Eger - hetilap, 1878
1878-01-24 / 4. szám
2 ti nyében amaz aggasztó jelenségről értesíti a megyét, hogy a múlt éjjel érkezett hivatalos jelentés szerint Puszta-Vezekényen Braun Ábrahám istállójában bárom drb marha elhullott, és több drb megbetegedett. Az óvó intézkedéseket a kór további terjedésének megakadályozására megtette. Ezután felolvastatik Kubik Endre volt megyei főmérnök — kinek hivatala az állammérnökség kezébe ment által, — 6_ évi működéséről tett jelentése, fölsorolásával az általa kiépített útvonalak mennyiségének; egyszersmind Beökönyi Viktor és Brezovay Sándor biz. tagok kiemelésével, kik a nevezett főmérnököt hivatalos ténykedéseiben önfeláldozó buzgalommal támogatták. A tetszéssel fogadott jelentés felolvasása után, az alispán indítványára, a megyebizottság Kubik E. volt főmérnöknek jegyzőkönyv! elismerést szavazott meg. Igaz ugyan, hogy a múlt évvel lelépett megyei tisztikarnak, — melynek K. E- főmérnök is tagja volt, — már a múlt évben egyetemlegesen jegyzőkönyvi elismerést szavazott meg a megye : azt hiszszük azonban, hogy ezúttal a távozó volt főmérnök irányában Hevesmegye azon elismerését óhajtotta a biz. jkönyvileg megörökíteni, melyet a nevezett főmérnöknek a megyei utak kiépítése körül szerzett dús érdemei megilletnek. A községjegyzöi nyugdíjalap hátralékainak kimutatása kínos vitára nyújtott alkalmat, melynek ismétlődését,, a megye kültiszt- viselöinek reputaíiója s tekintélyének megóvása tekintetéből, nem tartjuk kívánatosnak a megyeház termében. A jegyzői nyugdíjhátralék ugyanis mintegy 7 ezer írtban tüntcttetik fel. Erre nézve több jegyző, kik, mint bizottmáyi tagok jelen voltak, u. m. Neszvadba S., Klasánszki, Jezierszki és Jethléry, azt állítják, hogy ezen feltüntetett nagy hátralék csak papiroson áll, tényleg azonban már be van fizetve, s egyszersmind interpellálják az alispánt, hogy milyen intézkedéseket tett a hátralékok behajtására nézve? Az alispán azt felelte, hogy intézkedett, és kiküldötte a fö- számvevöt. De az interpelláló"« nem elégedtek meg a felelettel, és élénken sürgették az ügy további tárgyalását, mire Simacius t. főjegyző válaszolt megnyugtatóig; Ivády Miklós szbiró pedig a dolog ódiumát magától elhárítani óhajtva, felvilágosítást adott arra nézve, hogy a jegyzők késedelmes fizetése oka a nagy hátraléknak, és hogy járásában 17 körjegyző 4 évi hátralékkal is tartozik. Miután pedig ezen késedelem mintegy erős vádat foglal magában a 8zolgabirákra nézve, óhajtandó lenne, hogy a dolog éle csakis azok ellen forduljon, akik okai a késedelemnek, és ne legyen a buzgó, lelkiismeretes kültisztviselő, egyik másik tiszttársa netaláni hanyagsága miatt, pellengérre áilitva, és minden védelem nélkül a gyanúsítás százféle alakjának kitéve, mert ha ily eljárásban részesittetnek, akkor nemcsak munkakedvök lesz lehangolva, hanem tekintélyük is devalválva, amit a közügy érdekében semmi esetre sem óhajtanának. A legközelebbi közgyűlés határideje f. é. april 24-ik (husvét utáni szerda) és következő napjaira tűzetett ki. E« s néhány törvény kihirdetése után, olvastatott a m. kir. belügyrninister rendelete, melylyel a megyebizottság azon eljárása, mely szerint a közigazgatási bizottság teljesen újból lön alakítva, hatályon kivül helyeztetik, s a megye közönsége utasittatik, hogy csak öt választott tagnak kisorsoiását, és azok helyeinek uj választás utján leendő betöltését eszközölje. A felolvasott min. rendeletre következett rövid elvi vita utáD, — melyből kitűnt, hogy a megyei bizottmány következetesen járt el, — következett a kisorsolás — s az urnából Nánásy Ignác, Beökönyi Viktor, Begovcsevich Robert és id. Sa- mas83 János nevei hnzattak ki, — akiknek helyére, valamint az Imre Miklós közig, bizotts. tagnak megyei tiszti löügyészszé történt megválasztatása folytán, ez által megürült helyre: Nánássy Igo. 78, Beökönyi V. 72, Begovcsevich R. 68, Babies István 58, és id. Sa- massa János 57 szavazattal lettek megye-közigazgatási bizotts. tagokul beválasztva. Eme t. biz. tagok megválasztásánál helyes érzékkel és a közügy iránt tekintettel járt el a bizottmány, mert hiszen Babies István kitűnő jogtudósunk éles itélö tehetségét nagyon is nélkülözte eddig; az oktatási ügynél Begovcsevich Róbert nélkülözhetetlen ; a közlekedésnél nagy érdemet szerzett magának Beökönyi Viktor, kinek munkaszeretete, és szakavatottsiga páratlan. Nánássy Ignác, a megye egyik veteránja pedig a közigazgatási téren tekintély. Csak sajnálni vagyunk kénytelenek, hogy L i p c s ey Tamás nem lett beválasztva e jeles testületbe.-^| T Á. Iri C i\.. §£Meditatio. Hallottam az éjfél rémes morajlását, Halál angyalának szárnya suhogását. Éreztem erejét ama nagy titoknak, Miről a bölcsek is csak félve susognak. Beláttam a mirjád csillagok ködébe. Megjelent előttem a sejtelmek népe. Lelkem a végtelen távolába tévedt, S a nagy mindenségben létlen semmivé lett; Feloszlott, elfoszlott, mint illat, köd, pára — S feltárult előtte a semmi határa, A tér, idő, erő, anyag semmisége, S borzadva kereste: hol az élet vége? Aztán visszaszáilott e parányi rögre, Melyhez —• mi porból lett — kötve van örökre; Hol véges az idő, tér, anyag és erő, S hova kábultan tér vissza a vakmerő, Ki szomju kebellel keresi a véget, S gyönge szárnynyal szeli a végtelenséget. S megtérve, megtörve, megadva roskadott Az Urnák elébe, ki bizalmat adott, Ki útját kiszabta ama világoknak, Mik örök időktől a térben forognak, Ki megbirja vállán a végtelenséget És egyedül tudja — mi az örök élet! Erdélyi Béla. A veszélyes próbáiét. (Folytatás.) Két kardot s vivó-áleát hoztak. — Lebetséges-e, hogy fenséged leereszkednék ? — kérdé a vivómester tiszteletteljesen. — Az oresz nagyherceg azt parancsolja önnek, — vágott szavába Konstantin, — hogy mutassa meg azt a tiz szúrást. Vagy talán vissza akar lépni ? Itt a rapir, itt az álarc. Előre ! — Fenséged határozott parancsa ez? Kérdé a francia, mialatt a vivószálat s a maskot átvette. Igen, igen, — mond a herceg ingerülten — határozott akaratom. — Jól van, fenség, én engedelmeskedem s alávetem magam ily magas müértö bírálatának. — Na csak semmi hizelgés, francia uram. A jelenlevő tisztek széles kört képeztek most a vivni készülök körül, s néma feszültséggel várták a dolog kimenetelét. Néhány másodperc múlva a nagyherceg a kör közepén állott s vele szemben a francia. — Tehát tízszer uram, — mond s megrohanta a vivómestert. A viadal elkezdődött. A nagyherceg minden komoly nyilatkozata ellenére is csupán a védelemre szorítkozott Fontain, s megelégedett azzal, hogy magas ellenfele heves döféseit könnyedén elhárította, a nélkül, hogy viszonozta volna. •— Mit csinál ? — kiált rá Konstantin haraggal. — Bolonddá akar tenni, mért nem szúr? — Császári fenség, a tisztelet . . . — Pokolba most minden tisztelettel. Vívjon! E kihívásnál észre lehetett venni, hogy az álarc rostélya alatt mint ég a nagyherceg különben is bortól heviilt arca, szemei mily haragosan forognak. A francia még mindig nem tudta magát támadásra határozni, s nem akarta felhasználni a kapott engedélyt. Egyszerre azokban, hirtelen három döfést adott ellenfelének. T
