Eger - hetilap, 1878
1878-06-27 / 26. szám
202 megelégedve nincsenek, s igy ennek folytatását a haza érdekében kívánatosnak nem tartják, kik hazánk politikai, közgazdasági s pénzügyi újjászületését, megizmosodását mindenek fölött szükségesnek ismerik el, hogy folyó év juniushó 23-án, azaz vasárnap délelőtt 10 órakor, az ó-kaszinó nagytermében, a képviselőválasztás érdekében tartandó értekezletre megjelenni szíveskedjenek. Kelt Egerben, 1878. juniushó 20-án. Zalár József. Petraoich Bertalan. Csiky Sándor. Kánicz Lipdt. Eisenmann János. Gyubek Alajos. ’Gáspárdy Gejza. Schwanz Adolf. Simonyi Károly. Almásy Felix. Kubik Endre. Az értekezlet a kitűzött napon megtartatott, s midőn tapasztaltuk, hogy a résztvevők: az érdeklettek s érdeklődök megjelent csapatja mily szépen megtölti a törzskaszinó tágas termét: azon meggyőződésre jutottunk, hogy városunkban e d d i g e 1 é , ez idő szerint két politikai párt áll szemben, mely úgy számra, mint tekintélyre nézve méltó küzdelmet fog vívhatni egymással. Mi alapon kívánt ez értekezlet párttá alakulni? megmondja a fönebb közölt plakát, mely azokat hívja egybe, „kik a mai kormánynyal nincsenek megelégedve;“« mint az értekezlet vezérszónoka kifejezte, az itt párttá tömörülni óhajtó értekezlet nem is szándékozik, e kijelentésen kívül, egyelőre prog- rammjának szabatosabb, részletesebb, s határozottabb megállapításába bocsátkozni. . . . „Akik a mai kormánynyal nincsenek megelégedve!“ Ép oly tágas, széles körű, mint csábitó, édesgető alap; nagyon alkalmas arra, hogy a különféle politikai nézetű, s hitvallású egyénekben a politikai lelkiismeretet kitágítsa, s azokat egy kalap, vagy, ha úgy tetszik, egy zászló alá hozza öszsze ; mert vájjon melyik hazafi mondhatja el ma szigorú lelkiismerettel s meggyőződéssel, hogy a mostani kormányuyal, vagy inkább az e kormány által létrehozott eredményekkel teljesen meg van elégedve? S épen e körülményben látjuk magyarázatát annak, hogy az értekezleten megjelentek közt minden eddig fönállott politikai pártnak találkoztunk hiveivel, képviselőivel. Voltak ott Sennyei-pártbeliek, vagy szélső jobboldaliak épen úgy, mint 48-as pártiak, vagy szélső haliak; voltak fuzionalis’ák, kik e szerint, úgy látszik, eddigi kormánypárti vagy szabadelvű párti állásukat elhagyni készülve, a dissidensek, vagyis a nem rég alakult, „független szabadelvű pártiak“ táborához kívánnak csatlakozni. Szóval: itt láttuk egybecsoportosulni az ominosus „habarék-párt“ minden elemeit, egyelőre zűrös, de meglehetősen barátságos kavarékban, mintegy chemiai lombikba keverve, mely még nem forrta ki magát, hogy a vegyi procedura egy compact, fölismerhető, egészséges testet alkosson, s mutasson föl belőle. S épen ezért, mig ez végbemenne, tartózkodunk ez alakulóban levő pártot „habarékpártnak“ nevezni; de mert a gyereket még is meg kell keresztelnünk, legalkalmasabbnak látjuk azt egyelőre „az elégedetlenek pártja“ névvel megjelölni. De lássuk az értekezlet lefolyását rövidletben: A conferentia ad hoc elnökül Almássy Felixet, jegyzőül Ka- pácsy Dezsőt választotta meg. Elnök elfoglalván helyét, rövid szavakban megköszöni a belé helyezett bizalmat s megnyitja az értekezletet. Ekkor az emelvényre lép Zalár József, hevesmegye jeles tollú főjegyzője, s amaz erőteljes, tömör, correct, s magvas dictióval, mely szónoklatait még rögtönzeteiben is jellemzi, s melyet sok hivatott szónok, sok országgyűlési képviselő megirigyelhetne tőle, — élénk vonásokban ecseteli a külpolitikában: nemzetünknek országszerte nyilvánuló rokonszenvét az igaztalanul megtámadott szomszéd török nemzet irányában, hangos tiltakozását Törökországnak az orosz invasio által célba vett, s monarchiánk, de főleg hazánk érdekeit is mélyen sértő feldarabolása, megsemmisítése ellen; s az országos közvélemény erélyes követelését Keleten az orosz barbár hatalom túlterjeszkedésének megakadályozása, s itteni érdekeinknek, ha szükség, fegyveres hatalommal is, megvédése ügyében; — a belpolitikában a nemzet közohajtását önálló magyar jegybank, s önálló vámterület fölállítása tárgyában; s éles, szigorú kritikával Ítélve el a mostani kormánynak és pártjának e fontos kérdések megvívásában elért szomorú eredményeit, corollariumképen azon inMozgósításkor. Az alfölden megérett a Gabona. Be van hiva zászló alá Sok jó magyar katona. Apám, anyám aratót nem Találnak. — Aratója lettem én a Dicsőséges halálnak. Pipacsoktól piroslik a Gabona. Csatába megy — úgy beszélik — Sok jó magyar katona. Csata-sikon ha kicsordul A vére: Pipacsvirág hull a haza Golyó-szántott földére. Ha megérett a gabona: Kipereg. Kis galambom halvány arcán A búharmat lepereg. — Ne sírj értem, ne keseregj, Angyalom! Megóv engem minden bajtól, — Meg az égi hatalom! Búza-földön rakják már a Keresztet. Sirt az anyám, sírt, zokogott, Mikor útnak eresztett. — Ne sirj, anyám, bánatodban Én értem: Örömedben inkább, ha majd Diadallal megtértem! Búza-földünk közepébe Mentem be; Marék búzát kiszemeztem S betettem a keblembe. Ha eltalál valahol a Halál-mag: Fejfa helyett sirhantomon Búzakalászt találnak! Erdélyi Béla. Vitkovics müveiből. Bácskai népdal. (Szerb eredetiből. 1705.) Bácsi szekeresek útra indulónak, Útra indulónak Eger tájékának. Közöttük volt Palkó maga szekerével, S im jő a magyarság erős seregével. Magyarság serege szóla öhozzájok: Bácsi szekeresek! hová utaznátok ? Akartok-e velünk egy útra indulni ? Avagy mint ifiak akartok elhullni ? Mint ifjak akarunk, mondának, elhullni, Mintsem tiveletek egy útra indulni. Bácsiak ezt mondván, mind harcra kelének. A magyarok még egy legényt sem vesztének: A bácsiak közziil elhulltak mindnyáján, Csak Palkó ugrott el tüzes paripáján. Ebédig vágtatva ért el Jankovácra, Hol ifjak táncolni mentek a piacra. Keréktáncba beáll ö is táncolgatni, De kezdi a táncot fonákra forgatni; Megereszti hangját siralmas nótára, S így kezd énekelni szivek fájdalmára: „A mely anya fiát Egerbe ercszté, Haza öt ne várja, nem jö vissza többé.
