Eger - hetilap, 1879
1879-07-10 / 28. szám
XVIII. ér-folyam. 28. szám. 1879. Julius 10-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre . 1 „ 30 „ Egy hónapra.- 45 Egyes szám .- 12 „ EGER, Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért lő kr fizettetik. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyeenmi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-uteza Mózerféle ház) és Szolcsdrtyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 80 kr. Felhívás előfizetésre. Tisztelettel felhívjuk azon előfizetőinket, kiknek előfizetése e hó végével lejár, hogy ezt mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lapok pontos szétküldése fenaka- dást szenvedjen. Az előfizetési feltételek lapunk homlokán olvashatók. Az előfizetési pénzeket kérjük a szerkesztőséghez, vagy az alólirt kiadó-hivatalhoz, vidékről legczélszerübben postautalványnyal, mennél előbb beküldeni. A kiadó hivatal. (Lyceutni könyvnyomda.) Egyéni nézet a Tisza szabályozásáról. A Tisza áradása már annyi kárt tett, hogy sokan kénytelenek a szabályozást átkozni; mióta az egyenértelmíínek látszik lenni milliók sárbadobásával, s annyi birtokost tett már egymásnak ellenségévé. De vigasztalódjanak; mert annak oka nem a regulátio lényege, hanem a regulatió kivitele, az egymásután átugrása és elté- vesztése, mi több kárt tesz, mintha a vállalat el sem kezdetett volna. De mindamellett mégis van némi hasznunk az árvíz iskolájából. — Először most már látjuk, mily temérdek a róna alföldnek azon része, melyet idővel szárazság idejére öntözési csatornákkal be lehet hálózni; másodszor pedig, mert az árvizek lerakják és ott hagyják a temérdek iszapot az ellepett földön és azt mintegy megtrágyázván, évenkint magasabbra emelik. De akkor a gátakat is párhuzamosan emelni kell évenkint; s mi lesz ennek vége ? Az, hogy a gátakon kívüli megmentett föld a legalacsonyabb lévén, tengerré lesz és a körül töltésezett helységek mélyebben feküdvén, mocsárokba merülnek, mert a viztöl megzabált föld meglágyulván és a töltések alatt is átszivárogván, végre a töltésgátak is összeomolnak és egész helységek elpusztulnak. És ez mind a természet törvényén rendesen történik. Csak a természet törvényét kell követni: mindjárt az igazi utón járnnk. A természetet nem lehet forcirozni veszedelem nélkül; a természet nem enged örök mozgonyt feltalálni, de igen, ehhez hasonlót, ha a törvényeit követjük. így a jelen esetben is, nem tehetünk csodát a forcirozással, de igen ahhoz hasonlót, az adott eszközök egymásutánjával. Ezt úgyszólván mindnyájan tudjuk; de nincs elég béketüré- sttnk az egymásutánt bevárni, hanem siet a ki teheti, magát mennél elébb biztosítani, behunyván szemét szomszédjainak károsítása és az egész rendszer compromittálása előtt. Ki8 dolgoknál ez mehet imigy-amugy; de országos nagy ca- lamitásoknál nem lehet tréfálni: itt a természeti egymásutánt a leg- legszigorubb pontossággal kell követni. Miért árad ki a viz medréből? — azért, mert nem fér bele; — nem fér pedig azért, mert az előtte való viz lassan haladván, késik és utána még több tódul rája; — késik, mert szűk a kimenetele, kapuja s nincs esése; tehát elöl kell segiteni, nem hátul. Legelső teeudö, ezt a kimeneteli kaput, minden áron, mentöl előbb kitágítani, hogy az első vizek helyet adjanak az utóbbiaknak: s ezzel meg van oldva az egész probléma. Ha ellenkezőleg az első vizek nem csak nem rohanhatnak tovább nagy sebességgel, sőt még hátulról új gyors vizekkel meg- tetéztetnek: ez esetben a viz nem női kazallá, mint a széna, hanem terjed amerre lejtöbbet talál, a természet törvénye szerint. Mint mikor a nép a templomból kimegy, az ajtónál rendesen megszokott rekedni, annál is inkább, mert hátulról mindig többen nyomulnak előre, s lesz lárma és tolongás: — nyissátok ki mind a két ajtót, 8 egy pár perez múlva vége a tolongásnak. Ha a viz kapuját mentül tágasabbra kinyitjuk: az első viz rohanva siet, s utánna a többi, s nem kényszerül hátúi hetekig várakozni, s kiönteni. Itt van a legelső tévedés a regulatióban. Ha a tiszai átvágások legalul kezdettek volna és évenkint fel- jebb-feljebb jőve, amennyi lehető volt, azt jól bevégezték volna: akkor töltés-gátak sem kellenének; mert az alsó vizek könnyen és gyorsan lefutván s a felső vizek helyet kapván, utánok rohannának s szét nem áradnának. De hogy történt itt az eljárás ? — Szórványosan, — fent, alant, középen, a ki csak szerét tehette, csinált átvágásokat, gátakat, csakhogy magát mielőbb biztosíthassa és készen lehessen másoknál előbb. így lett az, hogy a készen lévő felsők, egész özönvizet bocsátottak a még készületien alsókra, kiknek gátjait természetesen az árvíz szétrontotta. Jól esik a szemnek Paleocápa mappáján a nagy tiszakanya- rulatok nyakát veres vonallal átvágva látni és némely nagy diago- nális vonalakkal a Tisza nagyobb kanyarulatait megrövidítve szemlélni ; de ez nem arra való, hogy tehát a ki teheti, mindjárt hajtsa végre, s az özönvizet szaporán bocsássa az alsóbbakra; hanem arra való, hogy majd mikor itt lesz az ideje s rákerül a sor, fokozatosan akként hajtassák végre. Paleocápa mappáját be kellett volna takarni egy nagy tiszta papírral, s csak legalól Titelnél kezdve, annyit nyitva hagyni belőle amennyit a tervből egy év alatt el lehet végezni; azután fel- jebb-feljebb minden évre a maga rátáját kinyitni. Ha több évekig tart is a munka; de legalább biztos és örökös, s a drága és mégis bizonytalan töltéseket feleslegesekké teszi. így elkészülvén a tiszai átvágások alulról felfelé, a meddig csak szükséges: a viz hamarabb lefoly. Pedig csak ez a czél. Azután a sok drága töltések ott korhadhatnak össze, a maradéknak meséül, mint a Csörsz árka. De más stádiumba megyünk át, ha a Dunát is bevonjuk a combinatióba. Ha a Duna síkja magasabb a Tiszáénál: mi történik akkor? — pedig ez lépten-nyomon megeshetik ily óriási folyónál, melybe kezdetétől fogva le, egész a fekete tengerig számtalan oly nagy folyamok ömlenek, melyek magok is beillenének egy-egy Dunának. De még ez akadály haddján volna; hanem azon temérdek s roppant akadályok, tekervények s szorosok, melyek a Duna útjában vannak: — ezek a legtöbb botrányok, melyek a Dunát késleltetik és ettől felfelé, mindén bele ömlő folyamok kiáradásait okozzák ; kiváltképen pedig a Tisza esését Titelen alól megsemmisítik. Ettől alább ismét a Vaskapu szorosa, egyike a legkegyetlenebb zsarnokoknak. Majd még alább azaz absurdum és minden vizi tervekkel ellenkező eset fordul elő, hogy miután a Duna leért igen közel a tengerhez, ott egyszerre Cernavodánál felkanyarodik északra Brailáig, s onnan ismét kelet-északra kanyarodván, végre nagy kinnal, sok eliszapolt torkolaton keresztül beleszakad a Feketetengerbe.
