Eger - hetilap, 1878

1878-02-21 / 8. szám

ségesnék, sot az emberiségre üdvösnek találja e ragályos betegség korlátozása céljából, kijelentvén, hogy az oltó anyag tisztaságára és jóminöségére különös figyelem fordítandó. Ezen határozat ismét megújiítatott 1874-ben, midőn tőlem az „Eger,“ 17. 18. és 20. számaiban egy cikksorozat jelent meg e cim alatt „Oltsunk-e himlőt vagy nem?“ és melyben én, nem lévén rendithetien hive az oltásnak; kimutattam statistikai adatokkal, hogy az oltás sükerének semmi biztos alapja nincs.

És ha a heves megyei orvosi egylet e határozatánál megmaradt, helyesen tette azt, mert a törvény erre vonatkozólag nem változott, de a viszonyok sem; sőt erösbitést nyertek az által, hogy, a porosz orvosi tudományos ' kar^ mely' á német birodalmi tanáck által 1874 véleményadásra volt fölszólítva, és melyre támaszkodva a kényszer-oltás törvényjavaslatát elfogadta, hasonlö- lag nyilatkozott, a következő alapelveket mondván ki: A himlőben! halálozás az oltás rendszeres behozatala, óta kisebb ; az oltás bizonyos évek számára biztos óvszer gyanánt tekinthető a himlő- zés ellen, hogy a revaccinatio ismét néhány évre, a visszakerült dispositiotól a himlőt elnyerhetni, óvja az embert, és hogy hiteles tény nem forog fen, mely azt igazolná, hogy az oltás az ember egészségére káros befolyást gyakorolna.

Hogy mennyire van igaza a porosz tudományos corporatiónak az oltás eszméje melletti buzgóságábau adott véleménynek, azt az irodalom és statistika eléggé illustrálja ; és én szívesen közölném azt, ha attól nem tartanék, hogy az egy levél keretében alig foglalható össze. Annyit azonban mégis szükségesnek tartok tájékozásul, mint statistikai eredményt fölemlíteni, hogy újabb időben a nem oltottak körül, a himlő-járvány, alkalommal ép oly szelíd befolyású lehet, mint az oltottáknál; továbbá oltott egyéneknél a himlő ép oly roncsolással és kedvezőtlen lefolyással végződhetik bár gyérebben, mint nem. oltottáknál. Sapienti stb.

De e helyett legyen szabad a t. szerk. úr által feltett határozott kérdésekre, á mennyire tapasztalatom engedi, röviden összefoglalt válaszomat közölni.

Tapasztalatomat hangsúlyozom, mivel 1864, 65 és 66-ban,. mint borsodmegyei járási orvos, a himlőoltást 45 községben, a legnagyobb erélylyel, dacára a minden oldalról elém gördített nehézségeknek, (a köznép ellenállása, az oltó orvos észlelésének kijátszása, tiszta oltó anyag saját költségeni megszerzése stb.) melyeket a legnagyobb áldozatokkal kellett legyőznöm, keresztülvittem és

vagy 3000 oltást végeztem, ugyanazon községekben himlöjár- ványt észlelni és figyelemmel kisérni alkalmam is volt, melyből tanulságot bőven szerezhettem.

A himlőoltás kérdése, mint a közegészségügy egyik leglényegesebb része, komolyan foglalkoztatott annyival is inkább, mivel már akkor is e téren a két tábor oltók: és nem oltók, országunkban is mereven álltak egymás ellenében. Ez ok indított engem 1874. az említett cikksorozat írására, melyben statistikai adatok nyomán ki lön mutatva, hogy e kérdés megolddva nincs, és a feltett kérdésre elég legyen a kővetkező, majdnem ismétlése az ak koriban általam fólhozottaknak.

Az oltás azoti természettörvényeken, melyek az általános emberi halálozásnak, valamint a járvány föllépésének, és megszűnésének alapját képezik, mitsem volt képes változtatni, és jövőben is aligha lesz erre befolyása. Tény azonban, hogy az oltás barátainak azon reményei, melyeket az oltáshoz kötöttek, Jenner óta nagy mértékben hanyatlottak, mig másrészt az ellenzék hatalmas bizo- nyitékokkal lépett a küzdtérre, mélyek segítségével oppositiojuk jogosultságát csaknem kétségbevonhatlanul bebizonyítottak.

„Oltsunk-e himlőt vagy nem ?“ .— mert ebben van összpontosítva a t. szerk. úr által feltett kérdés, más szavakba öntve, — e cimü cikkemet a következő szavakkal zártam be:

„Az oltás kérdésének végleges eldöntése, valaha azon orvosok szorgalmas; lelkiismeretes eljárásától fliggend, akik hivatva vannak a himlő-betegeket figyelemmel. észlelni s. a fölött a statistikai adatokat pontosan gyűjteni.“

A kérdés igen fontos és lényeges, megfejtése rendkívül érdekes, és hihető, hogy minden tudományosan képzett ember főtö- rekvése leend a tiszta igazat napfényre hozni, há eldöntése anyagi érdeke ellen is történnék. Addig, mig e kérdés véglegesen befejezve nincs, t. szerk. úr elégedjék meg úgy, mint a t. közönség, ezen egyéni nézetemből kiindult felelettel:'

Mindenkinek, aki az oltás hasznát hiszi vágy elismeri, aki az oltó anyag és az ölfó eszköz • tisztaságáról szakavatott egyén közbenjárása folytán, magának meggyőződést szerzett, tetszésére bizatik magát és. gyermekeit beolíatni; de .e kérdés tudományos, megoldásának jelen stádiumában senki , se kónyszerittessék arra, hogy rajta vagy gyermekein e műtét végbevitessék.

A Lebus nevű községben történtek pedig csak igazolják az általunk fönebb különösen hangsnlyozott himlő-anyag tisztavóltáról

A T Á R G A. ?*Névünnepi emlék.

Mert ott vannak közeledben,

S ajkaikról vig szó zenghet,

Víg zajba folt bókjaikkal Köszönthetik a legszebbet;

Mert lelked, mint a derült ég, Mindannyira egykép ragyog:

Mily boldogok! mondják, hiszik . . . Boldogtalan csak én vagyok!

Mert nincs vágyad, mely epesztne, Nincs reményed, mely megcsalhat,

S az élet csak álom neked,

Nem ismersz but, szívfájdalmat;

S lábaidnál annyi szív, s te Mind mosolygva tapodhatod:

Mily boldog vagy! mondják, hiszik . . . Boldogtalan csak én vagyok!

Boldogtalan?.. . . És mosolygok, Kigyul lelkem gúnyos kedve, -—

Ki az éjnek bus csendjében Itt merengek *— elfeledve.

Vigalmimra, álmaimra,

Tört szivemre: rád gondolok . . .

Ah, ha majd i g y gondolnak rád Egykor ök is, — a b o 1 d o g o k !

És te ? . . . Ha majd te is érzesz, Vihart rád is hoz az élet,

S a szerelem gyötrelmiért Oda dobod büszkeséged:

Megátkozod, megsiratod Mostani nagy boldogságod; —

S én mosolygok, mert részvétem

Szánó könyét kell majd látnod! Dónai.

Jakab.

(Necrolog a madár-világból.) >

Mily egyszerű név! Még nem is rokonszenves, kivált akkor ha nem valami Sympathikus egyén viseli. Természetes, hogy minden attól függ, kinek sajátja.

Már például, Jakab az ótestantomi pátriárcha, dacára annak, hogy ágyékából 12 nemzetség, és az ó-kor egyik hatalmas nemzete vette eredetét, nem rokonszenves alak a múltból.

Miért van ez nálam? Nem tudom. Pedig elösmerem a pátri- archa kiváló érdemeit, mint pl. bogy a miskolei kiházasitó egylet segítsége nélkül is két feleséget tudott elvenni, ezeknek mindegyikére oly befolyással lenni, hogy a szobáéicusokkali csapo- dárságát még Önként elő is mozdították. — Hiszen ezek tagadhatatlan érdemek, de mindezeket nagyon lerontja az a muszka anne- ctalási viszketeg, melylyel a Fáraók viruló országát nemzetsége részére megszerezte. Még aztán az az egy tál lenes e-g e- schüft, sem volt gavallér eljárás.

Ott van Jakab apostol. Ez már Jakabsága dacára rokonszenves. Anglia két Jakab királya ismét nem kellemes jelenség a múltból. Annál rokonszenvesebb Jakab, a szegény házaló, aki béringfejet szopogat, hogy jól essék rá a viz, a ki az eldobált cigaró-végek összeszedett darabjaiból p i n d u s i do-