Eger - hetilap, 1877
1877-06-21 / 25. szám
195 bevezesse a dögleletes mocsárt az alatta folyó Eger vize medrébe, de e mocsárnak valami hatalmas védnöke lehet, mert hiszen már négy év előtt tömeges kérvényt irt alá ezen városrész közlakossága a lecsapolás végett; de úgy tudjuk, hogy ez mostanáig elintézetlenül hever a folyamodások tömkelegében. Igazán kiváncsiak vagyunk tudni, és mint a nyilvánosság ellenőrző orgánuma akarják is tudni: kinek mulasztása, és hanyagsága miatt áll még fenn ezen mocsár, és kinek engedélye, elnézése, vagy mulasztásából lett ez átengedve trágya-érlelőnek, hogy tudhassuk azt a legközelebbi városi tisztújításon, kiknek ellenében foglalhassunk állást polgártársaink tömegével. Mert nem a politikai hitvallás az, mit értékesíteni akarunk a közjó érdekében jövőre, hanem a kötelességérzet, és lelkiismeretes Ugybuzgalom, s az egyéni becsületességnek nem vehetjük hasznát közhivatalnokainknál akkor, ha hivatali esküjöket a v á r o s jólétének fentartására nem teljesitik. (Folyt köv.) Egyleti élet. Heves vármegye s a Jászkerület gazdasági egyesületének f, é. jun. 6-án, v. Kovách László elnöklete alatt tartott választmányi ülésén a következő fontosabb ügyek tárgyaltattak : Kovách László elnök jelenti, hogy a választmánynak f. év május 7-ik napján tartott üléséből megbizatván arra nézve, hogy : ezen 1877 évi novemb. 25. 26. és 27-ikére tervezendő átalános kiállításra a kormánynál segélyt eszközöljön; ez eljárásáról, s azon eredményről értesít, miszerint a kormány ez évben nem hajlandó tekintetbe vehető segélylyel járulni egy általános kiállítás költségeihez ; de azt hiszi jelentéstévö elnök, hogy ha részletes kiállítás terveztetnék s azt valamely már anélkül is tervezett sokadalmi cselekménynyel lehetne kapcsolatba hozni, — a kormány hajlandó lenne az egyletnél lévő 30 db. arany e célra való felhasználását megengedni, minél fogva elnök indítványára elhatároztatik hogy a hevesmegyei lótenyésztési bizottságnak f. évi szeptember 16-án Heves mező városában tartandó lódijazási ünnepélye alkalmával, ezzel kapcsolatban terménykiállitás rendeztessék ugyanott ugyanakkor, s ezen terménykiállitás költségeire az egylet birtokában lévő 30 db arany használtassák, s a nmlt. kormánynak engedelme e végből az elnökség által kikéressék. A kiállítás rendezésével az elnökség és a titkári hivatal bi- zatik meg, egyszersmind a bíráló választmány és kitűzendő dicsérő oklevelek száma úgy az egész kiáll itás tervrajza elkészíttetvén, az elnökség által a közrebocsájtandó hirdetés előtt a választmányhoz lesz jóváhagyás végett beterjesztendő. Olvastatott a békésmegyei gazd. egyesületnek a nmlt m. kir. ministeriumhoz intézett felirata, a fiatal marha vágatásának megakadályozása, továbbá a közgazdászai érdekeknek a törvényhatóságok közigazgatási bízott ságaiban való képviseltetése ügyében; kérvén az egyesületet, helyeselte tés esetén a szíves felirat támogatására. A fiatal marha vágatásán ak megakadályozása tárgyában az egyesület választmánya osztván az egyesület abbeli nézetét, miszerint azon bénító akadály, mely, a hazaszerte gyakorolt rósz szokásban rejlik, hogy a fiatal marhák mészárszékeinkben nagy mennyiségben vágatnak és ezzel a mezőgazdaság súlyos hátrányára a szarvasmarhának szaporítása megakadályoztatik, — tekintve továbbá ezen 9selekményeknek közegészségi szempontból vett azon rósz oldalát, hogy a fiatal marhahús egészségtelen lévén, mint ilyen rendes tápanyagot nem szolgáltat; a választmány vezértitkár által a minisztériumhoz elnöki úton pártoló felirat intézését határozta el, melyben a fentemlitettek indokolásával még az is hangsúlyozandó, hogy a '/2—3 éves fiatal marhának vágatása, e vágatásnak minden hasznát felemésztő, az eddiginél tehát sokkal magasabb fogyasztási adóval rovassék meg. A közgazdászai érdekeknek a törvényhatóságok közigazgatási bizottságaiban való képviseltetése ügyében tett feliratot tudomásúl veszi. Olvastatott u nmlt. m. kír. földm. ipar- és kereskedelemügyi minisztérium leirata, melyben tudatja az egyesülettel hogy : az oroszhadseregnek a bessarábiai területről, Romániába történt benyomú- lása következtében hazánkra nézve a keleti marhavész behurcolá- sának veszélye beállott; a fenyegető veszély lehető elhárítása végett a keleti határszéli törvényhatóságok és veszteg-intézetek útján előzetes óvintézkedések a minisztérium által életbeléptettek. — Öreg ! jó öreg! — Öregnek hí az ur, a gazdám, elég roszúl teszi! — De honnan tudja azt maga, hogy én jó öreg vagyok ?! — Fakad ki János mély hangon. — Hoszú volna azt elbeszélni, csak azt mondja még meg, nints-e itt rósz óra ? — Rósz óra?! Hát minek tart engem, hogy az én kezem alatt valami rósz is lehetne!! Jónak láttam interveniálni az idegen mellett, félve, hogyha még tovább kérdezősködik, megtalálja a legrövidebb utat. — Mi baj öreg? — kérdezem, felnyitva az ajtót. Alig történik ez meg, rohan ki mellettem, csaknem letiporva engemet, Zabuzcin. — Szerbusz enyim baratya! Szerbusz zedezs Gyúró! kedvezs fráter kókusz ! holl megjársz ? mi tsinalsz ? Az idegen megdöbbenve tekint a karjaiba siető Zabuzcinra, majd a szakái mögött fölismerve az igazi arcát, nyakába borúi : — Frater ssenkar! Prokop ! István ! barátom ! testvérem ! Nekünk, uraknak, az ily találkozásról fogalmunk sem lehet! Az a két ember, — kik közül egyik talán Cseh- vagy Morvaország valamelyik tanyáján látta meg a napvilágot — másik Tren- csén megyének egyik szegény falujából került ki — sirt, nevetett örömében. — Zenyim baratya! fráter Kókusz, Kompan Gyúró! — mutatja be Zabuzcsin a jövevényt nagy idő után. — Hát neje, a Nánika hol van! — Özvegy ember vagyok — szól az erős, izmos alak remegve, — feleségemet három hét előtt temettem el Szriczinában. Zsuzsó, ki ezalatt szintén közénk jött, hangos zokogásban tör ki. Talán akkor történt rajtam először, hogy a női könyeket respektálni bírtam. — Szegin Nani! szegin Gyúró! — zokogja Zabuzcin, és Zsu- zsójára tekintve még erősebben öleli át a tyúkszemmüvészt. — Menjünk be uraim, a 'kis Janó, meg a Józsika kezdenek türelmetlenkedni. (A gyereksirás most, midőn magam nem voltam képes egy vigasztaló szót sem mondani, valódi zenekint hatott fülemhez.) Az öreg János, ősz bajszát kínozva,jsiet ajtót nyitni a jövevénynek és parancsszó nélkül rakja fel a szilroriumot, szalámit, sajtot. — Jól van öregem! ezután becsülje meg a „csavargókat“ — most pedig igyék egy portiót a kis Janó és Józsika egészségére. Harmad nap múlva együtt mentek el tőlem. Egyik a világba, tyúkszemet vágni, foltot pucolni; — másik Nagyutra harangozni, Oly vigan, oly örömmel kapaszkodtak fel a rozzant meszes kocsira, mintha egy-egy örökség átvételére indulnának. Búcsúzáskor iparkodtam kezükbe csúsztatni néhány forint utravalót. — Nem! zurazsag! nekem van pizetske eggy kitsi! izs ha nekem van, enyim jobaratomnak izs van. Zaszon ! Zsuzsó ! ki tsipogja zkotsiba ! — Hehehe ! te zurazságtú kaptad tsiruska ? no azz jó! lega- lab nem mondhatnak znagyuti híveink, hoggy semmivel kezdtünk gazdagodázs! Zisten algyon kedvezs zurazsag! ha Nagyutra gyiin, szalya magat hozzam ! Bizzom izs, naggy öröm tsinalya nekünk, enyim felezsignak, meg a Janónak, meg a Jozepnak — — no meg enyim jobaratom- nak, a Gyúrónak. — Ki tudja, hol vágom én akkor a tyúkszemet? szól közbe a jóbarát. — Holl vágod ? nalam vágod! No bizzom! megtanulod tsizma varnyi, cipő megtsinalnyi. Azok tsinalnak neked tyúkszem izs, akit levághatok . . . Fontos komolysággal kezdtek indulni a gebék. . . Zsuzsi, Zabuzcin és Kumpán sokáig integettek még fejeikkel a ponyva alól, emlegetve utolsó üdvözletül a kis Janót és Józsit. . . . Talán még sem volt egészen mese az a Damon és Pintbias. Lehet, hogy 10 ember közül, kik ajtónkat megzörgetik — 9- nek felesége Lipcsében haldoklik ... de hátha a 10- ik mégis egy Zabuzcin ? ! „Ne igyekezzél bíróvá lenni, ha nincs erőd a hamisságot megrontani. . .“ „Boldog, kinek gondja van a szegényre ... az ur tartsa meg, és éltesse öt!“ *
