Eger - hetilap, 1878
1878-05-09 / 19. szám
147 hóban 186; szaporodott 25; fogyott 47 egyénnel. Egészségi állapot jó volt; összes betegedési % 3; — halálozás nem történt. — Fegyelmileg a szolgálati őrszemélyzetből 3 egyén ellen, a rabok közöl 5 egyén ellen volt fegyelmi büntetés kiszabva. — Apr. havában elítéltetett összesen 63 egyén. Élelmezésre kiadatott 642 frt 38 kr. A rabdologházban 48 egyén foglalkozik, s a múlt hóban asztalos munka készült 131 db. 151 frt 85 kr. értékkel; bodnármunka 81 db. 203 frt 20 kr értékkel. Külső munkát teljesítettek a rabok 489'/« napot, s kerestek ezen idő alatt 115 frt 73 krt. — Érdekes, és vitára adott eset volt a zsadányi Tárnán levő malom ügyében hozott alispáni határozat elleni felebbezés, melyet Helebront Béla egri ügyvéd nyújtott be. Ugyanis Zsadánybau a Tárná partján egy malom-szerkezet, és alépítményei voltak útban, s ezek elhordatása meghagyatott a szbiró által az egykori tulajdonosoknak u. m. gr. Almássy Tasziló és br. Beuszt Ödönnek, annál is inkább, miután ezt a zsadányi többi közbirtokosnak is kérelmezték. A két földes úr nem teljesítette a szbiró rendeletét , minek folytán a szbiró azok költségére intézkedett annak elhordása iránt — mely eljárás ellen a nevezett tulajdonosok az alispánhoz föleb- beztek. A szbiró azonban a rendes időben beadott fölebbezést nem adta be, s miután az alispánhoz a fölebbezés visszatartása miatt panasz jelentetett be, az alispán követelte a fölebbezés beküldését. Ezen rendelete ellen, melynek különben semmi köze az tigy érdeméhez, és csakis a hivatalos közegek közötti eljárás helyességének útbaigazítására szolgál, ezen alispáni határozat ellen, mely nem derogál az ügynek, s csakis a szbirónak szól, fölebbezett Zsadány község megbízott s fentebb nevezett ügyvéde. Egy bizottsági tag azon véleményben volt, hogy ily boszantó eljárás birsággal sujtas- sék, nehogy hasonló semmiségek uzusba jöjjenek; a többség azonban egyszerűen mellöztetui óhajtotta azt, s ezen vélemény határozattá emelkedett. Bárczay Gyula szárazbeöi földbirtokos kérvénye, a reá kivetett adó-végrehajtási költségek leszállítása iránt, szinte érdekes volt, mert nevezett úr kimutatta becsatolt adókönyvével azt, hogy őnála soha sem végrehajtás, sem pedig foglalás nem történt, mégis, midőn adója legutóbbi részét kifizette, 125 frt 51 kr adóhátralék után, végrehajtási költségek címén 22 frt 14 krt, tehát az összes adó 18%-ékát vették meg rajta. Kiadatott a kir. adófelügyelönek vizsgálat és jelentés végett. Végül megbotránkozást keltett a hatvani uradalom jelenlegi birtokosainak, Deutsch József és Bernát pesti lakosoknak mint hatvani vámjogtulajdonosoknak fölebbezése a megyei közigazg. bizottság 175 számú határozata ellen, melyben nevezett uraknak megha- gyatott, hogy miután a Hatvanból a vaspályáig vezető néhány száz öl hosszú útvonalon vámot szednek, az út és hid pedig a m. állami építészet vezetőjének jelentése szerint rósz, azt igazítsák meg és helyezzék jó karba, különben a vámjövedelem lefoglaltatni, s az út, és hid költségeikre meg fog csináltatni. Most ezen urak föleb- beznek a ministeriumhoz ezen határozat ellen, s fölebbezésök hangja oly Hiedelmeden és durva, hogy megrovás nélkül hagyható nem volt, s általános felháborodást keltett. Nem elég ugyanis, hogy a jelentést tévő kir. mérnök állítását valótlannak bélyegzik, hanem egyik passusukban következőkép handabandáznak: „S határozottan visszautasítjuk a tek. közigazg. bizottság azon kijelentését, mintha mi kötelességeinket egyáltalán, vagy plane állandóan elmulasztanánk.“ Pedig hát a fráterek megnézhetnék előbb a megyei levéltárt, hol az előző évekből mindenütt feltalálható ellenök a panasz, feltalálhatok a rendeletek is, melyek keresztülhajtva ugyan soha sem lettek; mi rájok nézve most nem csoda, ha érzékeny. A közigazg. bizottság ezután több apró ügyek elintézésével fejezte be ülését. XVI. Lajos csupa szív volt — és a nép nyakazta le öt. Sámson, mig nem hódolt meg a szívnek, — verte a filisz- teusokat. Amint szive verni kezdett — tönkre tette egy asszony. Heurrón szerint Éva 37 m. 6 dm. 51 cm. 115 mm. magas volt. Vagyis magasabb, mint sok falusi templom tornya. Nagy szív lehetett az, melyben megfért ily coloss. De hogy Adám mégis bírt ilyennel , — bizonyítja az első bukás. Ha szív nem lett volna, nem lett volna se Roxana, se Tullia, se Fulvia, se Cleopátra, se Messalina, se Locusta, se Domitia, se Jezabel, se Medicis Katalin, se Delila, se du Barry, se Eudoxia, se Pompadour .... Ha szivem nem lett volna . . . De ez az én bajom, privat affaire, kinek miköze hozzá! Én megiszom a bort, mert jólesik. De nem iszom meg se az agracot, se a cognacot, se a rhu- mot, se az absynthet, se az aracot, se a goaracot, se a chicát, se a grogot, se a klaratet, se a kwast, se a pálinkát, se a rostop- sint, se a liqueurt, se a többi lárifárit. Ez is privát passió. Ha kedvem van, eljárom a carmagnolát, vagy a karriolt, — ha nincs kedvem, behúzom a fejemet, mint a teknösbéka. Wem geht 's! an? Az ember szabadnak van teremtve. Jól mondja nem tudom melyik iró, költő, bölcs, vagy államférfi , hogy : „L’homme né libré . . . nuj hőmmé n’a le droit de commander arbitraimant á un autre . . . Egyik ember lóra ül, és kínozza azt a szegény párát . . . Ha az a ló beszélni tudna! . . . Privát passió. Másik ember puskát fog, sic dictus vadász . . . ámbár életében egyebet se lőtt, mint bakot. ... Az ö dolga! Harmadik, szép felesége mellett grasszál, mintha legalább is oroszlán volna, — pedig hát csak szarvas. ... De gustibus . . . Negyedik ... de mit nekem ! Ez teszi azt, — amaz teszi ezt . . . én teszem azt, hogy bort iszom, és pálinkát nem iszom. Ha csalódtál, ha szeuvedé), Ha keserű már az élet: Igyál! igyál! A bor vidít, a bor éltet. Ha szerelmed vesta-lángját Kioltá egy hiú asszony: Igyál! igyál! Hogy a bánat befulhasson! Ha nincs kebel, mely megértsen, Ha vigaszod csak az átok: Igyál! igyál! A halál s bor jóbarátok. Aladár fenékig üríti a poharat, még egyszer mormolja: A halál s bor jóbarátok . . . S feje lehanyatlik, szeme bezárúl, a poharat elejti, s utolsó szavait példával igazolva — élettelenül roskad az ijedtében józanná változott Stefi karjaiba. Pompás temetés . . . szánakozó közönség. Mit mondana erre az, ki a koporsóban fekszik. De különösen mit mondana, ha látná ott Almay Jolánt megtörve, mint egy haldokló liliomot? . . . Másfél év óta most látják öt először nyilvános helyen, s egyszersmind utolszor is. Nem könyezik , pedig látszik arcán , hogy szive majd megszabad. Az utolsó rög legördül . . . S ezen rög utolsó kapocs közötte és a világ között. Elbirta azt, hogy nem borult a sírra, hogy nem csókolta meg a kis keresztet. Hideg, halvány arccal, — de roncsolt, őrülten vibarzó szívvel hagyta el a temetőt. Nem fogadott el senkit, nem látogatott meg senkit. Hosszú, gyötrelmes évek után pártában halt meg, anélkül, hogy éltében, vagy holta után, élő szívvel, vagy Írásban tudatta volna valakivel: miért hasonlóit meg két egymást végtelenül szerető, s egymást utolsó percig gyűlölő szív, melyek sem egymással, sem egymás nélkül nem élhettek. És ti még sem hiszitek, hogy titok lehessen az, miről a bor- n a k és egy érdemes párt á n a k tudomása van!
