Eger - hetilap, 1879

1879-07-10 / 28. szám

218

Mennyivel jobb volna ezt Cernavodától Küsztendzseig egy új c satornán átvinni a Feketetengerbe, mely munka egy tizedré- szét sem tenné a Suezi canálisnak és mégis azzal egyértékü lenne a közjóra nézve. S valamint az létre jött actiákon: úgy ez is létre jöhetne actiákon, mert ennél biztosabb pénz elhelyezés nem találkoznék és kapósabb actiák nem léteznének.

Ez az új csatorna azonban lehetne alább is a hegyek völgyek között, a legalkalmasabb helyen kiválasztva, akár úgy, hogy Silistriától Várna felé lépjen a fekete tengerbe és egyúttal választó határt képezzen Bulgária és Romania új acquisitiója közt, s minthogy a kereskedői világban ép oly nagy szerepet játszanék mint a Suezi csatorna: kétséget sem szenved, hogy actiáí is oly solidak lennének, mint amazéi, — feltéve még természetesen a Duna regu- latióját és fökép a vaskapu kibővítését.

Mihelyt a vaskapu epuráltatik: azt a mi tiszavi- dékiink jobban megérzi mint valamennyi eddigi re- gulatióit és töltéséit; — ha pedig még ama canális is elkészül: akkor a tiszavidék inkább félhet a szárazságtól mint a vizözöntöl; — akkor ideje lesz az öntöző intézetekről és csatornákról gondoskodni, mi addig lehetetlen.

Ez az eszme meg nem halhat, mint meg nem halt a Suez csatorna sokáig vajúdott eszméje. És ha mi ki nem vihetjük: kiviszi a maradék egy fél század múlva, csak béke legyen és kereskedés! Ennél nagyobb dolgok történtek már, még háborús időkben is. Lám a Panama szoros átvágása nem néz se békét se háborút, hanem csak — a jövendőt.

Ma már nil mortalibus arduum est.

Cassander.

A m. kir. hevesi 49. honvédzászlóalj tavaszi gyakorlata és táborozása.

(Vége.)

Junius 2-án adatott ki a parancsban, hogy József föherczeg ö fensége, a honvédség föhadparancsnoka, junius 6-án és 7-én a dandárt megfogja vizsgálni. Mindenkiben nagy volt az öröm, hogy szemébe nézhet a legelső honvédnek és hogy megmutathatja, mikép a magyar honvédekben még mindig él a harczias és nemzeti szellem. E sorok Írójának volt alkalma tapasztalni, hogy egy honvéd, ki azon napon midőn ö fensége ele kivonultunk, beteg volt, — összetett kezekkel kérte századparancsnokát, engedje öt is a gyakorlatra kivonulni.

Végre eljött a várva-várt nap. Junius 5-én este érkezett ö fensége Graef altábornagy és föparancsnoksági adlatus, br. Nyáry ezredes, Pacor alezredes szárnysegédek és több főtiszt kíséretében Kassára. Az indóháznál saját kivánatára csupán Márjássy János altábornagy által fogadtatván, ezernyi néptömeg éljen-rívalgása közt vonult a Salkház-vendéglöben megrendelt szállására. Még aznap kiadatott a parancs, hogy O-fensége az összpontosított m. kir. 77. honvéd gyalogdandárt junius 6-án a klynichi gyakorló-téren meg fogja vizsgálni. — Junius 6-án már 5 órakor a táborból teljes felszereléssel elindultunk a gyakorló-térre és 6 órakor a dandár 3 harczvonalban fel is volt állítva. A kürtös a tábornok megérkezésekor szokott kürtjeiét fújta és a buzavetések mellett láttuk lovagolni Pacor Albert tábornok-dandárparancsnokot, utána nemsokára Márjássy altábornagyot és végül egy nagyobb csapatot vettünk észre: ö fenségét és kíséretét. Közeledtekor a kürtös díszjelet fújt, a dandárparancsnok pedig eléje lovagolt és beadta a szabályszerű jelentést. Erre ö fensége gróf Szapáry, Graef, Ziegler Márjássy altábornagyok, számos tábornok, törzs-és főtiszt kíséretében az arczvonal előtt végiglovagolt, — és megkezdettek a század- gyakorlatok. Az első harczvonal állott a 9. féldandárból, alakítva Szánky Nándor alezredes vezetése alatt a 37., 38. és 39. honvéd- zászlóaljakból; a Il-ik, Fülek Henrik ezredes vezetése alatt a 10. féldandárból, jelesül a 41., 48. és a 49. honvédzászlóaljakból állott, a III-ik, egy ujonczosztályból Horváth Géza főhadnagy-, egy utász- osztályból Taposy Zsigmond hadnagy vezetése alatt és egy egészségügyi osztályból volt össze alakítva. 0 fensége minden egyes századot — számszerint 24-et — külön megvizsgált és első napi szemléjét délutáni 2 óra körül befejezte. Mi, mivel zászlóaljunk a legnagyobb számú volt, mindig a balszárnyou voltunk, és igy történt, hogy egész délelőtt gyakoroltunk s úgy mentünk ö fensége elé, hol azonban ki is vívtuk az egri nevet.

Másnap, azaz junius 7-én, ugyanezen rendben ugyanazon helyre vonultunk ki és ekkor a szemle zászlóaljankint történt. A gyakorlatok befejeztével az egész dandár tisztikara ö fensége- körül gyülekezett, ki megköszönve a buzgalmat, melynek segitségével a legénység kiképzése ily rövid idő alatt oly szép eredményt mutatott fel, — különösen a hevesi 49. zászlóalj fölött fejezte ki megelégedését. Majd félszázad-oszlopokban a defilirozás vette kezdetét. Midőn mi kerültünk ö fensége elé, újra dicséretekkel halmozott el bennünket, azt mondván, hogy a 49. zászlóaljon meglátszik a katonai magatartás és hogy ezen zászlóalj gyöngye a dandárnak. 12 órakor vége volt a diszmenetnek és a katonazenekar hangjai mellett a táborba vonultunk. Hogy ö fensége, a honvédség főparancsnoka, mennyire kerül minden fényt és pompát, abból is kitűnik, hogy a szemle mindkét napján közönséges fanyereggel ellátott kincstári huszárlovon ült. Délután ö fensége a tábort szemlélte meg, mert honvédjeit mulatva is meg akarta látni. Volt is nagy sürgés forgás; a legénység a szabadban körülállotta a zenekart és rágyújtva a magyar nótákra s ö fensége előtt köralakban sorakozva, tánezra kerekedett; sőt a Pharaók egyik ivadéka, egy kisvárdai czigány-ujoncz személyében, egy literes üveget kezébe véve, ö fenségét fel is köszöntötte és kezet fogott vele. 5 óra tájban József föherczeg a városba kocsizott, hogy másnap reggel, a honvédek szerencseki- vánataitól kisérve, útját Marosvásárhely felé folytathassa. 0 fensége elutazásával egyszersmind a terhes gyakorlatok is befejezést nyertek 8 mindenki az édes otthonra s a jó egri borra gondolt, mely mellett Kassán annyi bút el lehetett volna felejteni!

E helyen dicsérettel kell megemlitenem Kánitz Dezső egri bortermelő szívességét, ki oly finom 1866-ki aszú- és 1874-iki vörös bort küldött nekünk Kassára, hogy a hegyaljai tisztek is fénytelenek voltak elismerni, miszerint finomabb aszút a Hegyalján sem ittak, jobb vörös bort pedig alig képzelhetnek; ki is ürítettük az egészségére a gyakorlatok befejeztével.

Junius 9 én kiadatott a parancs, hogy másnap junius 10-én indulunk hazafelé, még pedig Miskolczig vaspályán, onnan pedig gyalog. Örömrivalgá8ok közt indúlt a zászlóalj reggel 6 órakor a sátorból, számos tiszt, jó barát és a katonai zenekar kíséretében a pályaudvarhoz, hol búcsút vevén a kassai jó barátoktól, vigan dalolva szálltunk a vasúti kocsikba a miskolezi 48-ik zászlóaljjal, (ezek Forró- Encsig vaspályán jöttek, innen Miskolczig gyalog). Délután 2 órakor Miskolczra érkezvén, a 65-ik cs. k. gyalogezred zenekara kíséretében szállásainkra ve zettettünk,hol megpihenvén, másnap kora reggel Ábrányba indultunk. Okulva idejövetelünk alkalmával, jónak láttuk Harsányon a róm. katb. plébános úrhoz pihenőre betérni, ki igazi magyar vendégszeretettel fogadta az egész zászlóaljat; csapra üttetett egy hordó bort a legénység számára, a tiszt urakat pedig uriasan megvendégelte, és igy a pihenő hosszabbra is nyúlt, mert itt mintegy 3 óra hosszáig időztünk. Délután megérkeztünk Abrányban, hol az idejövetelünk alkalmával elfoglalt szállásainkra vezettettünk. 12-én, úr napján, mialatt Egerben maradt bajtársaink a templomi ajtatosság és az ünnepi körmenet élvezetében részesültek, mi portól ellepve, de remélve, hogy nem sokára otthon leszünk, indultunk el Ábrányból és déli 12 órakor Andornakon voltunk , hol Szoó Balázs honvéd-tizedes vendégszerető hajlékában pompás ebéddel fogadtattunk, melyen -az egész tisztikar részt vett. Ebéd után nem sokat időzve, a kürtös sorakozó fuvására mindenki könnyebben állott a sorba, mert még csak egy óra választott el bennünket szülővárosunktól. Kistályán egri bajtársaink, közös hadseregbeli tisztek, és több egri polgár üdvözöltek bennünket; zászlóaljunk pedig 3 órakor kibontott zászlóval, fölemelt fővel és nyugodt kedélyhangulattal vonult be a várba, egyetlen beteget sem hagyva hátra. Szeretett ezredesünk a tömegben ö sszeállitott zászlóalj elé lovagolva meleg hangon köszönte meg a legénység magatartását az egész gyakorlati idő alatt s teljes megelégedését fejezte ki a legénységnek, mit az egész zászlóalj hangos éljenzésekkel viszonozott. A legénység a várban étkezett, s az ellenőrzési szemle megtartatván, mintegy 67-én tettleges szolgálatra szóllittattak ki, mi többiek pedig leszerelés után szabadságoltattunk.

Ki ezen rövid táborozásban részt vett, egyhamar el nem felejti azon előzékeny, valóban atyai gondoskodást, melyben derék zászlóalj-parancsnokunk és az egész tisztikar részéről a legénység minden egyes tagja részesittetett; ki pedig oly szerencsés helyzetben volt velük baráti viszonyban is lehetni, az előtt a kassai napok örökké emlékezetesek lesznek és a honvédségnek jó szolgálatot tesz akkor, ha minden zászlóaljnak oly tisztikart kíván, minő a 49-iké. Végül elősoroljuk a zászlóalj tisztikarának névsorát. Törzstiszt. Fülek Henrik ezredes, Würth Lajos segédtiszt hgy., Dr. Pátz Fe- rencz ezredorvos, Pankvel Antal hgy kezelő tiszt. I. század Orgo- nás Zsigmond százados, Rosenbach Ferencz szab. áll. hgy. II. száz. Altorjay Imre és Tihor Mór hgyok. III-ik száz. Balog János töhgy., Györy Lajos hgy. IV-ik száz. Kovács József hgy. F. £.