Eger - hetilap, 1879

1879-05-08 / 19. szám

XVIII. év-folyam.

19. szám.

1879. május 8-án.

Előfizetési dij:

Egész évre . 5 írt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „

Negyed évre . 1 ,, 30 , Egy hónapra. — 45

Egyes szám . — 12 „

EGER.

Hirdetésekért

minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó tejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik.

Politikai s vegyes tartalma hetilap. Megjelenik minden csütörtökön.

Előfizetéseket elfogad : a kiadó-hivatal (lyceilllli nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mózerféle ház) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceitm átél lenében,) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr.

Tisza vidékünk érdekében.

Az 1876-ik és folyó 1879-ík évi rendkívüli feldagadása s veszélyes kitörései a Tiszának, sok elmét, tollat foglalkoztatnak a jelen időben ngy a magán mint a hivatalos körökben, nemkülönben a napi irodalom terén is.

Az e kérdéssel foglalkozók sorában olykor már velünk is találkozott az olvasó a Tiszavidékröl e lapok hasábjain, régebben is, meg az idén is már egypárszor.

A tegnapelötti nap, april 30 ika viharával ismét félelmetes s nem kevésbbé sújtó vala ránk nézve. Hatalmával szemközt úgy érezte magát vidékünk mint a levágott erdőben oltalom nélkül álló, a vihar súlya alatt recsegő ös tölgy, melynek kidülését senki sem sajnálná jobban, mint az alóla évenkint gyümölcsöt szedő pásztor és nyája. E körülmény kényszerít, hogy ez alkalommal néhány perezre ismét kezünkbe vegyük toliunkat és elmondjuk a toronyörrel: hányat ütött nekünk az idő órája? Mert a kinek foga fáj, rajta tartja kezét, még el is jajdűl, mindaddig, mig meg nem szabadul akár a fájdalomtól, akár magától a kínzó fogtól.

Ország-világ tudja már, hogy nekünk tiszavidékieknek a legnagyobb bajunk (melyben egyébiránt a jelen időben már más vidékek is szenvednek,) hogy a múlt évi ősz óta sok a vizünk úgy az ártéren, a tiszai gátakou belül, mint azokon kivül a mentesített téreken a föld felfakadt árjában. Ezt korbácsolta fel a tegnapelötti vihar az ö hatalmasan zúgó, csattogó szélszárnyaival, s megmaradt vetéseink sorsa úgy függött a levegőben mint Mohamet koporsója.

Volt idő, midőn e vidéken oly ritkaság volt az éhező, kolduló, vagy foszlányos ruhájú ember mint a fehér holló. Ott Egerben is, a régi kortes világ idejében, az e vidéki embernek csak „zsiros szájú“ volt az elnevezése; mert a jólét színét, virágát hordozta magán mindenütt, hol megjelent. A legutolsó cselédnek is volt egy pár tehene, borja, hízója és malacza, südöje. melyekből évenkénti adóját, rubázatját s egyéb szükségeit fedezte. Árpa- és kukoricza-kenyér helyett fehér czipó rengett az asztalán. Hússal, hallal, tejjel, mézzel, bájjal bővelkedett kis kamrája, s a család kis felcseperedett gyermeke is tudott annyi gályát, száraz giz-gazt összeszedni, melynek füzénél az anya csakhamar elkészítette az ebédet, vagy vacsorát. Oly idylli színezetű volt itt a mindennapi élet, melyről most elmerengve beszél az árviz dulá- saitól mindennapi kenyerét, sőt tűzhelyét is féltő gazda és kézi munkás-ember. Az előtt minden évben óhajtva várta a Tisza áradását, mint az egyiptomi lakos a Nílusét, most pedig fél, retteg tőle; mert a gátakon kivíil is annyira jóllakott már a föld gyomra vízzel, hogy a rajta lévő legszebb ruházatot, a virágzó vetéseket is elönti egymaga. Sok ezernyi holdra megy a vetett földek száma, melyek már teljesen viz alatt állauak e vidék egyik, másik részén s tájszólás szerint mondva, mindig tovább és tovább legel, terjed, — a tegnapelötti vihar pedig mintegy kergette a megmaradt vetésekre az árt és igy megint több került viz alá. Tegnap azonban, május első napjához illöieg az idő megesendesedvén, az ár nagyobb része már visszatért előbbi helyére. Ilyen dolgok történtek e napokban a nagy terjedelmű s részben iít-oít még most is virányos egyek-fii- redi öbölzetbeu.

Látva ez árvízi requisitio nyomait, (mert a vadvíz épen nem hoz magával termékenyítő iszapot; sőt a mit talál is, lehordja magával az alacsony helyekre, hol aztán buján sarjaznak fel a mindenféle vad növények) megint csak — s most talán már századik vagy ezredik Ízben — felélednek emlékünkben a Tisza régi s újabb állapotainak képei'; értjük egyrészt a tisza-szabályozás előtti állapotot, mely annyi bájt kölcsönözött e vidéknek s nem

ritkán áldástbozó vala, — másrészt a tisza-szabályozás utánit, mely a szorgalmas munka által s nem úgy mint az előtt magától szintén meghozta az áldást s a birtokosoknak méltán drága büszkeségét képezte; de csak rövid ideig; mert immár az évenkénti csendes öntözés és csatornázás után óhajtozunk , lévén a jó talaj már most is oly ritka, hogy azok nélkül végre is kimerül s becsértékében, mint már eddig is s azután még jobban, alá fog szállni.

Mikoron a gőzhajó először megjelent a Tiszán, s itt Tisza- Fürednél megállapodván kikötött, a rajta utazó legnagyobb magyar, Széchenyi István, rámutatva az egyek-füredi öbölzetre, ezt mondá : „Lássák az urak, eljö az idő, midőn itt arany kalászok, más termények s virányos mezők fognak rengeni.“ És úgy lett.

De még más fontosabb dolog is történt, az , a mi ama nagy reformátorunknak tervében volt , hogy a Tiszavidék a magyarság által jobban benépesittethessék. Ez is megtörtént. Megtörtént különösen Tisza-Fiired vidékén is; magában az egyek fü- redi öbölzetbeu is, hol az előtt bálák és vad madarak tanyáztak, a nádasberkekben pedig farkasok lappangtak, számos népes tanyák emelkedtek, körülöttük pedig dúsan termő földek keletkeztek, melyeknek megmunkálása az emberi erők megtelepedését idézte elő.

De a mint a jelen kürttlmények mutatják, új válság következett be, az a válság, hogy a Tisza folyása a régi térség fölötti uralmát visszaköveteli. Az öt korlátozó gátakkal, az azok mögött a lefolyására engedett s kiszabott ártérrel nincs megelégedve; az emberek pedig, kiknek megadatott a hatalom az elemeken is legalább ideiglenesen uralkodni, immár maguk is bevallják, hogj7 bizony a szabályozás nem úgy történt, mint kellett volna. Mert nemcsak a Tisza uralmától elhódított terek, de maguk a tiszavidéki községi telephelyek legbtöbbjei is bizonytalanokká váltak; fenma- radásuk. létezésök a zátonyra jutott hajó sorsához lett hasonlóvá, melyet arról a hullámok minden pillanatban lesodorhatnak.

Valljuk meg az igazat, sok tiszavidéki ember, ha úgy lehetne mint nem . s a megváltozott birtokviszonyok is megengednék, csakhogy saját tűzhelye biztonságban maradhatna, a Tiszának régi árterét szivesörömest visszaengedné. Bár itt is ne teliesed- nék : Vae victis, jaj a legyőzőiteknek ! (Vége köv.)

Tnriczky Endre.

A II. orsz. iparos-gyűlés programinja.

A hazai iparosság legszélesebb köreiből mind sűrűbben felhangzó óhajokhoz képest az 1878-ki I. országos iparos-gyülésböl kiküldött központi bizottság alólírt elnöke f. évi jannárhó 15-én „nyílt levelet“ intézett a hazai ípartársulatokhoz, melyben egy a hazai iparososztály háttérbe szorult érdekeinek érvényesítését és különösen a kézműipar fejlődését gátló törrényhozási intézkedések megváltoztatását ezéizó orsz. i paros-gyülés megtartása tárgyában elöértekezletet hitt egybe a fővárosba. Az elöértekezlet, mely febr. 16-án tartatott meg, az iparos congressus egybehivását egyhangúlag szükségesnek ismerte el, s aunak székhelyéül Budapestet tűzvén ki, alólirt központi bizottságot bízta meg azzal, hogy a II. országos iparos-gyűlést f. évi május hó 31-ére és junius Tjére kitűzze és arra az összes hazai iparos szaktestíile- teket meghívja.

Az országos elöértekezletröl felvett jegyzőkönyv lényegesebb pontjai a következők: Képviselve 31 iparos egyesület volt. — Ráth Károly, mint az 1872-iki 1. orsz. iparos-gyiilés közp. bizottságának elnöke melegen üdvözölvén a vidékről megjelent iparosokat és iparpártolókat, felbivja a gyűlést, a megalakulásra. Mire el-