelmű néptelen latifundiumok, meg meddő, improductiv, prairie-szerü parlagok: ezek azok a bajok, melyek ellen fordulnunk s munkálkodnunk kell, melyeket leküzdenünk s kiküszöbölnünk szükség, ha boldogulni akarunk. Sz a pori tanunk kell népességi létszámunkat általában, különösen pedig ott, hol a lakosság gyérebb s kedvezőtlenebb számarányokat mutat; nem szabad megtűrnünk országunk .határai közt oly lakatlan s improductiv sivatagokat, mint a Hortobágy sa t., s általában a gazdálkodásban fel kell hagynunk a pusztai rendszerrel, — egy szóval:
