Eger - hetilap, 1879
1879-01-23 / 4. szám
Will, év-folyam. 4. szám. 1879. január 23-ao. Előfizetési dij: Egész évre . 5 fit — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre . 1 „ 30 „ Egy hónapra. — 45 „ Egyes szám . — 12 „ xp fi. TI P ül U ül XllD Hirdetésekért minden 3 hasáhozott' petit sorhely irtás 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyeeiliui nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mózerféle ház) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 Irt 30 kr. Cselédügyünk. Ataláuos a cselédtartó közönség azon panasza, hogy a cselédek, igen csekély kivétellel, semmi tekintetben nem akarnak, vagy nem képesek megfelelni az irányukban jogosan táplált követelményeknek, hogy a fözönö főzni, a szobaleány takarítani, mosni, vasalni stb. tudjon, s azonfelül még erkölcsi viseletök tekintetében is nem egyszer igen alapos kifogásokra adnak alkalmat. Hol fekszik e bajnak oka? E kérdés nem csekély fontossággal bír, ha elgondoljuk, hogy a gazda és cseléd közötti viszony nem alapszik pusztán a szerződés holt szavain, általánosan körülírt kötelezettségeken, hanem, mivel a cseléd bizonyos tekintetben a családhoz tartozóvá válik, — ki mint ilyen a házi nyugalom megzavarására igen könnyen adhat okot, — az sokkal messzebbre ható jelentőséget is nyer. Már pedig, ha csak kis fáradságot veszünk magunknak a cseléd-ligyet közelebbről vizsgálni, s a hiábavaló önámitást kerülve őszinték akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy e sajnos társadalmi állapotnak legközelebbi okát, legnagyobbrészt önmagunkban, kik együttesen a nagy közönséget képezzük, kell keresnünk, mely állításunk igen könnyen bebizonyítható, ha közvetlenül rá mutatunk a baj eredetére, forrására. Minden müveit államnak megvan u. n. cselédrendtartása, mely által a cselédügy törvényes alapon nyugvó szabályozását nyeri. Az által egyrészt a cseléd megvédetik a gazda netaláni túlkapásai, visszaélései ellen, másrészt azonban a gazda fölénye, cselédje fölött minden tekintetben határozottan körvonaloztatik és biztosittatik. Körliliratik abban a cseléd és gazda közti viszony minősége, nemkülönben a viszonyos jogok és kötelességek, szintúgy azon büntetések is, melyek a felek bármelyike részéről közbejött kötelességsértés megtorlásául alkalmaztatnak. Ez által a lelkiismeretes gazdának hatalmas fegyver adatik kezébe cselédjének minden vétsége ellen, ez képezi azon eszközt, melynek pontos alkalmazásával cselédjét rendhez, kötelességérzetének tudatához, szorgalomhoz, hűséghez, erkölcsös életmódhoz vezetheti, kényszerítheti. Ily cselédtörvényt birunk mi az 1876. XIII, tczikkben. De ha a törvény idevágó intézkedéseit alig ismeri nehány ember, ha annak rendelkezései még a műveltebb osztálynál is kevés figyelemre méltattatnak : igen valószínű, hogy ez ügyben a kívánt javulás még hosszú időre fog elmaradni és a cseléd nem fog megszűnni az örökös panasznak, a házi örömök megkeseritésének, a bosszankodá8nak további oka lenni. Lássuk, hol vétünk leginkább a cselédtartás elleo. Az első legfőbb hibát többnyire cselédszegödéskor követjük el. Az 1876. XIII. t. ez. határozottan kivánja, hogy minden cseléd a belépésnél hatóságilag kiállított u. n. szolgálati vagy cselédkönyvvel legyen ellátva, melyet szolgálatba lépéskor a gazdának megőrzés végett át kell vennie, kilépéskor pedig, lelkiismeretesen ki- töltvén a minősítési rovatokat, a cselédnek visszaadnia. És mit tapasztalunk e tekintetben? Azt, hogy a cselédek igen nagy, talán legnagyobb része cselédkönyv nélkül szolgál és pedig azért, mivel a közönségben sokan e szükségletre rá sem hederitenek. pedig ha felfognák, hogy minő botlást követnek el ez által önérdekük ellen, talán nem vennék fel a dolgot oly igen könnyelműen. A C8e!édküuyv először is azon jogi vélelmet alapitj« meg, hogy a cseléd a szolgálatba való lépésre jogosítva van. A gazdának ennélfogva nem kell attól tartania, hogy cselédjét pl. azért, mert az még saját személye fölött törvény szerint szabadon nem rendelkezhetik, az atya vagy gyámja pedig esetleg a beszegödés- hez beleegyezését nem adta, ezek kivánatára, kárpótlás nélkül fog kelleni elbocsátania. Másrészt a cselédkönyv a gazda kezében részére azon tényt cousíatálja, hogy a cseléd az illetőhöz szolgálat- tételre szegődött. Ennek ismét azon fontos következménye van, hogy az ily cseléd, ha kötelességének teljesítését megtagadná, vagy talán megszöknék, annak teljesítésére, illetőleg gazdájához való visszatérésre, hatóságilag kényszerithetö. Eltekintve ezektől, a cselédkönyv a hűtlen, vagy a megszökött cseléd ellen, a gazda sokszor talán, többnyire, egyedüli támpontját és kizonyitékát képezi. Vegyük a dolgot gyakorlati oldaláról. Ha a cseléd szándéka már a beállásakor nem a legtisztább, —- mi fájdalom gyakran megtörténik — nem fog-e az minden módon annak megvalósítására törekedni? Föltéve, hogy cselédkönyv nélkül fogadtatik fel az, hogy gazdáját tévútra vezesse, nem cserélheti-e el nevét ? E tekintetben már társadalmi szokásunk is kedvezhet neki> a mennyiben mi cselédjeinket csak keresztnevén szoktuk szólítani s legtöbb helyen vezeték nevét nem is ösmerik. Ha az ily cseléd- megkárosítván gazdáját házától megszökik, mit tog a károsított cselekedni? hogy fogja jelentését a hatóságnál megtenni? Mennyi fáradságot fog a hatóságnak okozni, csak azáltal, hogy a szökevény cseléd nevét, községi illetékességét kipuhatolhassa; nem fog-e sokszor az egész eljárás eredménytelen maradni ? E bajok mellett a károsulton még azon kellemetlenség is megeshetik, hogy ő a hatóság által azon okból, mivel cselédet, a törvény határozata ellenére, könyvnélkül fogadott lel, 25 írtig terjedhető pénzbírság, illetőleg nem fizetés esetén 5 napig terjedő fogsággal fog Bujtathatni. Ez esetben tehát csak önmaga hanyagságának róhatja fel, hogy magát ez egyszerű és rá nézve semmi áldozatba nem kerülő bizonyítéktól megfosztotta. Egészen másképen áll a dolog ott, hol a cselédkönyvet a gazda kezénél tartja, cselédje már ezen körülménynél fogva is óvakodni fog kötelességének megsértésétől, annálinkább a hűtlen megszökéstől, mert tudja hogy a eselédkönyv nemcsak nevét, korát, hanem személyes leírását a községi illetékességét is tartalmazza és igy könnyebben fog kézrekeritíethetni. Mivel pedig az 1876. XIII. t. ez. értelmében minden cselédnek cselédkönyvvel kell birnia, megfordítva tehát csak az tekinthető cselédnek, a ki eselédkönyvvel bir, itt még azon kérdés is merülhet fel, hogy váljon a C6elédügyben eljárni hivatott bal óság kötelezve van-e arra, hogy oly esetben, midőn könyvnélkül fogadott cseléd ellen panasz emeltetik, abban eljárjon? Ez kivált oly esetben merülhet föl, midőn a cseléd sem rendőri kihágást, sem vétséget vagy bűntettet nem követett el, hanem pusztán a cselédviszonyt sértette meg pl. azáltal, hogy valamely kötelességének teljesítését megtagadta. Már e körülmények is igazolják, hogy főleg a közönség érdekében áll a cselédtörvény azon passzusát végrehajtani, mely a csalédkönyvekre vonatkozik. Ignotus. (Folytatjuk.) Nyílt levél az ipartársulatokhoz, az ez évben megtartandó országos iparos gyűlés tárgyában. Midőn arról van szó, hogy a magyar iparosok 7 év lefoly- tával ismét egybegyüljének, hogy a törvényhozás és a kormány, — a nemzet figyelmét egy impozáns országos gyűlés erkölcsi súlyával felhívják azon érdekekre, melyek az ország érdekei, azon hanyatlásra, mely a nemzet anyagi jólétének hanyatlását jelenti : jól meg kell fontolnunk, vájjon a viszonyok olyanok-e, hogy számítani lehessen az oly mérvű közfigyelemre és érdeklődésre felfelé és lefelé, melynek hiányában sokkal jobb még egy ideig várni
