Eger - hetilap, 1878
1878-05-09 / 19. szám
146 egy küldöttséget bizand meg, mclylycl éu szerény véleményemet szivescn közlendem. Egyébiránt teljes tisztelettel vagyok Egerben Május 1-én 1878. Tettes városi hatóságnak alázatos szolgája Gy'ör- gyényi Ignác mk. kanonok. Megyei élet. Heves megye közigazg. bizottságának f. május havi rendes ülése f. hó 6-án nyittatott meg Beöthy Lajos főispán ö mlga által, s mindjárt reá a közigazg. szakosztályi előadók jelentéseinek felolvasásával vette kezdetét, melyek közül, az alispán és árvaszéki elnökén kívül, hol nevezetesebb mozzanatok nem merültek föl — a megyei főorvos jelentése érdemel figyelmet, melyből kiemeljük, hogy a múlt apr. havi kóresetek közt leginkább a légző szervek hurutos bántalmai uralkodtak, de seholsem járványosán, és e bajok is, valamint a toroklobok, vörbeny és scarlatin szelíd lefolyásunknak bizonyultak. — A hatvaui járás orvosa, Lefevre 19 toroklobot constatált, a hólyagos himlő is szórványosan mutatkozott. Érdekes volt még a karáesondi roncsoló toroklobról tett jelentés, melyről nagyított hírek ijesztő dolgokat meséltek; a helyszínén megjelent megyei főorvos azonban épen nem találta e bajt oly ijesztőnek, mert 25 —30 halálesetnél csakis egy esetben volt roncsoló torok lob jelen, s fél év alatt 60 haláleset történt, mely a népesedésnek 6° 0-ékát teszi; 30 gyermek elhalálozása okául azonban torokbajt Írattak be az illetők a lelkészszel az elhaltak anya- köuyvébe, pedig voltaképen nem azon betegségben haltak el. A főorvos mindamellett óvszereket rendelt, és a lefertözetlenitésröl intézkedett. — Ez idő óta egy esetben volt csak észlelhető roncsoló toroklob, és az halállal végződött. Különösen e betegség megyénk területén nem járványszerii. Végül jelenti a főorvos, hogy vidéken egy esetben úgynevezett cholera nostias észleitetett, mely azonban rendesen előforduló s nem járványszerü betegség. A tanügyim! a kir. tanfelügyelő referált ezután hosszasabban, megemlítve, hogy a mart. hóról elmaradt félévi vizsgák a múlt apr. hóban jó sükerrel lettek befejezve. Mint örvendetes újdonságot említi, hogy Györgyényi Ignác egri főkáptalani kanonok egy na- gyobbszerü házat vett, és azt kisdedóvoda és gyermekmenhely céljaira nagylelküleg Eger városának ajándékozta. Továbbá a gyöngyösi leánytanoda mellé egy kert lett csatolva, hol a tanuló leány- gyermekek a konybakertészetben fognak gyakorlati oktatást nyerni. — Ludason uj iskola emeltetett, melyre segélyt az egri érsek ö exja adott, 600 frt kamat nélküli kölcsönnel, egyszersmind a néptanító fizetésének 100 frtíal leendő emelését kilátásba helyezte. — Káál községben iskolai célokra gr. Károlyi Gyula adott által egy szilárd anyagszerekböl emelt uradalmi épületet, melynek felépítése nem kerülend a községnek semmibe, miután e célra az áldozatkész nemes gróf boldogult atyja, néh. gr. Károlyi György már a tagosításkor 26 hold földet ajándékozott, melynek jövedelme ez idő óta tőkésítve lévén, az épület elkészítésére és berendezésére szol- gáland. — Apc mintaszerű iskoláját emeli ki ezután a hiv. jelentés, hol a tanköteles gyermekek teljes számban látogatják az iskolát, mely csínra és tisztaságra, úgy helyes és célszerű berendezésre nézve semmi kívánni valót nem hágy fen. — Annál szomoritóbb a karáesondi iskola, hol a tantermek szükek, piszkosak, az indolentia nagy; ismétlő iskola hiányzik, mely hasznos és kötelező intézmény Káálban sincs meg. — Hatvanban a fiúiskola jó ; a leányiskoláról azonban nem lehet ezt állítani. — Horton a fiúk iskolája a község házának egyik kis szobájában van elhelyezve; a leányiskola pedig egy kis bérelt paraszt-házban. — A faiskolák általában kielégítő rendben találtattak. Annál roszabb állapotban vannak, a jelentés szerint, a megyében levő izraelita-iskolák, hol többnyire n?m képesített. tanítók működnek, s a képesítettek is, igen sokszor évközben elbocsátva, az egész törvénykötelezte oktatást hiányossá teszik. A kir. ügyész jelentése szerint: rabforgalom volt a múlt apr.-4 T Á R G A. h Programm. Üdvözöllek! kiket ma életre szültek, A sok gond s szurokban tarkára őszültek! Lantom lelkesiiitség dühös újjá rázza, Ki kell elégitnem, nem akad pórázzá. Első évben fogtok találni sok hibát, Kákán csomót s aztán tömérdek galibát, Fölfeditek: előbb mért volt minden meddő; Régi mondás az már: jól seperj uj seprő! A második évben ébred a tekintély, — Nem csak akkor, haliogy kissé behörpentél. — Ki vagyok, mi vagyok: meg-megmutatjátok ; Kinek szava volna, úgy se’ gondol rátok. A harmadik évben — megtartsam a rendet — Nagy elégültségben hasat ereszthettek, A dolgok azok mind már maguktól mennek, S ha nem — hát mi köze hozzá annak-ennek. A negyedik évben — szúr az emlékezet: A mikor fogtatok mindenkivel kezet. Hej! hogy’ szárnyal egymás-után az esztendő, S még hamarabb röpül a három jövendő. Az ötödik évben keressetek pártot, Sokat, ki nem tette, már magának ártott. Tartsatok közösen hadi kémszemléket: Nézni a nap ugyan mely oldalról éget. Hatodikban úgyis vége a dolognak, A jó Isten fogja pártját minden jognak ! Nincsen rája érés. „Aláz’tos szolgája!1 Mosoly, kézszoritás oly forróan jarja. Így a választásnál ismét győzök lesztek, S én lantommal újra vajba megfürösztlek. De kérném, adjátok ki már most a sápot: Szemérmetes koldús hord az üres zsákot. Nem is sokat kérek — egy kis házat vennék, Ha majd kineveznek — benne megpihennék, Ha majd nem dallhatom a választás rendjét. A mibe e z került, kérem húsz perczentjét! Deli Vid. A halál s bor jőbarátok. — Kiirfliy Jenőtől. (Vége.) De ha egyszer csalódni fogsz, ha majd érzed e szörny karmait szivedbe hatolni .... emlékezzél ez órára! Emlékezzél apádra, testvéredre, barátodra . . . Krambambuli Stefire! — Stefi ... — szól halkan Aladár, kezét nyújtva. — Köszönöm, oh, köszönöm keblem barátja, hogy búcsúzéra kezet nyújtasz. — Stefi, én nem búcsúzni akarok tőled. — Mit akarsz hát lelkem ifja ? — Maradj barátom! — Barátod maradjak ? . . . Az maradok Aladár, mig hamvaimból anyi lesz, hogy vízbe keverve nevedet leírhatod vele! — Hurrah! éljen a béke! éljen Keszi Aladár és Krambambuli Stefi! — dörgi a diszes közönség. — Igyátok meg a bruder- schaftot! A két megbékült cimbora megiszsza a brudersebaftot — talán századszor. Ölelkezés, csókolódás. — Hát nem akarod, hogy világba menjek fásult szívvel, keserű csalódással, világgyülölettel, életutálattal? Nem akarod ezt Aladár ? — Nem akarom Stefi! — Adsz egy kis helyet szivedben még akkor is, ha egy szép lakót szereztél belé? — Hadd a szivet! — kiált fájdalmasan az ifjú — nekem nincs szivem! Mi az a szív? Egy rabszolga, mig parancsolni tudsz .... és rabszolgává tesz, ha egyszer engedtél neki. Szív . . . ! Nekem is volt egyszer szivem. Azt hittem: boldogság —, pedig bolondság volt! Demonstrálom nektek, hogy az a szív ostobaság! A francia Lajosok nem ismerték a szivet — és nyakára ültek a népnek.
