Eger - hetilap, 1878
1878-05-16 / 20. szám
XVil. ér-folyam. 20. szám. 1878. május 16-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre . 1 „ 30 „ Egy hónapra. — 45 „ Egyes szám . — 12 „ EGER. Hirdetésekért minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalma hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyoeumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőig (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 80 kr. Eger máj. 16. 1878. Korunkban , amikor még avatatlanok is, az annyiszor pusztán egyéni tüntetések porondjául használt politikai téren, kapkodnak az ősi dicsőség hanyatló, sőt semmiségbe tűnt csillaga után, s legszentebb társadalmi érdekeink mellőzésével honfitársaink, azok zsibárúvá alacsonyításával pedig, az idegen elemek ragályos kapzsisága hiúsítja meg a kevesek igazán hazafias törekvését, valóban elérkezettnek látszik az idő, melyben a „s o k b ó 1 m i n- dent, kevésből semmit,“ jelszót hangoztatok csüggedés- sel elegyüít célzatainak jogosultsága, minden morális scrupulositás nélkül elismerhető. Valóban olyan szomorú lehangoltság, vérszegény erőtlenség vonúl át hazai társadalmunk jelene fölött, hogy immáron meddő munkának látszik e leverő tény megváltoztatását ugyancsak társadalmi úton megkisérlenünk. Nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy e visszás állapot okát, egyedül ama ferde gondolkozás gyökereiben kell keresnünk, mely hova-tovább veszedelmes alakot kezdvén ölteni, haladásunk útját jelentékeny mérvben borította el. Ezen ferde gondolkozás mindenekelőtt azon téves véleményben nyilvánúl, amely szerint nálunk általán véve, nyilvános szereplésük szerint szoktuk mérlegelni az embereket, s azok jellemét^ melyet aztán csaknem kivétel nélkül zavarnak össze a magán-emberek jellemével. Nagyon jellemző, s talán legkidomborodóbb vonása ez a mai kornak. És leverő tapasztalat, melyre jutnunk kell, ha erre nézve a nálunk uralkodó, és a nyugat polgárosult államaiban honos közszellem között, párhuzamot teszünk. Angolországban, hol számos tekintetben, de főként a politikai életben, valóban utánzandó példányszerüség létezik, ott a magánjellem megítélésében annyira szigorú a közvélemény, hogy e magánjellem megítélésének vezérfonala, egészen a családélet tűzhelyéig elnyúlik, s nincs az a nagy szolgálat, melyért feledni tudnák azt, ha valaki csaiádéletében például erkölcstelenséget követne el. Természetesen hogy a ,,j e 1 1 e m“ ilyetén felfogása, megszüli aztán a társadalmi közrendet is, mindenekelőtt pedig az ennek alapjáéi szolgáló közszellemet. Ugyancsak a nyugati, nevezetesen az angol-szász népek társadalma olyan rigorosus a magánjellem egyéb hibáira nézve, hogy ott a nálunk annyira rendén levő „világfiak“ számára egyáltalán nem létezik existentia. Önként következik ebből, hogy a társadalmi moralitás kötelékeinek ilyetén jóravaló állapota mellett, a legcsekélyebb munkától is vonakodó semmiházik, minden básis nélkül nagyúri „a Írben feszelgő vaurie n-o k, olyan „e n v o g u e“ nem lehetnek, mint nálunk, s nem prosperálhatnak olyan virágzóan az élösködés báladatos terén, mint akár az élös- diek undok raja a holt tetemen. Aminthogy nehezen is lehet arra eset, hogy ott valaki komoly tanúlmány, tehetség, sőt szívós akarat nélkül is, csupán „szerencséje“ s „életrevalósága“ által emelkedjék fel a rang, dicsőség és gazdagságnak olyan fokára , a minőt egészséges közszellemmel, s valódi műveltséggel biró államban, csak kitűnő tudományossága, tapasztalatainak bősége, s főként jelleme szigorú megpróbáltatása mellett nyerhet el az ember. Fájdalom, mai társadalmunk e tekintetben nagyon, nagyon hátra van. Nálunk a nyilvánosság terén szerzett „érdemek“ s kagyján, ha az, de legtöbbnyire csak azok látszata, olyan átláthatón palást redöit drapirozzák az elvakított szemek előtt, a magánélet fortéiméi körül, hogy azután a társadalmi közszellem hibás voltának rettentő tanújeléül, az ilyen capacitások még az úgynevezett „jó társaságokban“ is hangadókká válnak. Széles e hazában, általánosságban van ez igy. Természetes aztán, hogy az egyes vidékek külön-kUlön „hazájában“ sincsen az máskép. S a nélkül, hogy neveket akarnánk említeni, őszinte lélekkel jegyezhetjük meg, hogy nálunk csakugyan valóságos „embarrass de richesse“ létezik azokból, kik merő szédelgés, humbug, és élelmesség által jutottak fel a „döntő“ vagy legalább is befolyásos szerep olyan ugorkafájára. hol nem egyöket a dicsőség nymbusával övezi körül biveinek rövidlátó serege. Azt is tudjuk, hogy vannak azon szereplő tekintélyek között számosán, kiket bizony tisztességes, egészséges, közszellemü angol, vagy német polgári körök, nemcsak be nem fogadnának, hanem a velők való találkozástól is óvakodnának. Minálunk még az ilyen professiónális „t é v e d e z ö k“ tényei, mint mulattató jux-ok, vagy épen irigyelt bravour-ok tekintetnek. Szóval, társadalmunk e tekintetben fölöttéb kevés rigorismust tanúsít. A ferde gondolkozás folytán annyira fölverte a burján az elhanyagolt földet, hogy a jóravaló vetemény itt-ott, már ki sem látszik az üres fejét magasra tolt cigánytövis közül. Gondot fordítunk majd ezentúl ezekre is, és hihetőleg mi- elébb felsorolunk egy-kettőt e burján-telepek közül, hogy az annyira kívánatos egészséges társadalmi közszellem, s főként az e tekintetben való helyes gondolkozás elterjesztésének sükeréhez, legalább egy lépéssel járathassunk. Lmfy. Hevesni. orvos-gyógyszerész-egylet közgyűlése Gyöngyösön 1878, máj. 14-én. A bevesmegyei orvos-gyógszerész-cgylet 1878 május hó 14-én Gyöngyösön tartott évi közgyűlésén az egylet viszonyairól a titkár következő jelentést olvasott fel: T. Közgyűlés! A mai korszellem igényének megfelelő és az eszmék tökéletesítésére törekvő időszakhoz méltó eljárás volt az, midőn egyletünk, egy évvel ezelőtt, ,a heves-szolnokmegyci orvosgyógyszerész egylet megszűnte után, mint hevesmegyei orvos- gyógyszerész-egylet 1878 május hó 28-án tartott alakuló gyűlésén, az újjá alakulást kimondotta, a midőn az erők öszpontositását, ebből kifolyólag a közös munkásságot, a szélesebb alapra fektetett működést kimondotta ; az egylet egyes tagjai közötti összetartást szorosabbra fűzte; a collegialis szeretetnek biztosabb alapot adott, s tért nyitott a tudományos haladásbani kölcsönös támogatásnak. Egy éve, hogy egyletünk, mint új egylet megkezdő működé
