Eger - hetilap, 1879
1879-06-19 / 25. szám
195 Heti szemle. A növi bazári albán mozgalmakról nem épen örvendetes híreket veszünk. Minden arra mutat, hogy ott az osztrák-magyar csapatok bevonulása komoly ellenállásra fog találni. A priz rendi liga jun. 5 íki ülésében elhatározták, hogy hazájokat megvédik s e végből rögtön 15,000 embert mozgósítanak, Alsó-Albániá- ból 6000 embert küldenek Prizrendbe, fejenként tíz ezüst piaszter- nyi hadiadót szednek be s a központi bizottság székhelyét Noviba- zár városába helyezik át. A török hatóságok — a mint az előre látható volt — feltűnően kedveznek az albán mozgalomnak, mely még Olaszországból is nyer támogatást. Ez ország álnok terveiről monarchiánk olasz tartományait illetőleg igen érdekes felfedezéseket tesz egy röpirat, mely szerint a Garibaldi által nagy hü hóval tervezett ausztráliai expeditio tulajdonképen Tiesztbe és Dél-Tirolba volt szánva s e czélra az olasz király 300,000 az olasz kormány pedig 200,000 frankot adott. De azért a viszony a két birodalom között hivatalosan mindig a legjobb volt. Nem csoda ha ily hírekre ktilUgyériink idegbántalmakban szenved s álmatlan éjszakái vágynak ; mi aztán kedvező alkalmid szolgált a szenzácziós lapoknak, hogy a külügyminiszter legközelebb várható lemondását helyezzék kilátásba. Ez azonban csak akkor fogna bekövetkezni, ha nagyon rosszul folynának ott lenn a dolgok; nehány ezer emberélet- s 50—60 millió kölcsöntöl még nem riad vissza ktiliigyé- riink. Egyelőre csak annyi igaz a „P. LI.“ szerint, hogy Andrássy gróf szabadságot vesz, melyre betegsége után szüksége van. A Balkán-félsziget másik részében is mindinkább jobban zavarodnak a dolgok. Karatheodory basa körjegyzéket intézett a hatalmakhoz, mely szerint e bolgár uralom alá került mohamedánok he!yzete elviselhetetlen; üldözőik erőszakossága nem ismer határt; lopások, rablások s gyilkosságok naponként követtetnek el a mohamedánokon s a bolgár hatóságok is tetszés szerint rendelkeznek azok vagyonával. Maczedoniában is újra kiütött a felkelés, s június 1 -je óta alig volt nap, melyen véres összeütközésre ne került volna a dolog a felkelők és a törökök közölt. Ezek a berlini béke áldásai ? Németországban Bismarck vámpolitikája s az egyházi kérdések további sorsáról meglehetős bizonytalanság uralkodik ; mi után a clericalis centrumpárt maga számára garantiákat követel azon esetre, ha a kanczellár vámpolitikai javaslatai meg lesznek szavazva; annál inkább, mert az elitéit püspökök megkegyelmezése is elmaradt; min nem változtat azon körülmény, hogy a berlini hiv. lapok nagy hévvel magyarázgatják, hogy miért nem lehetett őket megkegyelmezni. Rómából is azt jelentik, hogy a vatikán és Németország közötti kiegyezés elé ismét komoly nehézségek gördültek; mert Bismarck oly biztosítékokat követel a megkegyelmezendő papok magatartásáról, melyeket Romában megadbatóknak nem vélnek. A franczia képviselöház ülései, mióta a felsőbb oktatásra vonatkozó törvényjavaslatot tárgyalja, igen zajosak Cassagnac, a legdühösebb bonapartista világra szóló botránya miatt. Ez ember annyira megfelejtkezett a saját nemzete iránt tartozó tiszteletről, hogy a jun. 16-iki ülésben, miután a ház már kimondotta előbbi botrányos magaviseletéért a megrovást három napra terjedő kirekesztéssel, az egész kormányt becstelennek nyilvánította; miért a köztársaság főügyésze öt perbe fogja fogni. — A senatus a kamarák Parisba leendő visszatérése iránti törvényczikket 149 szavazattal 130 ellenében elfogadta. T IE3 C Z Elkábitott az illat, a zene. . . Elkábitott az illat, a zene, S a vig keringek jajgató siralma Egy titkos függöny mögé kergete, Hogy bánatom’, szeszélyem eltakarja. Agyam lángolt, mint a tüzes kohó, Szivem jeges sziklák közé temették, Már rég nem voltam ily dőre, bohó: Ha nem csalódom könnyeket is ejték. A hűs ablakra hajtám homlokéin’: Tán enyhet nyújtanak a jégvirágok, — S hogy elméláztam e bús rajzokon, Átláttam minden fagyos hiúságod’. Megértem büszke, rideg mosolyod1 Átérzem, hogy zord gőgöd minden átkom, S beláttam, hogy mi ketten boldogok Sohsem leszünk e szomorú világon. Vádoltalak, hogy újra mentselek, A mindenható, örök istenekhez Átokkal s esküvel idéztelek, Hogy csupán engem s mást sohse szerethess. Úgy reszketett, égett bennem a vágy, Bár most. azonnal itt, előttem állnál. A függöny lebbent . . . suhogott ruhád. . . . Hátratekintek és előttem áltál. . . Csókra hegyezted ajkad édesem, S elkaptad rögtön, hogy felé hajoltam: „Uram, ha tisztán s jól emlékezem A fűzértánezra — önnel foglalkoztam." I*rém József. A párisi operai ünnepély. A szegediek javára jun. 7-én Parisban, a nagy operában rendezett ünnepélyről napok óta a lelkesülés mámorával írnak lapjaink ; programmunk ellen vétenénk tehát, ha e tündéri est lefolyásáról, melyről m*gok a párisi lapok mondják, hogy ilyesmit sohasem láttak és sohasem fognak látni, iapunk szűk keretéhez mért rövid leírásban nem éresitenök t. olvasóinkat. Az ünnepély esti 9 órakor vette kezdetét. Roppant néptömeg hullámzott az operaház előtti nagy téren. S ez a tömeg nem mozdult onnan órákon át; ott leste az érkező vendégeket; bámulta a fogatokat s tapsolta a fényes öltözékeket. Aztán mindenkinek szeme a pazar diszitésü épület tüzfényben égő ablakaira volt irányozva, s ha a nagy előcsarnok s lépcsöbázon át kihallatszort a legcsekélyebb zenehang vagy örömmoraj, a tömeg tapsa és zajos „vive !“ kiáltása volt rá a viszhang. Benn az ünnepély helyiségében csakhamar minden zug zsúfolásig megtelt az érkező vendégekkel. A nők vetekedtek egymással a pompás uj divatú tavaszi öltözékekben. A tarka jelmezek ezrével vegyültek a toilettek közé, köztük számos rokoko-jelmez. A lélekemelő benyomás, melyet a párisi operaházi ünnepélyen ez a fényes, elegáns, lelkesült, örömittas társaság, mely méltán nevezhető Europa első társaságának, ily háttérrel s világítással a szemlélőben keltett — a tudósítók egybehangzó állítása szerint — leírhatatlan. A legpazarabb látványt kétség ki- vül a foyer nyújtotta. Itt hullámzott végig leggyakrabban Paris előkelősége, itt adtak egymásnak találkát az estély királynői oly Rulettekben, milyeneket csak Párisban láthatni. A hangverseny 9 órakor vette kezdetét. A szinpad el volt ftiggönyözve s előtte a zenekar amphitheátrum alakú padokon foglalt helyet. A karnagyi emelvényre először Virentíni a Théatre lyrique egykori igazgatója lépett, ki a hangversenyi zenekart állította egybe s általában fáradkaíatlanúl működött a siker érdekében. Az első szám'Berlioz Rákóczy-indulója volt. Alig hangzottak el e hatalmas zenemű akkordjai s alig némult el a lelkes taps, melyben a francziák ép úgy részt vettek, mint mi magyarok, zajos brávók közt lépett az emelvényre a „Faust“ szerzője Gounod, kinek a jóságtól ragyogó nemes arcza, tisztes ősz haja és lebegő hosszú ősz szakálla végtelenül rokonszenves külsőt kölcsönöz. Polyeucte czimü operájából igazgatott egy részletet, melyet Warot tenorista igen szép hangon énekelt. Ezután Guiraud „Kemaval“-ja következett, mely minden izében szellemdús szerzemény. Guiraud után megint Viren ti ni lépett az emelvényre, és vele Bloch Rozina k. a. a párisi nagy opera első altistanöje aranyszínű atlasz nihában, rubinszinü selyem tunique-kel, mely ép ily szinü gyöngyökkel és sárga ibolyákkal volt díszítve. A bordalt „Lucretiából“ elragadó művészettel énekelte. Most Saint-Saens következett, ki „Arab ábránd' czimü töredékét igazgatta. Ez andalító zenéjü dallamot méltó elismerésben részesité a hallgatóság. A valódi taps azonban csak a híres „Danse Macabre“ után kezdődött, melyet a zenekar rendkivül élénk hangszineléssel adott elő. Csakhamar rá falrengetö taps és leirbatatlauul lelkes éljenzés riadt fel minden oldalról. Gouno d kíséretében Faure lépett fel az emelvényre, a párisiak bálványa, ki megfogadta ugyan, hogy a nagy operában nem énekel mig Hálán zier lesz az igazgató, de a magyarok kedvéért megszegte fogadását. Gounod egyik dalát, a Lamartine „Le vallon“ (a völgy) czimü költeményre irt dallamot
