Eger - hetilap, 1878
1878-11-28 / 48. szám
378 Hevesmegye 1877-iki népesedési mozgalmához. (Folytatás.) Sokkal jellemzőbbek és érdekesebbek a korviszonyok, ha a egyes nemek külön figyeltetnek meg és viszonyittatnak az ugyanazon nembeli házasok összes számához, vagyis ha azt veszszük tekintetbe, hogy a vőlegények hány százaléka esett azokra, kik a 25-ik, illetőleg a menyasszonyoknál, kik a 20-ik életévet még túl nem haladták. — E tekintetben statistikai kimutatások igazolják, hogy Magyarországban a vőlegények 37—38 %, a menyasszonyok 27—28 °/0 He vésni egyé ben pedig a vőlegények 37.9o °/0, a menyasszonyok 57.72 % lepett az említett kor elérte előtt házasságra. E kimutatás bizonyítja, hogy mig a 25 év alatt a vőlegények viszonya az országos átlaggal megegyez, a 20. alatti menyasszonyok több mint még egyszer oly százalékban szerepelnek Hevesmegyében, mint az egész országban. Ha a házasságok azért nem köttethetnek fiatal korban, mert a családalapítás legfontosabb feltételei, főleg az önállóság, csak nehezen szerezhetők meg, természetes, hogy ezen akadályok leginkább a férfiak mint a család tulajdonképeni alapitói és fentartói tekintetében fognak érvényre jutni; tehát a bázasulás főleg azon jelenségéből, hogy mily százalékban vannak a 25-ik korév alatti vőlegények, az összes vőlegények számában képviselve, lehet az illető államnak a családalapítás és egyéni önállóság megszerzését illető viszonyainak kedvező, vagy kedvezőtlen állását mérlegelni és megítélni. E tekintetben statistikai kimutatások alapján kitüntethető, hogy 100 vőlegény közül nem haladta meg a 25-ik évet. Hazánkban . . 37—38. Olaszországban . 38.5 Hevesmegyében. 38.9o Svédországban. . 30.a Angliában . . 48.8 Francziaországban. 29.5 Stb. Tehát egyedül Angliában lép több férfi a 25-ik korév alatt házasságra, mint Magyarországban; Olaszország e tekintetben hazánkkal egy színvonalon áll ; a többi állam jóval mögöttük marad. Figyelmet érdemelnek még a késői házasságok között az u. n. monstrosus, vagy szörnyházasságok, midőn 60 — 70 éves férfi vesz el 30 év alatti nőt, vagy méginkább, ha magas korú nő, 35 év alatti völegénynyel frigyesül, mi leggyakrabban pénz, vagy egyéb érdek kifolyásának tekintendő.12) Ezen esetek nem oly ritkák, mint iá) Az ily, bármi korban, de anyagi érdekből kötött házasságra mondja gondolnék. A kis Belgiumban évenkint átlag 100 oly házasság köttetik, melyben a nő 60—70 éves és ezek közül 7—9 esetben a férfi 30 év alatti, 20—22 esetben pedig 30—45 éves. Hazánkban e jelenség igen ritkán fordul elő, a mennyiben oly házasságok, melyekben a házasfelek egyike az 50-ik évet meghaladta, tekintet nélkül a másiknak korára, összesen 0. oi °/o -kai vannak az összes házasságok között képviselve.- Hevesmegyében, úgy látszik, e jelenség gyakoribb; mert itt azon esketések száma, melyekben 24—30 éves férfi 50 évet meghaladott növel kelt egybe, 0.o5 °/0-kai fordulnak elő az összes házasultak számában. Dr. Szolcsányi Htigo. (Folytatás köv.) A kereskedelmi morálról. Schakespeare idejében a kereskedelem, főleg a pénzkezelés, sok tekintetben megvetésben részesült a közvélemény szemében, innen magyarázandó a sok, mai napság kárhoztatást érdemlő durva kifejezést pl. Shilok irányában a „Velenczei kalmár“ ban, mi azonban az akkori Ízlést, ép az említett okból, nem sértette. Azonban az emberiség szükségletei, melyek a kereskedelmet követelők; az egyes, kereskedelemmel foglalkozó nemzetek, pl. a Yelenczeiek, Hollandok stb. virágzása s hatalma: megtaniták nemünket a kereskedelem tiszteletére; s a kereskedelem segélyével nagygyá, virágzóvá, hatalmassá emelt haza iránti szeretet, a gazdagodás emelkedése folytán sok, a szegénységből táplálkazó bünnem eltűnése, a kereskedelem tudományos fejlesztésével az emberi föladatnak: a tudományosságra való törekvésnek előmozdítása — kivívták a kereskedelem irányában a tiszteletet, s mind világosabban tolták előtérbe annak erkölcsi értékét. Mert megjegyzendő, hogy nincs emberi ténykedés, mely bizonyos mértékig erkölcsi jelentőséggel nem birna! Mindazáltal, bár mai napság elvitázhatlan a kereskedelemnek erkölcsi jelentékenysége, azon egyszerű sorlánczolatnál fogva, hogy minél nagyobb a nemzet kereskedése, annál gazdagabb a nemzet, s minél gazdagabb, annál műveltebb, s annál távolabb áll a megvesz- tegethetés, csalás, szédelgés — s egyéb erkölcstelenségektől: mégis Öettingen: „Az ily lépés magától értetődik mindig bűntény a házasság eszméje ellen, saját személyének önmeggyalázó odaadása az (i. m. 102. 1.) 4 T A R G Z A. ►Prolog az egri és miskolczi árviz-károsultak javára f. hó 12-én a budai várszínházban az országos nőképző egylet által rendezett műkedvelőelőadáshoz. Leszállt az éj — meghozva kincseit: Az édes alvást és az álmodást. Feledni gondot, tervet és gyönyört, Szerezni enyhülést, vigaszt és erőt, A félhalálban újult életet: A munka és az élvek embere — Gazdag, szegény nyugodni tért, ledőlt .... Elcsöndesült az utcza, tér zaja .... Kialvék lassan-lassan a világ Az ablakok mögött . . . Ez éjszakán Két ősi város látott álmokat Dicső egy múlt, fényes jövő felöl, Hol megvető lábát a munka és Serény kezekkel épit az ipar, Tudás hatalma hint világot az Uj öntudatra ébredt nép fölé, Hol tettre készt erő és akarat: Uj lombokat hajt ott az ősi törzs“ Mit egykor hősök vére öntözött — S harcz, küzdelem bár folyt s még folyni fog: Dicsőség volt s az lesz a pályabér ! . . . így álmodák .... oh, hogy csak álmodák! — Az éjszáka komor-rejtelmesen Felhöpalástba burkolá magát — S behunyva számtalan csilllag-szemét, Elforditá arczát az égi bolt, Miként ha sejtené a vészt, nyomort, A névtelen romlást, nagy pusztulást, Kinos keservet és szörnyű halált, Kétsógb’esés foganta átkokat, Mik vészthozó felhőkbe gyűltenek Gyanútlan alvó városok fölé . . . Csak néha-néha kelt egy mély sóhaj, Hörgő nyögés vagy siró szélroham — Ki tudja: honnét származó? — jaja . . . . De a vak éj rejtelmes fátyolán Át átcsillámlik egy órjás kígyó Hullámzatos, vonagló teste, mely A bükkös rengeteg odúiból Elnyelve mindent, mit útban talál, Mindent, mit ér, pusztítva bősz diihvel, Rombolva szirtet, fákat és lakot, Lebontva még a bérez szikláit is, S görgetve — mint pondró a porszemet — Ádáz rohammal tör prédáira. Végig vonaglik gazdag völgyeken, yirágzó falvak városok fölött — És útját jelzi szörnyű pusztulás, Hogy nem marad meg kő kövön sehol. Ajtóküszöb alatt átalsuhan : Agyban lepi, — s ott fojtogatja meg Gyanútlan alvó áldozaijait,
