Eger - hetilap, 1879
1879-04-03 / 14. szám
107 aunál fokozottabb, mert bizonyos bogy e merényletek a forradalmi . bizottság meghagyása folytán hajtattak végre. A meggyilkolt Mi- haljovie8 hátán egy tűvel odatttzött papirszeletet találtak a követ- I kezű tartalommal: „Áruló kém. Általunk, az orosz socialista fórra- | dalmárok által halálra Ítéltetett. Halál az áruló Judásokra!,“ —és Drentelen tábornok is több fenyegető levelet kapott a merénylet előtt. — Megemlítjük még, hogy a pestis Vetljankában és más helyeken ismét kiütött és, habár kisebb mértékben, újból szedi áldozatait. Maczedoniában — hirszerint — újra kitört a lázadás. Vlahies, Bresniza, Gradesniza, Kamniza, Beliza, Jokurut, Jelesniza és Ostava helységek lakói — számra nézve mintegy 7000-en — fegyverben állanak. Kelet-Ruiueliából az orosz helyőrségek e hó végéig előreláthatólag ki fognak vonulni. Minthogy azonban a zavargások folytatásától lehet tartani, az európai hatalmak elfogadták a mi külügyériinknek azon czélszertitlen javaslatát, hogy a török kormányzó felügyelete alatt Kelet-Rumelíát egy európai vegyes hadsereg szállja meg. Tehát megint occupálunk! Olaszországban a múlt hó végén Chioggiában a hatóság ellen zendülés tört ki, mely alkalommal a községi tanács és a királyi biztos ablakait kövekkel dobálták be. A zendülés lecsillapítására katonaság lépett közbe, de ezek is közáporra! lőnek fogadva és egy tiszt közülök súlyosan megsebesittetett. — Úgy hírlik, hogy Olaszország Oroszországgal szövetségre lépett, hogy hadcsapatait Albániába kíiidvén, az osztrák-magyar katonaság netáni előnyomulását Mitrovicza felé megakadályozza. T Ji. IE3 C Z Oh múlt !..... Oh múlt! te csodás, ragyogó tündér-vár, Örökre lezárt ajtóid megett, Mennyi élv, mennyi kép van eltemetve. Mit az enyészet komor árnya fed. Nincs ösvény, mely oda vissza vezessen — Minden oly csöndes, néma. zajtalan, Keressük az utat — nem leljük többé, Köny, siralom, panasz — mind hasztalan! Csupán álmunkban nyílnak újra még föl A becsukott, nesztelen csarnokok — — — A régi fény. pompa megcsillan újra, Arany kekkekben gyöngyöző borok. S a lángital még egyszer — és ntólszor Lázas gyönyörbe’ ringat, mámorit, Aztán a varázs szertefoszlik s mindent Hideg közöny — elfeledés borít. Gróf I 'aff Sarolta. Tavaszi-dal. Enyhül a lég, napsugár melengeti, Szellő karja az ibolyát lengeti ............ S zivem is ily kisded virág, ibolya: Ringatója fényes lelked, Édes ajkad mosolya. Hegyen-völgyön bimbódzik már a virág. Nem sokára koszorús lesz a világ............ S zivemben is beállott a kikelet: A mióta a te szived, Angyal-szived már szeret. Vidám patak váltotta föl a jeget, 8 tiszta tükre lehozta rá az eget............ A patak, hűn jelképezi telkemet: Ez is hiven, örök-híven Adja vissza szerelmed'. Fölfelé száll a pacsirta dalolva, A földtől a mennyországhoz hajolva............. L elkem is ily iid v-s ovárgó kis madár: Vig dalával, hő dalával Egyedül csak feléd száll! hapácsff Dezső. A nevetésről. Földünk teremtményei között egyedül az ember nyerte a teremtés urától a nevetés adományát. A nevetés örömünk és vidám kedületüok hirdetője, szivünk kellemes érzéseinek tolmácsa, hangulatunk s átalános jóllétünk fokmérője, szóval a vidámság május hava, mint a nevető bölcsész nevezi. A nevetés fűszere az életnek, mely kellemessé s kívánatossá teszi nekünk a társas együítlétet, valódi s természetes kifejezése és fokozója kedvtelésünk- s örömünknek. Ha jó baráttal talá kozunk, mosolyogva üdvözöljük; ha társaságban vagyunk, csak akkor mulatunk igazán, ha csevegésünket mennél több mosoly- és nevetéssel élénkíthetjük; s ha lakomára gyültiiuk egybe, nem legkellemesebb-e, ha mosolygó arezok vesznek körül ? ha szinházbau töltjük az estvét, bizonyára akkor mulatunk jól, ha nevetünk, s ez idézi elő azon kcllemérzetet, melvlyel onnan távozui szoktunk. Sétáinkat, kirándulásainkat, a társaságban való részvételünket s átalában mindazon órákat, melyek uapi munkáuk után testünk és lelkünk feiüditésére szánunk, a jóizíí nevetés között fogjuk legkellemesebben eltölteni. A munka az alap, melyen éltünk épülete nyugszik, de annak minden kellemét lelkünk vidámsága s a nevetés fogja képezni. A nevetés a munkában kifáradt és elcsigázott lelket feiiiditi, és az ellankadt test erőit a legkellemesebb módon megújítja. A kereskedő, hivatalnok, művész kézműves, napszámos, napi mun- kájok után, szívesen töltik el szabad idejüket vig baráti körben. hogy testöknek, lelköknek üdülést szerezzenek. — Az egyén műveltségi foka szerint szokott aztán a mulatozás és üdülés módja is különbözni. A közönséges, kevésbbé müveit ember leginkább a lármás társaságot szereti, hol, a poharak csengése közt, jól esik neki megnevetni mulatótársainak vagy sajátrnagának primitiv ötleteit s esetlen élezeit. A műveltebb egyén, hozzá illő szórakozást keres vagy családja körében, hol a szerető nő mosolyán s a gyermekek kedves csevegésén és pajzánkodásán felvidul, vagy baráti körben, hol a tanulságos eszmecsere, szellemes élezelés, a jóizíí bon-mot-k kicserélése nyújtanak lelkének üdülést; de akár itt akár ott töltse el szabad óráit, a czél egy: a vidámság, a nevetés. A nevetés, a levegőnek gyors ki- és belélegzése által a vért gyorsabb mozgásba hozván, új erőt önt fáradt tagjainkba, fokozza étvágyunkat, elősegíti az emésztést s egészséges álmot idéz elő. Egészséges emberuek elkeriilhe;etlen a nevetés. De a beteg testre is igen üdvösen hat; mert ha sikerül a lelket valamely útonmódou megnevettetni, akkor az orvosság is jobban és gyorsabban hat. Sőt megtörtént, hogy valaki haláloságyán jóizü nevetésre ingereltetvén, visszaadatott az életnek. Egy olasz tanár igy beszéli el a következő esetet. Egy követ, mellén támadt nagy sebbel, veszélyesen megbetegedve feküdt. Az orvosok életóráit megszámláltaknak mondák. E nyilatkozatra környezete nagy vagyonának esett, hogy brevi manu örökösök legyenek. A beteg szótlanul nézte ezt betegágyáról, s midőn igy saját tehetetlenségéről meggyőződve látta, hogy eddig ágyánál virasz- tott majma is, a jó példán buzdulva, sebtiben fejére teszi parókáját, fejébe nyomja nagy kalapját, kezébe veszi aranygombos botját és rohan az ajtón kifelé, e komikus jeleneteu oly hangos hahotában tört ki, hogy sebe szerencsésen megfakadt és felüdült betegségéből. Ismeretes továbbá, hogy rotterdami Erasmus szintén nevetéssel gyógyult ki betegségéből. Ugyanis beteg ágyán feküdve várta halálát, véleletlenül azonban kezébe került egy „Epistolae obseurorum virorum“ czimii munka, mely bohós ötleteivel annyira megnevettelé, hogy betegsége más fordulatot vett és feigyógjult. A nevetés jótékony hatását, melyet az úgy külső mint belső életünkre gyakorol, már az ókori rómaiak ismerték s kellőleg méltányolták is. Az állam által felállított színházaknak egyenesen azon rendeltetésük vala, hogy az azokban adandó víg darabok a népet vidámságra hangolják. Maga a szigorú és komoly Lycur- gtts a nevetésnek szentelt képcsarnokot állított föl; mert tudta, hogy az népének úgy szellemi, mint testi s talán még erkölcsi fejlődésére is jótékony hatással lesz. Tudjuk, régeiden az uralkodók is nagy barátjai valáuak a vidámságnak és nevetésnek s e czélból udvari bohóczokat tartottak. Ezek rendesen éles elméjű férfiak voltak, s kötelességekben állott *
