Eger - hetilap, 1878

1878-09-05 / 36. szám

V

— 282 —

meg. A viz a piaczról behatolván a templomba, ennek talaja, közepe felé, 1 egész l1^ lábig sülyedt alá, s néhol át is szakadt. A zárda folyosóján is nagy hasadék tátong, az épület patakfelöü része pedig veszélyes repedéseket mutat. A ferencziek, angolkisasszonyok és irgalmas nőnék templomaiban is az oltárok derekáig emelkedett a viz, a padokat helyükből kimozgatta, de az épületekben kárt nem tett. Városunk egyik dísze, az érseki lak, az előtte elterülő gyönyörű parkkal, a földszinti ablakokig szintén vízben adott. Mint halljuk a Schwarz-féle gőzmalom is jelentékeny kárt szenvedett.

Nem folytatjuk tovább; mert hiába kisértenök meg az égbekiáltó nyomort és zavart tovább is festeni, melynek e szomorú napon tanúi yalánk.

A vizái- leapadása után, Tavasy Autal polgármester elnöklete abátt vész-bizottság ült össze, mely feladatul tűzte ki magának a nyomort — mennyiben ez óriási mérveinél fogva lehetséges — enyhíteni s a további veszélyek elhárítására mindent elkövetni. Minthogy az ártéren minden pincze vízzel telt meg s a megrongált házak beomlásától lehetett tartani, Tavasy polgármester táviratilag kért a főváros főpolgármesterétől gözszivaityúkat. Az illető távirat igy hangzik: „Eger városa viz alatt áll. Az összes pinezék el vannak árasztva. Nagyobb szerencsétlenségek elhárítása és a házak összedölésének megakadályozása végett, a pinezék azonual való ki- szivattyuztatása elkerülhetetlenül szükséges. Kérem táviratilag megüzenni, hogy mily föltételek és, a szállítási költségek megtérítésén kívül, mily kárpótlás meltett engedhetné át a főváros rendelkezésére álló gözszivattyúit. “ — A főpolgármester helyettessé Karner- mayer polgármester azonnal intézkedett e tárgyban. Az egri mentő bizottság elnökének táviratilag azt felelte, hogy egy gőz- és négy kézi szivattyút ingyen átenged a főváros, csak az úti költségek té- ritendök meg, s hogy Krause tüz-iigyelö legénységével a legközelebbi vonatf-’ elutazik Egerbe. Azóta meg is érkeztek városunkba, s Krause ur és kísérete valamint derék tűzoltó parancsnokünk Kempelen Béla láradhatlan buzgalmának köszönhetjük, hogy városunk főbb épületei már eddig is veszélyen kívül vannak.

A segélyező jótékonyság első és gyorsaságánál fogva százszorosán becses áldását Érsek úr ö exja éreztette a szerencsétlenség áldozataival. Alig hogy a vész csillapult rögtön az első per- ezekben ezer frtot küldött a város polgármesterének a legsürgetőbb szükségek fedezésére; mely összeghez utóbb 1500 frtot csatolt egyenesen azou czélra, hogy ez kellő arányban azok közt osztassák fel, kik magokon segíteni épen nem bírnak, tehetetlenek s kiknek c segély talán egyedüli mentő eszközük. — A föpásztori és atyai szív e szeretetteljes részvéte, mely a fiák és polgártársak fájdalmainak együttérzésével, a nyomorgók könyeinek letörléséről a nemes lelkek serény készségével ily áldozatosan gondoskodott, városunk polgárai keblében csak a hála és kegyelet érzelmeit fokozhatja azon Jótevő iránt, kinek működése nyomait Egerben a nagylelkűségnek már is annyi tényei jelölik! . . 0 éxja áldozatkész kegyességét érezte a városunknál hasonlíthatatlanul gyászosabban sújtott Miskolcz is. Érsekünk ö kegyelmessége ugyanis gyo- sabb segélynyujthatás végett külön e czélból küldött egyik udvari papja által már vasárnap 5000 ezer forintot adatott át a miskol- ezi polgármesternek a mindinkább rémesebbnek bizonyuló csapás első enyhítésére.

íj:

Tegnapelőtt estve érkezett meg városunkba ö cs. és ap. kir. fölségének külön küldöttje, Rokon czy szárnysegéd, Miskolczról jőve, hol ö fölsége kegy adóhiányául 5000 frtot osztott ki a sújtottak között. Városunkban pedig tegnap háromezer frtot osztott szét 5—100 frtos részletekben. Biztos értesülésünk szerint ö fölsége a miskolezi és egri szerencsétlenségről értesülve, nyomban megtette legkegyelmesebb rendelkezését; küldöttje alig egy félóra múltán utón volt, hogy a királyi szív szeretetének bizonyítékát a szenvedőknek meg vigye.

Az egri károsultak javára adományoztak még: a m. kir. bel- Ugyministerium, 1000 frt.; az egri főt. fökáptalan 1000 frt.; Lengyel Miklós egri nagy prépost 500 frt. A városi gyűjtés eddig közel négyszáz forintot eredményezett.

*

Végül nem hallgathatunk el egyet mást e gyászos emlékezetű nap nem kevésbbé elszomorító tapasztalataiból.

Különösen nem hagyhatjuk érintetlenül köznépünknek a köz-4 T Á R G A.

Az 1757. julius 4. vizáradás Egerben.

Androvics Miklós, egri kanonok egykorú naplójában az 1757. jul. 4-iki egri vizáradásról a következő, szomorúan időszerű s emlékezetes feljegyzést olvassuk:

A különféle csapások között, melyeknek városunk kitéve van, méltán első helyen említendők a város közepén folyó Eger-patak, gyakori kiáradásai, melyek a lakosoknak már többször jelentékeny károkat okoztak. De valamennyi közt, ember emlékezet óta, vagy köz- s magán feljegyzések szerint egy sem volt oly nagy és vészt- hozó, mint az, melyet folyó (julius) hó 4-kén tapasztaltunk. Megelőzőleg, délután ötödfél óra tájban, iszonyú, ritkán látható nagyságú jéggel jött vihar dühöngött, mely szőlőhegyeinket Eger e fő- éleíerét, s különösen az Egeden fekvő s a vele szomszédos s mindannyi közt legjobbnak tartott szőlőket borzasztó módon megrongálta, tönkre verte. A bekölezei hegyekben állítólag felhőszakadás volt, az öt órakor Egerig tolult viz lassankint kezdett medréből kiáradni. A lakosok, ennek láttára, a közönségesnél nagyobb áradásra nem számítva, nagyobb mérvű biztonsági intézkedésekre nem gondoltak, s házaik bejárásait csak a szokott módon torlaszolgat- ták; midőn a viz, mely a város felső részén emelt bástyákon e czélra hagyott nyílás aránytalan csekélységénél fogva szokott utján le nem folyhatván s a gátfalak által feltartóztatva a városon kívül azalatt már iszonyú tömeggé torlódott, — hatodfél órakor a kétrendbeli faigátokat szörnyű rohammal áttörve, egyszerre s oly nagy mennyiségben zúdult a városra, hogy a magasabb pontok kivételével, annak minden terét rögtön elözönlötte. Magassága abból is megítélhető, hogy a városház alatti kereskedő-boltokban a hét német lábat haladta. S mit mondjak a károkról? oly nagyok, hogy csak fájó borzalommal lehet rájok gondolni. Férfiak, nők, gyermekek, kik közül többeket bölcsöstöl ragadott el az ár, nagy számban vesztek el. Az első rohamra több mint ötven ház összeroskadt, igen sok pedig majdnem teljesen összeomlásig megroncsoltatott. Az irgalmasoknál két hatalmas főfalat sodrott le az ár; a betegek szobája, az étterem s az egész alsórész a gyógyszertárral együtt, (mely maga néhány ezer frt kárt szenvedett) vízben úszott. A minorita- rendű atyáknál szintén két falat rombolt le, s a templomot annyira megrongálta, hogy életveszély nélkül bele menni nem lehetett. A kanonokok utczájáról a vár felé vezető utón levő erős, nagy kőhíd összeomlott, mintegy ötven emberrel, kik közül alig menekültek meg nyolezan. A püspöki udvarban övezetig gázoltak a vízben; a pincze szinültig megtelt. Az alvárosi gyönyörű püspökkert szintén tönkre ment. A kereskedők s egygyesek összes holmijait, bútorait elragadta vagy teljesen haszon vehetetlenekké tette az ár. Az egész Egervölgy termése oda lett. Egy szóval: borzasztó látvány s állapot, melyet még halálos ellenségünknek sem kívánnánk! Adja Isten, hogy mig e város áll, hasonló csapás többé ne sújtsa!

Fájdalom az 1813. év városunkra már ismét ily gyászt hozott. P.

Egy az 1813-iki viz-veszélyröl szóló szinte egykorú feljegyzést is egész terjedelmében közlünk :

Miután szeptember 9 és 10-én az ég csatornái megeredtek, a hegyekről leömlö viz 10-én este annyira nőtt, hogy a város éjszaki végén levő védő gátfal mögötti tért egészen megtöltötte, s az úgynevezett czifrakapun rohanva ömlött a városba. 11-én viradóra har-