Eger - hetilap, 1878

1878-02-14 / 7. szám

50

folyamában, mindenek fölé emelkedik ; mert ez az erkölcsiség. a humanismus — az emberiség kérdése.

IX. Pius pápa, családi nevén Mastai Ferretti «János Mária gróf, sztU. 1792. máj 13-án Sinigaglia, Sena-Gallica városában, atyja gr. Mastai Ferretti Jeromos volt, ki ugyanott polgárnagyi tisztet viselt. Az ifjú János jámbor és erkölcsös nevelésben részesülvén, már z lenge korában számos jellemvonását adta szivjóságá- nak és mély vallásosságának, mely utóbbi öt az egyházi pályára koszté, hová jutnia azonban egyelőre súlyos betegsége akadályoz». VII. Pius pápa azonban szemle alá vévén öt, betegsége dacára az egy házirendbe vétetni rendelé, s próféiai szavakkal jósolá meg, hogy betegsége el fogja hagyni. S az ifjú Ferretti nehéz bajából csakugyan ki is gyógyulván, 1818-ban szerpappá szenteltetett, s 1819. husvét napján mondotta első miséjét a Tata Giovanni templomban.

1823-ban a szentszék által Chilibe küldetett mint Muzi biborn. auditor», komiét sok viszontagság között érkezett vissza két év után, amikor is egyházjogtani jártasságáért és bölcs Ítéleteiért XII. Leo pápa Monsignor címmel és kanonoki javadalmakkal ruházta fel. Majd a hires San Michele a Ripa cimü nagy szabású árvaház élére állította, hol két év alatt annyira kitüntette magát, mikép 1827. máj. 21 én spoletói érsekké lett.

Úgy ezen, mint utóbb irnoiai főpapi méltóságában, rendkívüli jótékonysága, közintézetek alapítása körüli ritka buzgalma, s fö- pásztori tapintatos kormányzása annyira megnyerték a nép szere- tetét, s aouyira emelték tekintélyét az egyházban, hogy 1840-ben bibornoki méltóságra emeltetett.

XVI. Gergely pápa 1846-ban halt meg. Az egyik pápai jelölt Lambruscbini volt. Háromszor történt szavazás eredménytelenül. A negyediknél —• hol a szavazatokat Ferretti olvasta föl — roppant meglepetésére kitűnt, hogy ö maga kapta a legtöbb, 36 szavazatot.

A római nép elejénte visszatetszéssel fogadta az eredményt, de midőn az uj pápa megnyerő alakját megpillantotta, s rendkívüli jótékonyságáról értesült, roppant lelkesedésben tört ki.

Az uj pápa Pius nevet vett föl, s a legválságosabb körülmények közt foglalta el sz. Péter trónját. Az olasz egységi törekvések már akkor javában forrongtak. Pius az egyházi államban nagy szabású reformokkal kezdé meg uralkodását, melyek miatt még az amerikai protestánsok részéröl is lelkes ovátiókbau részesült.

De midőn a háború kitört Ausztria elleu, s az olasz nép azon követelésére, hogy az egyházi állam is kardot rántson az olasz egység mellett, Pius a hiressé vált: ,,Non possumus':-sal válaszolt, a felizgatott néptömeg a pápa ellen fordult. A pápa az ellenzék elnyomására az erélyes Rossi Peregrin grófot hívta meg a kormány élére; de hasztalan Az országgyűlésbe, lépő Rossit a parlament ajtajában a forradalmi tömeg iszonyú zsibajjal fogadja, s ott nyomban leszúrja.

Nov. 16-án a tömeg a Quirinálba nyomult s újra sürgette a hadat Ausztria ellen. A pápa nem engedett. Ekkor a csőcselék lödözui kezdett, az ablakon kitekintő Pulma főpapot lelőtte, s kijelenté, hogy a palotában a pápa kivételével, minden élöt kardra hány. Pius, hogy a vérontást elkerülje, mint grót Spaurné orvosa ineneküit Rómából, s nov. 25-én ért Gaetába, hová Ferdinánd nápolyi király csakhamar megjelent nagy vendége üdvözletére.

Pius volt a 45-ik pápa, ki Rómából menekülni kényszerült. A pápa egy évig maradt Gaetában.

Romában 1849 febr. 5-én kikiáltották a köztársaságot, melynek élén a hires olasz forradalmár Mazzíni állott. De már apr. 25-én megjelent Civita Vecchiában a francia hajóraj, s Oudinot tábornok, egy a romai csapatok részéröl visszavert ostrom után, melyben a franciák roppant veszteségeket szenvedtek, végre jun. 30-án rést tört a sáncokon, s a francia had két napi véres utcai harc után elfoglalta az örök várost, s Garibaldit elűzte.

A pápa szept. 20-án teljes amestiát adott; de csak 1850 apr. 15-én tért vissza, nagy diadal közt, székvárosába.

A pápa ügyekezett a köztársaság súlyos nyomait elenyész teui; a hivek adományaiból töresztette a köztársaság által kibocsátott papírpénzt, helyreállította a rendet, s régi polcára segité az egyházat.

De nem sokáig élvezhette a béke élveit. Az olasz politikusok nyíltan kimondották, hogy az egységnek Roma is kell, hogy alkotórészét képezze. 1860-ban, csekély ellenállás után, IX. Pius elvesztette tartományai legnagyobb részét, amiért, márc. 26-án kimondotta Viktor Emanuelre a nagy egyházi átkot. Tíz évvel utóbb elvesztette Rómát is, s azóta fogolynak tekintette magát a Vatikánban, melyet többé el nem hagyott.

IX. Pius békével 8 önmegadással tűrte a kath. egyház s a

pápaság e végső megaláztatását is, mint a többieket, melyek oly' gyorsan következtek egymásra. Azontúl pedig legfőbb gondjait, a kath. egyház szellemerejének fönfartására s kifejlesztésére forditá.

Bár ez időtől fogva a nyilvános élettől teljesen visszavonult, s a Vatikánon kívül sehol sem mutatta magát, a világtól épen nem zárkozott el. Csaknem mindennap adott audientiát, a világ minden részéből jelentek meg előtte hódolók és kiváncsiak. Termei mindenki számára megnyíltak.

A napi események iránt is igen érdeklődött, melyekről gyorsan nyert értesülést. Minden fontosabb esemény éieseszü megfigyelőre talált Pius pápában, ki aztán a maga élces modorában nyomban Ítéletet is mondott fölötte, mely aztán közszájon forgott Rómában. Emlékezetes egyebek közt, mit a sedani esemény után mondott: „Franciaország nem fog többé harapni, elvesztette fogait.“

Az aggastyán pápa, elvonultsága mellett is, az örök város legkedveltebb emberei közé tartozott. Nemcsak a sokat szenvedett, lélekerös egybáznagyot tisztelték benne, bauem becsülték múltját, jószívűségét, sőt szellemének eiméssége is nem kevéssé járult népszerűségének föntartásához. De legnagyobb mértékben megnyerte a nép hódolatát, szeretetét és ragaszkodását áldozatkészsége s határtalan bőkezűsége. Évenkmt közel négy millió lirát fizetett rendes nyugdijak óimén római családoknak, ide nem számítva az esetről esetre fölmerült számos adakozásokat és segélyeket.

Emberszcretö, nemes lelkületének, a közel múltból, egyik legszebb vonása a jogtalanul eltiport, szerencsétlen törölt nemzet iráuti élénk, rokonszenves érdeklődés ; — s a. keresztény szeretet és engesztelödés azon magasztos tette, hogy a haldokló olasz király Viktor Emanuel ágyához, a hit vigasztalójani, lelkiatyát küldött, mi által egyszersmind feloldá öt a kimondott egyházi átok súlya alul.

Pápai uralma alatt a kath. egyházban nagy fontosságú vallási kérdések nyertek megoldást. 1854. dec. 8-án dogmává emeltetett a szűz Mária szeplőtlen fogantatása. 1864. dec. 8-án bocsáttatott ki a „Syllabus.“ 1869-ben egyházi zsinat tartatott a Vatikánban, mely a pápai csal hatatlanságot bitágazattá emelte. Egész pápasága alatt 8 jubdaeumi búcsút hirdetett, a legutolsót a múlt évi júniusban, püspöki jubilaeuma alkalmából.

IX. Pius élete 86-ik évét érte el. Megérte, mit egy elődje sem, pápaságának negyedszázados jubilaenmát, s ezzel megcáfolta az ismeretes mondást, melylyel a trónra lépő pápákat az élet múlandóságára intve, üdvözlik : „Non videbis anDos Petri.“ Megérte a múlt évben püspöksége félszázados jubilaeumát is; csak azt nem érte meg, ami utón oly annyira obajtozott: a pápaság világi uralmának visszaállítását. Az ö kormánya alatt szűnt meg a pápaság világi uralma, mely ez előtt 1122 évvel kezdődött, tehát régibb volt csaknem valamennyi európai államnál. Vele száll sírba a világiing’ is uralkodó pápák hosszú sorozata. Pápaságának időszaka egyik legnevezetesebb lapját képezendi a kath. egyház történelmének.

A magyar fővárosi lapok, csaknem kivétel nélkül, reudkivüli tisztelet- s kegyelettel emlékeznek meg az elhunyt egybáznagyról.

A „P. Napló“ f. hő 8-iki vezércikkében ezeket mondja:

„Meghalt a pápa. Ki balt meg? Egy 85 éves aggastyán, ki sok éve beteg; kinek nincs se földje, se katonája; nem király, Péterfillérböl tartja el háztartását, melyeket alamizsnaképen adnak a bivek, s ki mégis a leghatalmasabb uralkodója volt a földkerekségnek, mert kétszáz millió nép engedelmeskedett egyházi parancsának. A nyájnak pásztora, servns servorum Dei, ki előtt királyok és gyermekek térdeltek.

Nagy pápa halt meg IX. Piusban. Sz. Péter székén régen üli ilyen. Erényes, jelleme?, ajtatos, hitbuzgó, okos, szellemes, müveit, becsületes, őszinte, egyszerű és jó ember volt. Mindenki tisztelte , még elleuségei is; pedig sok és nagy ellenségei voltak. Olyan pápa volt ö, ki a legnehezebb időkben meg tudta védelmezni a vallás érdekeit, s fenntartotta az egyház tekintélyét. Harmincegy évig minden viszontagság közt kormányozta a kath. egyházat s nem engedte elmerülni hajóját. Személyes érdeme, hogy annyi baj közt, oly sok csapás után erkölcsileg a katholicismus erőben nem vesztett, sőt befolyása ma is Oly roppant, hogy a legnagyobb államférfiak: a protestáns Gladstone, és Bismarck, Gam- betta és Garibaldi vele megbirkózni félelmes feladatukul tűzték ki maguknak.

Annyi ideig pápa nem uralkodott, mint Pius. Annyi ellenfelét senki sem temette el, mint ö. Mazzini, Cavour, III. Napoleon, Palmerston, Viktor Emánuel, s mások tűntek s enyésztek szemei láttára. Csoda-e, hogy erős önbizalom, s a gondviselésbe vetett hit lelkesítette Pilist a küzdelemben. Csoda-e, ha a hívők serege