Eger - hetilap, 1878

1878-01-31 / 5. szám

közegészségre kártékonyán ható alkatrészei, azonban semmi hasonnemii benne nem találtatott. Véleményün­ket tehát kővetkezőkben van szerencsénk hivatalos tisztelettel beterjeszteni. Tekintve, hogy sem a szölö- czukor, sem a salieil-sav a közegészségre nézve nem ártalmas; tekintve, hogy a megvizsgált nyolczféle bor semmi ártalmas alkatrészt nem mutatott fel, ki­jelentjük: miszerint Bucher Alajos megvizsgált borai a közegészségre nem ártalmasak. Kelt Egerben, 1877-ik év deczemberhó 6-án. Dr. Danilovich Pál m. k., Egerváros főorvosa. Akantisz Timoth m. k., irg. r. főgyógyszerész. Kömley Ferencz m. k., al- kapitány.“ így ártatlanságom kiderülvén, rágalmazóim az általuk okozott költségekben 22 írtban elmarasztaltattak és beteljese­dett rajtuk azon közmondás: „A ki másnak vermet ás, maga esik bele“. Ily kudarcz után kérték a rendőrkapitány urat, hogy ne fedezze föl neveiket, de kérésük meg nem hallgat­tatott. Ilyenekből válnának ám a jó titkos spiezlik. — Falu helyeD, hol rendezett rendőri hivatal nem létezik, szakavatott orvos, vegyész, gyógyszerész nem lakik, ily szemtelen rágal­mazók által történtek már oly esetek is, hogy az egész bor­mennyiség lepecsételtetett és tudatlanságból vagy roszakarat- ból a biró uraimék komasága által meg is semmisittetett. Ezen gonosz rágalmazóim ilyenforma czélt óhajtottak elérni, midőn 40 évi szerzeményemet becsületemmel együtt megsem­misíteni törekedtek. Most már ezek után azt kérdem tőletek ti gonoszlelkii és nem tudom melyik országból ide származott rágalmazóim? Hogy én vagy fiam vétettünk-e nektek valaha ? vagy van-e városunkban kenyeretek ? ha nincs, mi és mások megosztjuk veletek azt. Hiszen tudjátok, hogy milyen vendégszerető a magyar, kivált idegenek irányában; de úgy hiszem, hogy nem szorultatok reá, mert különben naponkint pinezeajtóhoz támaszkodva, nem henyélhetnétek. Tehát az Isten áldjon meg titeket ne bántsatok minket, magyar iparüzö, szorgalmas pol­gárokat legalább itthon, hiszen mi úgy is kevesen vagyunk, mert saját hazánkban is üzletbarátainktól alig kapunk tiz levél között egy magyar levelet ; ti pedig annyian vagytok világszerte, mint nálunk julius és augusztusban a légy. Azért ismételve kérlek engedjétek meg, hogy mi is megélhessünk, hiszen mi a ti borovicskát termő hazátokba nem mehetünk, mert hazánkon kívül, nincsen számunkra hely. És ha hazánk­ban sem hagytok nekünk békét, akkor beteljesedik rajtatok azon közmondás: „Fogadd be a tótot, kiver a házból.“ Ti azt állítjátok, hogy vízből is lehet bort csinálni, én azt nem hiszem, de ha csakugyan lehetne is, azt itt alig lenne érdemes tenni, mivel 3—4 forintért lehet egy akó bort Egerben, 1878. február 28. venni; hanem hazátokban, hol bor nem terem, ott már sok­kal jobban lehetne a vízből készített bort értékesíteni, és ha ezen mesterséget otthon folytatnátok, mily hamar meggazda­godhatnátok. 11a pedig ehhez nincs kedvetek és inkább köz­tünk akartok maradni : úgy becsüljétek meg magatokat és a benszülötteket oly szemtelen rágalmakkal, — mit magatok sem hisztek — ne illessétek. Ily alaptalan rágalmakért beperelhetnélek, de nem bán­talak, hanem erkölcsileg akarlak benneteket sújtani. Ugyanis Eger városában elkeriilhetlenül szükséges egy reál-iskola, melyben a leendő iparosok megszerezhessék mindazon isme­reteket, melyekkel minden miveit polgárnak bírnia kell. Egy ilyen felállítandó iskolára áldozok én 50 forintot, melyet azonnal Egerváros tek. képviselőtestületének rendelkezésére bocsátók. Azon édes reményben vagyok, hogy tisztelt polgár­társaim az általam kezdeményképeu letett 50 forintot becses adakozásuk folytán szaporítani fogják annyira, hogy az any- nyiszor tervbe vett reál-iskola felállítása valahára létesüljön. Titeket is erre kérlek föl, hogy fejenként ugyan ennyit ál­dozzatok a nagy czélra, mint én, s akkor mindazon károkat, mit eddig gonosz nyelvetekkel nekem okoztatok, zúgolódás nélkül el fogom viselni azon föltétel alatt azonban, hogy jö­vőben valamint nekem, úgy más magyar iparos társaimnak is békét hagytok. Ha pedig ezen erkölcsi büntetésnek, — mely különben úgy is polgári kötelesség — eleget nem tesz­tek, a közvélemény Ítéletére bizlak benneteket. És valahány­szor ti kiöltitek rágalomra nyelveteket, mindig a közvélemény igazságos Ítélete elé viszlek benneteket. Mindenkinek van a maga háza előtt mit seperni, elférünk egymás mellett, ne bántsuk egymást, én akkor megbocsátok és szent lesz köz­tünk a béke. Végre még benszülött iparos társaimhoz van néhány szavam. Miután tudjuk, hogy a rósz hir hirtelen terjed, felké­rem tisztelt polgártársaimat, ne méltóztassanak hitelt adni rágalmazóim azon állításának, hogy pancsolom és vízből csinálom a bort; hanem legyenek szivesek becses személyük­kel szerencséltetni és pinezémet — mely mindén becsületes ember részére nyitva áll — meglátogatni; akkor hiszem, meg lesznek győződve arról, hogy boraink tisztán vannak kezelve és árnyéka sincs azon hamisításoknak, melyeket rágalmazóink ellenünk kikoholtak ; továbbá tapasztalni fogják, hogy az egri borok minél nagyobb vidékeni elterjedése érdekében minden lehetőt megtettünk, mit csak tennünk lehetett. Azért forduljanak el ily önző, aljas rágalmazóktól és hid- jenek nekem, öreg embernek. Tudják azt a velem egyforma idős minden rendíi polgártársaim, kiket még az Isten velem együtt megtartott, hogy mindig, mint becsületes és szorgalmas ipar- iizö ember, ifjú koromtól fogva a mai napig politikai ügyün­ket illetőleg saját meggyőződésemet követve, városunk javára, éltem, és a közművelődés, valamint iparüzletünk emelkedését csekély tehetségem szerint mindenkor előmozdítani törekedtem. Bucher Alajos. Egerben, 1878. Nyomatott az érsek-lyeeumi könyvnyomdában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom