Eger - hetilap, 1878
1878-09-05 / 36. szám
XVII. év-folyam. 36. szám. 1878. szeptember 5 én Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . .2 „ 50 „ Negyed évre . 1 „ 30 „ Egy hónapra. — 43 „ Egyes szám . — 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstöt 30, nyilttórben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Poliiikiii s vegyes tarlalmii hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lycetlllli nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Káptalan-utca Vavrik-féle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lycenm átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 80 kr. Augusztus 31-ke. Néhány napja csak, hogy ünnepet ültünk, — városunk egyik jeles fiának emlékünnepét — örültünk és lelkesedtünk; s habár ez örömet csakhamar egy fájdalmas búcsúzás gyásza váltotta fel, midőn könytelt szemekkel mondtunk „Isten hozzád“-at fiainknak s rokonainknak, kiket a hatalomszé kiragadott karjainkból, hogy fegyverrel védjenek oly politikát, melyet a józan ész menteni nem tud, mégsem veszítettük el reményünket; mert hittük s hiszszük, hogy nemsokára újra keblünkre ölelhetjük kedveseinket. De akkor még sejtelmével sem bírtunk annak, mit a következendő napok kozand- nak. Senki sem gondolta, hogy egy oly nap küszöbén állunk, 'mely megfosztand vagyonúnktól, el fogja temetni sok évi fáradozásaink kiérdemelt gyümölcsét, siralmat s kétségbeesést hoz ránk, s mint az ellenséggel való nyiit, férfias harcz az abban szerencsétlenül járt hadfinak a mankót, úgy sokaknak közülünk — egy alattomosabb ellenséggel való kétségbeesett de hiábavaló küzdelemben — a koldusbotot adandja kezébe. S e végzetes nap bekövetkezett augusztus 31-én. Rettenetes lesz ránk nézve e nap emléke, mint a milyen volt lefolyásában s a milyen következményeiben. Ki hitte volna előestéjén, hogy a pusztulás reggele virad ránk! Hiszen oly tisztán ragyogtak az ég csillagai s békét és reményt intettek felénk. Éjjel 10 óra lehetett, — még nemis a kisértetek órája — midőn komor felbök boriták el a csillagos eget, s az éjszaki láthatáron felvillant az első tüz-sugár, mely egy nagy vidék pusztulását jelenté. A zivatar perezröl perezre félelmesebbé kezdett lenni. Az ég harezban látszott állani a földdel. A villám villámot ért, úgy hogy a szem belefáradt a természet rettenetes tusájának nézésében. Súlyos cseppek hullottak városunkra is, de a tivoli tompa moraj, mely a szakadatlanúl czikázó villámokat időnként követte, azt mutatta, hogy az ég haragja még kerüli határunkat. Lenyugodtunk tehát, hogy új erőt gyüjtsünk napi munkánkhoz; de egyikünk sem álmodta meg azon iszonyú katasztrófát, melyre a vészharangok kongása városunkat felébresztő. Mint messziről hallatszó ágyú-dörej, akként hangzott, a midőn hajnali 3 órakor, a városunk védbástyájáúl szolgáló czifra- kapui védgátnak neki Utödött a hegyekről lezuhanó ár és egy perez alatt tengerré alakította a Felnémettől a czifra-malomig terjedő veteményesekben gazdag völgyet, és rémületbe ejlvén a czifra- külvárosnak a patakhoz közelebb lakó lakosságát. A rémhír elterjedt a város beljebb eső részeiben is, de miután a gát erősségében biztak, sokan inkább kíváncsiságból, mintsem a végett, hogy a fenyegető veszély nagyságáról meggyőződvén, mentéshez lássanak, mentek a czifra gáthoz és daczára vészharangok kongásának, a munkára korán kelő nép, napi foglalkozása után látott. — Azonban az iszonyú víztömeg nyomásának az, erős gát nem sokáig tudott ellenállni. Egy iszonyú roppanás hallatszott, és a majdnem másfél öl vastagságú fal alá bukott a fölötte elrohanó árba s most már böszült erővel rontott a belvárosnak. — „Jön a viz, jön a viz!“ hangzott ezer torokból; de már késő volt arra, hogy mi előbb megmenthető lett volna, most már bátorságba helyeztessék; mert hivatlau vendég gyanánt a víz ott termett a hol emlegették. — Mindenki csak magát igyekezett megmenteni és, bála az égnek, ez annyira sikerült, hogy 8-nál több halál esetet nem gyászol városunk ; de — fájdalom! — annál nagyobb a kár és pusztulás, melyet a fékevesztett elem polgárainak vagyonában okozott. Az áradás alatt városunk, borzasztóan nagyszerű képet nyújtott, olyat a melynek láttára az emberi szív elszorúl s a gyengébb lélek a kétségbeeséssel vivődik. — A füutczán, a káptalan utczán és e két utcza között lévő téreken , a piaczon. 6-—8 láb, sőt helyenként 2 ölnyi magasságra emelkedett a viz és szilaj kedvében körbe forgatta a hátán úszkáló és általa felszaggatott bidaknak súlyos gerendáit és az Eger patak mentében lévő malmok kerekeit, s hogy a kép tarkább legyeD, ki-kiragadott a házakból cgy- egy bútor-darabot, egy kaput, egy ajtót és hogy élő lény se hiányozzék, a megfojtott állatok közül is számosat. — Majd neki feszült az érsek-kerti kőfalnak, és középkori faldöntö kosokként neki zúdítván a hátán úszó gerendákat, azt lerontotta. — Ezer szerencse, hogy igy történt, mert ez által folyásának nagyobb rést nyitván, azon örült sebességgel rohant tovább Kistálya és Makiár széles völgyén. Hét óra felé járt az idő, midőn az elárasztott városrész lakói elhagyhatták házaikat. De a pusztúlás mily képe tárúlt, fel előttük 1 Nincs toll, mely azt képes vol na leírni. Minden házban minden beiszapolva, bútorok felforgatva és kivált a belvárosban a kereskedések tönkre téve. Fájdalmas jajkiáltásokkal tölték be a szerencsétlenek a levegőt s a sápadt kétségbeesés ült arezukon. (K.-F.) Alig van közöttünk valaki, ki az igazi nyomort valaha ily fokozatban látta volna. A kár, melyet kivált városunk vagyonosabb polgárai, a kereskedők s iparosok, szenvedtek, megbecstilhetlen s mindenesetre milliónyi. Ott hevernek a sárga iszapban a sok ezret ért árnezíkkek, hasznavehetlenül. Néhol a tomboló ár még a súlyosan megrakott polezokat is felforgatta s az utolsó darabig miu- dent megsemmisített. Az összes gyógytárak elpusztultak, úgy hogy most, mikor kétszeres szükség van a gyógyszerekre, ilyenek nemis kaphatók. Számos ház összedőlt vagy oly állapotban van, bogy a lakóknak azokból kikellett költözni. Az érsek-níczában levő La- zár-féle emeletes ház, mindjárt az áradás kezdetén omlott össze s lakói alig menekedkettek meg. A czifra-kapun innen, hol a véd- gát ledöntése után az ár egész erejével rontott a házaknak, már csak kőrakások jelelik azok helyeit. Sokat szenvedett a káptalan udvar s az egész utcza, főleg az irgalmas-rend épülete, bol a kórház földszinten lévén, az árviz hirtelen növekedése miatt, csak a rend derék tagjainak önfeláldozó erőfeszítéseinek sikerült a szegény 8 sorsuk fölött kétségbeeső betegeket megmenteni. A legnagyobb kár azonban a minorita-rendíi atyák templomán és zárdáján esett
