Eger - hetilap, 1878
1878-02-21 / 8. szám
XVII. éT-fi*Ijam. 8. műn. 1878. február 21-éa. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre. . . 2 50 „ Negyed évre .1 „ ÍKJ „ figy hónapra. — 45 „ Egyes szám . — 13 „ Poliiikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik mindeii csütörtökön. Hirdetésekért minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstói 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kv fizettetik Kiadó-hivatal: a lyceUJIli uynaida. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utea zsebközbeu 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. Eger, febr. 31. 1878. Akik eddig legjobban ütötték a vasat, most egyszerre telan- kftdt karokkal merengve bámulnak magok elé. Akik eddig torokszakadtából ordítottak egy háború elé, s pénz-, és véráldozatot voltak készek (persze csak szóval!) hozni a haza oltárára, most né- mult ajakkal rázzák tagadólag fejeiket. Akik eddig a kormány várakozó állását gyávaságnak, hűtlenségnek, hazaárulásnak bélyegezték, most őrültségnek nevezik még a háborúra való gondolatot is. Szörnyű változás állott be egyszerre az ilyféle tüzes hazafiak nagy részénél; szóban és írásban, nyilatkozatokban és a sajtó terén terjesztik magok körül a páni félelmet, a tekercsbe összekunkorodó féreg tehetetlen összehuzodó önvédelmi mauenvreét, mely védtelenül hagyja magát eltapost&tni, s hangtalanul, nesztelenül készül semmivé lenni, azaz eredeti állapotba visszatérni. És ha egyligyíi rövidlátásnak, politikai tudatlanságnak, vagy hülye bárgyuságnak lehetne legalább ezt felrónunk: de nem, még ezen mentség sem állhat föu, s vigasztalásunk csakis az lehet, hogy vakszeavedélyeikben, nem hallgatva semmire és senkire, az örökös opponálási viszketeg tereli őket arra az útra, mely, fájdalom, csakis a haza romlására vezethet. Hová lett tehát az a uagy hang? az erős hazafiság? az az emberevö, vérivó szörnyeteg bátorság, ami volt csak néhány hó előtt ? Hová lett azon mély politikai belátás ? azon jóslatszerü önérzetes bizalom, mely eltölt ötté eme világpolitikusokat akkor, midőn még a tettek ideje nem érkezett el? Elpárolgott, lehűlt, és elenyészett mint a buborék, s helyet adott a sutba ülő, bús resignationak, a merengő hazafi-bánatnak, és a pestisként terjedő rész vétlenség egykedvű mit-én-bánomjának. Most bát itt a háború lehetősége a küszöb előtt, várhatjuk, naponkint a hadüzenet és a fejedelmi kiáltvány megjelenését, s meghallhatjuk rövid idő alatt a vadonat új Uchatiusok dübörgő bömbölését, s elkiálthatjuk, hogy: „Talpra magyar! hí a haza" vagy: „Itt a próba, az utolsó nagy p r ó- b a.“ Mind semmit sem fog használni a világboldogitó koca-politikusoknak, azoknak, kik a maszlagivó bécsi lapok nyomdokain járnak; ök csak fejőket fogják rázni, s talán meg fogja tenni közölök egyuémelyik még azt is, hogy kárörvendve fog akarni ijesztgetni a muszkával, kozákkal, mely bennünket elevenen készül megenni, természetesen hogy ök kivételek lesznek, mert hiszen ők nem szándékoznak bántani a muszkát. Hogy azonbau a hazából, nemzetből, szülőföldből, a magyar fajból mi lesz? mit bánják ök? Az egész hazaszeretet és fajrokonság csak ckimaera, agyrém és idealismus, melyet kizár mind a radicalisms, miud a cosmopolitisms, és az ubi beue ibi patria elve; hiszen a mai modern világban számos, most lelkes hazafi követett a boldogult Bach és Schmerling virágzó korszakában, — mikor pedig nagy volt a haza — már t. i. az osztrák birodalom, — dicső a nemzet — ugyanis a német nemzet — hasonló politikát; miért ne követhetne most is? Igazán a lelki fájdalom és kin tog el bennünket mindezek hallatára, s keresünk vigasztalásunkra analog eseteket a hajdan- kor nagy nemzeteinél, de nem találunk. Iparkodunk felfedezni hasonló politikai mozzanatokat a most élő kulturnemzeteknél, és nem sikerül. Ily politikai romlottság, ily cinizmus nem termett sehol e széles nagy világon; csak mináinnk, csak mi közöttünk jön ez létre. Hanem mégis találunk vigaszt mindezek ellenében azon erős hitben, hogy ba a haza veszélyben lesz, ha életérdekeink kockára lesznek téve, — ha a háború lángjai magasra csapnak fel határainkon : a nemzet romlatlan tömege erős phalanxot fog képezni a haza címere körül, s nem fog ja azt elbukni engedni, s ha elbukott, a jó rész nem éli túl annak elestek Utánunk azután csinálhatják politikájokat, akik életben maradnak. Nem fogjuk sem életüket, sem politikájukat irigyelni. T. Himlőoltás. (Nyílt levél, az „Eger“ t. szerkesztőségéhez.) T. Szerk. úr! Már több Ízben világos jelét adta annak, hogy különös figyelemmel kiséri a nálunk még embrvoban lövő közegészségi ügyet, sőt alig jelenik meg szám, mely azt többé-kevésbbé ne szellőztetné. És mi ezért csak köszönettel tartozunk, és méltó elismerésünk kifejezését ezúttal is nyilvánítjuk. És higyje el t. szerk. úr, hogy sokan lesznek velem egy véleményen, ha kijelentem, hogy ép e lap, mint vidéki, van leginkább hivatva a közművelődési és közegészségi ügygyei behatóan foglalkozni, inkább, mint a nagy politikai lapok, melyek földet megrendítő, népeket pusztító véres harcokkal, congressusokkal, conferentiákbal. minister-krizisekkel s több efélékkel töltvén be hasábjaikat, sem idejök sem kedvök másod- sőt harmadrendű kérdésekkel foglalkozni. És úgy látszik, hogy e szempontból kiindulva, lapja 6-ik számában felveti e kérdést: azon időpontban, midőn a hevesmegyei orvos-gyógyszerész-egylet két egymásra következő havi gyűlésen havi kórjáratkép megállapítja a himlőt járványosán városunkban, vájjon a himlőoltás nagyobb hasznára van-e az emberiségnek, mint amennyi kárt gondatlan és lelkiismeretlen kezelése előidéz? És elbeszéli ezzel kapcsolatban a Lebus nevű községben történteket Egyúttal berekesztésül kérdezi: vájjon nem kivánatosb-e az emberiségre a himlőoltás teljes mellőzése, mint gondatlan és lelkiismeretlen kezelése, mintán a statistikai kimutatások e téren semmi megbízható alapot nem nyújtanak a helyes combinatióra; s ép ezért kívánatosnak tartja, ha a hevesmegyei orvos-egylet e fontos ügyet beható tanácskozás tárgyává tenné, s közönségünket e részben kellőleg fölvilágosítaná. Mielőtt én, felhívás nélkül bár, de az ügy komoly voltánál saját initiativámból a feltett kérdésre akfeép válaszolnék, mint azt ebbeli tapasztalatom s meggyőződésein kívánja; a hevesmegyei orvos-egylet ebbeli feleletét, illetőleg batározát, mint testületét — melyhez'tulajdonképen a kérdés intézve vau,— előrebocsájtom. Hozatott pedig titkárságom ideje alatt 1869, tehát körülbelül 9 évvel ezelőtt, midőn városunkban a himlő járványosán uralgott, és az orvosi egyletet már akkoriban is a himlőoltás kérdésének fontossága foglalkoztatta. A határozat ekkép szól: A himlőoltás discus- sio tárgyává Iöd, és az egylet kimondja, hogy a himlőoltást szűk-
