Eger - hetilap, 1878

1878-05-23 / 21. szám

162

határán. Az egri érsekek körútját rég időktől óta megszoktuk osztatlan örömmel, hazafiui kettős ünnepnek tekinteni.

Hazánk zivataros éjjelén át mint vezércsillagok tündökölnek felénk a Rozgonyiak, Eszterházyak, Pyrkerek, Bartakovicsok tudomány, művészet-terjesztés, emberszeretet, hazafiság, hazafiui önfeláldozó, gyakran óriás, eredménydús, kitartó küzdelem által megszentelt dicső emlékei.

Hitünk nem csalt, midőn az isteni gondviselést láttuk működni abban, hogy teljes férfiúi erejében, fényes lelki tehetségének teljes birtokában foglalja el Ex.-ád dicső elődjeinek fényes érseki székét; tanúskodik mellettünk hálátrebegö ajka: „a nemzet azon szerény munkásainak, kik a tudatlanság igaztalanságával, s hálátlanságával annyiszor találkoznak“ — a néptanítóké; —tanúskodik a művészet, melynek templomot emel érseki lakában, a tudomány, melynek fáklyáját oly magasan lobogtatja, — érseki megyéjének egyházi hívei, kiknek lelki üdvéről oly lankadatlan buzgalommal gondoskodik. — az ország, melynek ügye vezetésében oly tevékeny részt vesz.

Ex.-ád! Nagy elődjei iránt mély pietással, megtörhetlen férfiúi erejéből, fényes lelki tehetségeiből, eddigi sükereiböl merített azon hazafiui boldog hit dagasztja keblünket, hogy, ha — mit Isten ne adjon, de megtörténhetik — a haza ege ismét beborul, ha nemzetünk talán újra a lét és nemlét már annyiszor fölvetett megrendítő kérdéseivel fog szemben állani, — Ex.-ádban, ki épen fö- pásztori állásánál fogva is a reménytelenséget, és kétségbeesést nem ösmerheti, — nemzetünk egyik lelkesítő, buzdító vezércsillagát fogja feltalálni.

Fogadja Ex.-ád tiszteletünk, elismerésünk, és ragaszkodásunknak hazafiui, szivünk legmélyéről jövő kijelentését.“

Mire az érseki föpásztor körülbelül ekkép válaszolt:

„Kellemesen veszem, és megvallom, jól esik lelkemnek e fogadtatás és buzdítás Füred város részéről.

A dicső ősökre való visszaemlékezést illetőleg, kik elődjeim valának, kik oly dicsőn futották meg nehéz pályájukat, engem is remegéssel töltött el.

De ama solidaritás, mely köztem mint föpásztor, és híveim, nem különben megyém minden hazafiai között létezik, melyről fő- pásztori működésem között már eddig több ízben voltam szerencsés meggyőződni, — nagy vigasztalással tölt el.

Reményiem, hogy ezen soliraditás nemcsak egyházmegyei, de különösen nevelés és tanügyi kötelezettség teljesítésében is a haza

felvirágzására nekem támoszlopot nyujtand; hogy az nekem hazafiui kötelmeim teljesítésében is könnyebbítést fog szerezni.

Jelen körutamban is a haza érdekében működöm, midőn híveimet a bérmálás szentségében részesítem, a hitben, s erkölcs tanaiban megerősítem. Mert minden ország egyedüli biztos alapja a vallásos erkölcsiség. Ismételve kijelentem elismerő ragaszkodásuk feletti őszinte örömemet, köszönetemet.“

Következett ezután a bevonulás a városba, mely deli, lovagleventék kalauzolása mellett, a küldöttség, valamint a nép minden osztályából ahhoz csatlakozottak kíséretében, melynek díszét számos úri fogatok is képezték, mozsarak durrogása, harangok zúgása között, valódi diadaljövethez volt hasonló. Méltó a régibb emlékű föpá8ztori fogadtatásokhoz, melyek ily bérmálási utak alkalmával Füred város határán, s kebelében felmerültek.

A jelen fogadtatás ünnepélyét, valamint annak egész lefolyását nagyszerűen emelte a városi önkéntes tűzoltó egylet is, mely annak egyenruhás öltözékében úgy köztagjaiban, mint fürge tisztviselőiben , parancsnokaiban katonai szabályu sorakozottságával, tisztelgéseivel imposans elegantiát adott.

Ittléte alatt küldöttségeket is fogadott a főpásztor a városi elöljáróság, közbirtokosság, és tűzoltó egylet képviselőiben.

Azután a helybeli kath. tanodát látogatta meg, hol: „Hadd lássuk — monda — hogy e diszes és tiszteletre méltó város gyermekei mit tudnak? a tanulásban mire haladtak?“ S közben-közben mindinkább kitűnt, hogy ö exjánál az elemi tantárgyakat a legügyesebb néptanító sem tudná avatottabban kezelni.

Ezek után körünkből eltávozott, de előbb még ama megtiszteltetést, melylyel fogadtatott, azzal viszonozta a város iránt, hogy a küldöttség szónokát, Lipcsey Tamást néhány; percre saját házánál látogatta meg. A lovas leventéknek, kik 30-an valának, 20 frtot; a tűzoltó egyletnek pedig 50 frtot adott ajándokul. S eltávozása is vissza, Tiszaörs felé, hasonló diadalmenet volt, mint érkezése.

Megjegyzem még, hogy a tiszafüredi kath. hívek az összes városi lakosságnak alig 7-ed részét képezvén, a lefolyt ünnepélyesség nem egyházi, de viiági részét annak minden részleténél legnagyobb mérvben a más vallásfelekezetbeliek alkották és rendezték.

Tariczky Endre.-4 T Á R G A. fantomból.

(Levelek a szerkesztőhöz.)

I.

Brüssel, 1878. máj. 16.

Kedves barátom! Nem tudom, igaznak tartod-e azt a magyar példaszót: Ígéret nem tesz adóssá; mert ha igen, akkor fölmentve érezném magam a levélírástól. Azonban én azt tartom: Ígéret adományt vár. Amint megígértem, úgy be is akarom váltani szavamat, nem azért, hogy levelem az „Eger“ lapban megjelentesd, hanem, hogy barátaim tudják, merre hord a vasút. Az utazónak háromra van szüksége: pénzre, egészségre és szép időre. Hála Istennek! mindhárom megvan. Csak a Rajnán, Bonn mellett ért el az eső; de már ekkor a fénypontokat láttam. Bonntól Cölnig úgyis csak aludtam.

Útitervem ez: A Rajnán fel (itt le) Cölnig, innen Aachenen, Lüttichen és Löwenen Brüsselbe, aztán Amsterdamba. Ha jó idő lesz, Rotterdamból szándékozom a tengert átúszni Londonig. Londonban egy hetet töltvén, május 26-ikán Párisban szeretnék lenni. Párisra két hetet szántam. Párisból egyenes utón haza.

Utam egy szép részét már megtettem a Rajnán. Az annyira dicsőített Rajnáig csak Nürnbergben pihentem egy napot, mert Pas- saut és Regensburgot már máskor néztem meg. Mint örvendetes dolgot Írhatom, hogy Regensburgban két polgár társult s csupán magyar borokat árulnak. Miután a regensburgiak este tele itták magukat sörrel, sietnek a magyar borra, s úgy megtöltik a helyiséget, hogy alig lehet ülőhelyet kapni. Ezt egy regensburgi cívis beszélte. Bajorországban a vetések igen szépek, különösen diszlik a repce. A gyümölcsfák még hátrább vannak mint nálunk. A jó bajorok megunták már a sok esőt; földjeiket viz borítja sok helyütt.-Nürnbergben láttam el magam osztrák britannica-szi- varokkal. Mi otthon 6 és x/2 krral fizetjük darabját ; itt 10 pfennig (5 kr) darabja s oly jók, oly szépek, hogy otthon külföldi gyanánt 10 krral is megfizettethetnék velünk. Gondolhatod, mily olcsón jutnak itt hozzá az osztrák szivarokhoz! Nürnbergröl nem irok. Régi német város.

11-én Frankfurtot, a Rotschildek bölcsőjét néztem meg. Frankfurt már teljesen kivetkőzött régi német ruhájából s á la Berlin, modern város lett. Erősen építkezik. Nem csoda, hisz az egész világ hord ide kamatokat. Nincs is a városnak semmi tudományos becse, itt csak gescheftelni, s pénzt költeni lehet. Épen szombat volt, tehát az úgy nevezett „Palmen Garten“-beu láthattam Frankfurt elegáns népét. Sétáltak, kávéztak, a „Skating Rink“- ben korcsolyáztak. Őszintén megvallom, az ezer és ezer nő közt kevés szépet láttam, s ha láttam is, ezeket olyan nagy láb hordja, hogy nálunk egy egész nötársaságnak összetéve sincs nagyobb.

Mainzban 12-én hajóra ültem. A Rajna két partja igazán szép, s e szépségében egy egész nap gyönyörködhettem. Nincs a Rajna- vidéknek pontja. melyet a festők meg nem örökítettek volna. Jobbra-balra szép városkák, góth vagy román modorban épített templomokkal, várkastélyokkal . melyek legtöbbje a történelemben is szerepel; szépen mívelt szőlőhegyek, melyek a hires rajnai bort termik. Legjobb rajnai bort terem a „Johannisberg.“ Ma Metternich Rikárd herceg tulajdona, s a mintegy 15 hektár terület 150 ezer markot (75 ezer ft) jövedelmez a hercegnek. A várkastélyban 8 mark (4 ft) egy, üveg johannisbergi jó bor; az üveg egy magyar itcényi lehet. Általában a rajnai borok méregdrágák; itt helyben, a Rajna mentén 1 m. 20 pfennig a legolcsóbb. — Te, mint zene- értő és költő férfiú, bizonyára jobban lelkesültél volna, mint én, midőn hajónk a L u r 1 e i szikla alatt elhaladt. Ez az az annyi-