Eger - hetilap, 1878
1878-11-28 / 48. szám
379 oly országban, de még inkább oly városbau, hol a kereskedelem pang, hol az tudományosan nem ápoltatik, hol úgyszólván még csak csirájában van a valódi kereskedelem: ily országok- s városokban nagyon ferde fogalmakkal találkozunk a kereskedelmi morálról. Lássunk példát. Nálunk a gyermeket iskolába küldik. Ott azonban kellő elö- haladást nem tanúsít, akár tehetséghiány, akar kedvetlenség miatt, elannyira, hogy a gyermek úgy elakad, hogy előbbre jutnia, az iskolát folytatnia lehetetlen. Mi történik ez esetben? Vagy mesterségre, vagy kereskedésre adják a gyermeket. így nyer nálunk ápolókat az ipar és kereskedés. Nem mondom, hogy kivétel nincs; de sajnos, hogy nem az a kivételes eset, melynek példáját emli- tém. Már most kérdem, kinek jut minálunk eszébe, ha azt tapasztalja, hogy gyermeke szép lelki tehetségekkel rendelkezik, a gyermeket kereskedelmi iskolába adni s ott képeztetni ki ? Kinek jut eszébe, hogy az orvosi, jogi . . . pályánál nem áll hátrább a kereskedői pálya? ... Ki nem adja gyermekét előbb orvosi, jogi . . . pályára, mintsem a kereskedőire ? Pedig a kereskedelem tudomány, tisztesség, a jólét- és boldogság forrása. Azonkívül, ez idő szerint, a hazát egyedül mentheti meg a tönkre jutástól. Magyarország ugyanis miut termelő ország, terményeit amint el tudja adni, oly mértékben szerezhet pénzt, 8 amily mérvben pénzt tud árulni terményeiből, oly mértékben fogja kikerülni — sőt tán azt is mondhatnék: kiheverni a küszöbön álló állambukást! S mitől függ az, hogy terményeinket eladhassuk , nehogy saját zsírunkba fulladjunk a szó szoros értelmében ? — Függ attól, hogy mennyire ismeri meg s aztán mennyire keresi a külföld terményeinket. S mitő! függ az, hogy a külföld rákapjon terményeinkre? Függ első és fő mértékben: a kereskedelmi moráltól! Miben áll hát voltaképen a kereskedelmi morál? Mutatja a példa, világosabban, mint az elmélet. Ha pl. hozzánk vetődik valamely külföldi kereskedő: furcsán jár sokszor. Igaz történetet mondok. Magyarországon járt egykor egy német gabonakereskedő. Megalkudott „valahol“ a búzára, adott „valakinek“ nehány ezer forintot és zsákokat s maga tovább utazott dolgai után. A mi magyarunk pedig kapta magát, a zsákokat eladta, a pénzt elverte s a német a gabonát soh’se látta! Ez csak egy eset; de hányszor ismétlődik különféle variati- ókkal, kivált ha külföldiek jönnek hozzánk. Hányszor kapnak pl. vevőink mesterségesen súlyosbított lisztet, vagy olyan bort, mely a szőlőnek színét sem látta. Ez nem kereskedelmi morál; a hol pedig ez nincs, ott hiányozni fog a piacz, a hitel — meg a pénz is! Ha tehát mindezt s evvel együtt a jólétet megakarjuk szerezni, szükséges lesz: 1) Hogy kereskedőink általában reálisak legyenek; mert a kereskedőnek első kelléke, hogy föltétlenül megbízhassunk benne; 2) hogy soli dák legyenek, s ne taksálják a vevőt kaputja után; mert a solid kereskedés első és fő szabálya: hogy a szabott árfolyamtól ne térjen el a vevők rovására. Ebben: a reálisságban és solidságban áll a kereskedelmi morál. Legyen a kereskedő föltétlenül megbízható ; adjon mindig azt amit kürtői hogy ad, s adja mindig úgy, hogy a vevőnek ne kelljen félnie attól, hogy „fölsózzák“ az árt. S ha ez meg lesz, akkor lesz kereskedelmünk, akkor a külföld fölkeres bennünket, akkor lesz piaczunk s pénzünk is. Nem mondom, hogy mindez mástól is nem függne! de erről máskor! Cassandra. Politikai szemle. Suvaloff küldetéséről hírlik, hogy a megnyugtató nyilatkozaton kívül avval is meg volt bízva, hogy tájékozást szerezzen, vájjon mit szólna hozzá Ausztria-Magyarország, ha Oroszország a berlini szerződésben megállapított határidőn túl Bulgáriában hagyná csapatait. Andrássy azonban nem ereszkedett bele a megpendített kérdés tárgyalásába. Hogy mennyit érnek Suvaloff megnyugtató nyilatkozatai, mutatják a legújabb jelentések, melyek szerint,Oroszország jobban fegyverkezik mint valaha; folyton új meg új csapatokat szállít Rumelia- és Bulgáriába, hol már eddig is 300,000-nyi serege van 800 ágyúval. Totleben tábornok e készülődéseket a török hadi készülődések következményéül tünteti fel, Sisobelev tábornok azonban katonásan kijeleuté, hogy Oroszország a keleti kérdést végre alaposan akarja elintézni. A maczedóniai lázadás folytonos terjedése következtében, a porta Sefket pasát a monasztíri hadtest parancsnokát utasította, hogy Szaik pasával a szaloniki hadtest parancsnokával egyetértve rögtön kezdje meg a hadműveleteket a bolgár felkelők ellen. Ennek volt is már jó eredménye ; mert Visztricza mellett a törökök egy bolgár lázadó csapatot teljesen szétvertek s számos foglyot ejS rájok zúdítva a nehéz tetőt — Öl és temet gyorsan egy végtiben ! — Majd meg dühös ádáz hiénaként Kriptát kibont, hantot felás vadút, Kiszórja nyugvó kedvesink porát És csontjukat iszappal vonja be! ... . E szörnyeteg neve: v i z á r a d á s! De mig e rém éjszak zord bércziről Zuhogva fiiltompitó zaj között S pusztítva, fojtogatva tört elő: Addig, honnét a napfény származik, Mely csókot adva életet teremt, Virágot költ, érlel magvat, kalászt, Erdőt ruház, madárt dalolni készt, Vidámit, ébreszt, jóra lelkesít, — Onnét sugárzó, fényes szárnyakon E városok fölé kitárt karral Repült a köuyörület angyala, S látván a vészt, a szörnyű pusztulást: Kitépi fényes szárnya pelyheit S a szenvedőkre szórja részvevőn: Hová egy ily pehelyke hull alá Felszárad ott a köny s mosoly fakad, A fájdalom örömre változik, Megenyhül ott a bánat és keserv Beheged ott a szív sajgó sebe, Átok kihal s az ajk áldást rebeg! Ez angyal hivott tettre minket is, Hogy kis körünknek gyarlósági közt A szenvedőknek enyhítésére Tegyünk annyit, mennyit megbir erőnk. S bátran lépünk a lámpasor elé — Tudván, hogy nyerni fog elismerést, Ki gyarlón bár, de jóra működött, Mert az angyal, kit már említe szóm, Bevonja napsugáriból szövött Fátylával a szerény kísérletet, Mely szenvedőkre hoz vigasztalást, Elárvultuknak ad tápot, ruhát, Reménytelenbe’ gyújt föl új reményt S hideg közönyt részvétre lelkesít ! Erdélyi Béla. Két sír története* Elbeszélés. Irta Gyulay Endre. (Folytatás.) III. Irmáék tehát Füredre mentek, Jóska pedig honn maradt tanulmányait folytatni. Vigasztalta azonban az az öntudat, hogy a távolban sincs elfeledve s Irma a fürdői élvezetek és sokoldalú szórakozások közepeit is lelt magának elegendő alkalmat arra, hogy soraival felkeresse. Eleinte a levelek igen rendesen s majdnem naponkint érkéz tek, e mellett elég terjedelmesek is voltak; alig győzte szerelmes olvasójuk azt a sűrűén beirott négy oldalt végig olvasni.' Egy hó múlva azonban a levelek mind-mind gyérebben érkeztek s mindinkább rövidültek; szép irónéjok mindig elfoglaltságról vagy raig- raine-röl panaszkodott s zárta sorait, mig egyszer Józsi csak azt vette észre, hogy a levelek egészen elmaradtak. Meg nem foghatta az okát s azt hivé, hogy Irma tán beteg, vagy a mama fogja el leveleit. A levelek elmaradásának magyarázata azonban csakhamar *
