Eger - hetilap, 1878
1878-04-11 / 15. szám
115 Ha nekik nem lesz, fogunk keresni olyakat, kik bírnak mindezekkel, és meg vagyunk győződve, bogy fogunk is találni. T. Megyei élet. Heves megye közigazgatási bizottsága april havi ülését t. hó 9-én tartotta meg az alispán elnöklete alatt. A választott tiz bizotts. tag közül hiányzott négy tag; a kinevezettek közül a kir. tanfelügyelő és kir. adófeliigyelö helyett ezek helyettesei jelentek meg. A szakelőadók jelentéseiből megemlítésre méltó a megyei főorvosnak a közegészségi állapotokra vonatkozó jeleutése, melyből kitűnik, hogy a mult mart. hóban a járványos b-tegségek közül leginkább a gyermekeket annyira kinzó hörghurut uralkodott, azonkívül szórványosan jelentkeztek tüdő- és mellhörghurut, tlidö- gyuladás, és hártyás toroklob, ez utóbbi baj főleg Gyöngyösön és Hatvanban, — sőt Gyöngyösön roncsoló toroklob is volt észlelhető. A hólyagos himlő Egerben még folytonosan járváuyos jellegű — a mult mart. hóban még 15-én haltak meg e betegségben. A kir. tanfelügyelő jelentése szerint Egerben az izraelita orthodox-iskola kivételével mindenütt megtartattak a félévi vizsgák és 8 városi tanító alatt összesen 535 tanouc tette le kielégítő eredménynyel a vizsgát. E jelentés megemlíti még. hogy az iskolába járás a tanoncok részéről sok helyen elhanyagoltaik, s volt olyan iskola, ahol némely tanonc fél év alatt 45 leckeórát is elmulasztott. Ennek folytán a közig, bizottság jónak látja utasítani az iskolaszékeket, polgármestereket, szbirókat a szigorúbb ellen- őrködésre. A kir. adófeliigyelö jelentéséből észlelhető, hogy az adók a mult mart. hóban nagyobb mennyiségben folytak be, mint február havában. e napok minden órái bidegbeu, ébség között és reménytelenségben !? Voltam a hit községnél. Oít is segítettek valamivel; dehát nem tarthattak folytonosan, és sokan igénylik a segélyt, és sok között elosztva az adomány vajmi kevésre olvad! Ez sem tartott soká ! Ismét siralom, ismét az éhség, fájdalom kiáltása, a fázás nyöszörgő kínjai s a gyermek nem tud semmit a segélyforrások hiányáról; ö egyedül anyjára függeszti szemeit; ö neki minden reménye, bizalma az anya; annak pedig nincs senkije, akiben hízzék, akiben reméljen. Szívet összemorzsoló állapot! Mit tettem volna ezen helyzetben? Szolgálni, cselédnek állani! de hogyan? két kisded gyermekemet hová adom; ki veszi magához, ki tartja el, mi lesz belölök? Üzletet folytassak? Ki ád nekem csak házalásra is bizományba valamit? Még öt röf szalagot sem kapnék, mert azt is lefoglalnák tőlem az első utcasarkon! Hat vánkos volt még birtokomban, használatul ott hagyva a lefoglalt tárgyakból. Midőn legkiáltóbb volt a szükség, s a nyomor legnagyobb fokra hágott aprónként kezdtem a tollat belölö keladogatni. Nem sokat adtak érte; tessék elhinni, nagyon keveset, mert csak úgy suttyomban kellett eladnom, — fontonként csak 60 krt. kaptam érte, — de elfogyott ez is lassanként, és egy-egy font toll ára alig volt két napra elég kenyérre. Most, hogy tegnap árverezték a lefoglalt tárgyakat, feltűnt a hiány. Kérdezték. Megmondtam. Azt felelték rá, hogy azért szigorún meg fognak büntetni. Bebörtönöztetni. Ugyan kérem, tessék felvállalni védelmemet. Szegény zsidó asszony vagyok, tessék elhinni, nem vagyok oly bűnös; igazán csak 60 krt kaptam fontjáért. * Ismét kopogás. Nagyon lassú, két ujjal való kopogás; ismét egy sáppadt arc, ismét egy szánalmas nőalak. „A férjem harmadszor szökött meg tőlem. Megszökött a fe- nyitö tárgyalás elöl; négy napig bujdokolt a vásártéren a sátorok egyikében, ötödik nap ráakadt a sátorok őre, azt bántalmazta, üldözték — elszaladt. Soha sem volt jó; soha sem szeretett dolgozni; elment, és hozzám híjába is jönne vissza; nekem nem kell, nekem nem lehet vele élnem. A kir. ügyész mart. hóról összeállított jelentéséből kitűnik, hogy rabforgalom volt a mult mart. hóban 220, szaporodás 73, fogyás 57, betegedési % 2, halálozás 0; s újabban be lett jelentve 33 bűntény; a dologházban elkészült asztalos-munka 126, bodnár- muuka 38 darab. A kir. főmérnök havi jelentése végén megemliti, bogy a hatvani uradalom birtokosa, Deutsch, dacára annak, hogy a vaspályához vezető út és hid föntartási költségei cimén vámot szed, mindamellett az utat és hidat annyira elhanyagolja, hogy rajta a közlekedés csaknem fenakad. Miután a közigazg. bizottság e tárgyban már a múlt 1877-ik évben hozott határozatot, ezt megújítja, s utasítja szbiráját, hogy a 375 folyó ölből álló út és egy hid elkészítésére illetőleg 15 nap alatt történendő kijavítására Deutsch hatvani lakost hívja fel; ellenben a vámjövedelem lefoglaltatni, s az út és hid, az illető tulajdonos költségére fog elkészíttetni. Igen érdekes vitára adott alkalmat Rosenberg Károly pétervásárí lakos föllebbezési ügye, ki bizonyos általa megvett paraszt birtok után járó szolgálmánvt, — a rom. kath. tanító fafuvarozását azon okból, mert őt ezen hitfelekezet kötelezettségei, mint izraelitát, nem terhelhetik, megtagadta. A szbiró által azonban elmarasztaltatott, mely marasztaló határozatot előbb az alispán}- mint II., és később ajiözig. biz., mint III. forum, feloldották. — Miután pedig a megye főispánja mint a közig, bizottság elnöke ezen ügyet fölülvizsgálat végett a ministeriumhoz felterjesztette, — hol is a két utóbbi határozat feloldásával a szbiró eljárása hagyatott helyben, a bizottság néhány tagja nem találta correctel járásnak, hogy a ministerium ezen három fórumot megjárt és befejezett ügyben mint negyedik forum szerepelt. Pro et contra nyomós érvek lettek a vitázók által felhozva. Végre is Babies István vágta keresztül a csomót a törvényből idézett indokaival, mely szavazat többséggel lett elfogadva és a kormány eljárása helyeselve. Pedig nekem élnem kell. Öt apró gyermekem , a legidősebb nyolc éves és mindannyi enni kér. Ha csak négy darabot szelek is le a kenyérből, mindjárt milyen hiány — és hányszor kell napjában szelnem, és mily ijesztőn kisebb minden szelés után a kenyér, azt csak én tudom. Pedig tessék elhinni, hogy nagyon szűkén mérem a szeleteket, oly véknyan, hogy sohasem elég nekik ; panaszkodnak, és többet követeinek sirva, jajgatva, de követelnek, mert az éhség parancsol velők. Mit tegyek már? A legidősebbet meg is vertem, mert elégedetlen volt a szelettel, amit neki vágtam. Megvertem; de hát ezzel nem lakott jól, mert ismét kenyérért esengett. Nagyon étkesek, kérem, olyanok mint a vasék, megesznek mindent, felszedik még a kenyérhéját is a sárból az utcáról, megeszik azt is. nem árt meg nekik semmi sem. Úgy mondják, hogy a városban dühöng a himlő, a torokgyík — és a vörösség. Az én gyermekem nem kapja meg egyik sem, ezek nem tudnak elhalni; pedig rajok is, rám nézve is mily jótétemény lenne ez! Gondolkozom sokat, hogy mit vétettem a jó isten ellen olyan nagyot, hogy igy látogat, s nem tudom kitalálni. Visszaemlékezem apámra, anyámra, hogy micsoda bűnt követhettek el? De hiszen azok jó, istenfélő, munkás keresztények voltak. Talán családom valamely ösmeretlen tagja volt gonosz? Sirok, töröm a kezemet. A szomszédok óvnak tőle. hogy megárt kis ernös gyermekemnek. Megyek segélyért, de mindenfelé elhatott férjem gonoszságának hire, s e miatt megvetnek engem is. Pedig tetszik tudni, hogy én nem vagyok semmi rosznak oka. Azt gondoltam, hogy talán jó volna, ha legnagyobb fiamat beadnám az árva-bázba. Mondtam neki, bogy beadom. Ó átfogta térdeimet, kért engem, hogy ne tegyem azt, inkább soha sem fog kérni kenyeret többé. Biztattam, hogy uj ruhát kap. Zokogott. Engeszteltem, hogy főtt étele is lesz naponként. Folyvást sírt. Azt hazudtam neki. hogy én is oda megyek szolgálni. Ekkor belenyugodott. Két kisebb gyermekemet talán bevennék az irgalmasokhoz; kettőt kiadnék dajkaságra s a mit keresnék szolgálatból, értök fizetném. Kérem, tessék adni nekem egy ajánló levelet. Bálba járó tisztelt publikum! a bonbonsok, fagylaltok és pezsgők árából vonjatok el néhány garast. — Segítsetek e két nyomorulton, kiknek nevét és lakását megmondja e lapok szerkesztőségében Dalambír. %
