Eger - hetilap, 1877
1877-06-21 / 25. szám
196 Olvastatott Danilovich Pál orvos urnák Egerben kelt levele, melyben mint az egri selyem-termesztő egylet] igazgatója megkeresi az egyesületet az iránt, hogy a selyemtenyésztés érdekében alakúit társulatukat az egylet a közügy érdekében támogassa s a Görczböl hozandó két gombolyító munkásnak, ha lehet, ingyen való beszállítását eszközölni legyen szives. A felolvasott levél örömmel fogadtatott s a megye által a 40-es években tartott az egylet által e téren már kifejtett, de sajnos, kevés vagy semmi eredménynyel nem járt kísérletek utódait a buzgó igazgatóval együtt nemcsak barátságosan üdvözli, de ezennel kijelenti, hogy minden szellemi és anyagi eszközökkel támogatni kész az egri kezdeményezők üdvös munkáját. Ez alkalommal pedig megbizatik az elnökség, hogy a m. kir. földm. ipar és kereskedelemügyi minisztériumnál tegye meg haladéktalanul az arra szolgálható lépéseket, hogy folyamodó igazgatónak méltó kívánsága teljesüljön, hogy a két gombolyító munkás akár szabad jegyekkel láttassák el akár pedig a c. minisztérium azoknak beutazási költségeit viselni legyen kegyes valamely e célra rendelkezésre álló alapból. — Általában pedig határoztatik, hogy az alakúit társúlattal hivatalos összeköttetés eszközlendö, hogy haladásáról az egylet folytonosan értesítve legyen, s szükség esetén mindenkor megtehesse azon lépéseket, melyek ezen vállalkozás előmozdítására szükségesek s az egylet hatáskörétől s anyagi körülményeitől kitelhetnek. Mi hir a nagy világban? Az országgyűlésből. Parlamentünk a módosított gyámügyi tjavaslat tárgyalásával foglalkozik. A jun. 15-iki ülésben válaszolt Tisza K. miniszterelnök Irányinak a keleti kérdésben tett interpellátiójára. E válaszában kijelenté a min. elnök, hogy igen is, mindenik kormánynak van, s kell, hogy legyen, befolyása a külügyi politika irányzatára, mert ezért felelősséggel tartozik, de nem tartozik a lehetőségek közé, hogy a külügyi politika minden egyes ténykedése közös megállapodás eredménye legyen, mert nem tartozik a lehetőségek közé, hogy valaki akkor, midőn más hatalmak képviselőivel pár nap alatt kell megállapodni valamiben, mindannyiszor kénytelen legyen azt mondani: „én, minekelőtte aláírom, haza megyek, hogy értekezhessem az osztrák és magyar ministeriummal.“ A magyar kormány egyetért a monarchia külügyi politikájával, melynek célja volt: megőrizni a békét, ha lehet; lokalisálni a háborút, ha a békét megőrizni nem lehet; javítani a Törökországban lakó keresztények sorsán úgy, hogy e miatt a monarchia és hazánk érdekeivel ellenkező alakulások létre ne jöjjenek. — A jun. 16-iki ülésben b. Kaas Ivor képviselő, ismét egy terjedelmesebb interpellátiót adott be a keleti háború ügyében. Tisza K. bel- ügyminister pedig a torpedók kérdésében válaszolt, kijelentvén, hogy miután értesült arról, hogy Fiúméból titokban torpedók szállitatnak az orosz hadsereg számára, intézkedett, hogy a semlegességet sértő efféle üzelmek ismétlése esetére a szállítmány, mint dugárú elkoboztassék. Bécsi hírek szerint a mozgósítás ismét komolyan szóba hozatott, s puhatolózások történtek egy ez esetre felveendő mintegy 100 milliós közös kölcsön szerezbetése iránt. Egy angol lap pedig azt Írja, hogy királyunk ö felsége az orosz cártól formális biztosítást nyert az iránt, hogy Ausztria érdekei Oroszország által teljes tiszteletben fognak tartatni, s hogy a cár, saját személyét illetőleg, most is a béke mellett van. A francia parlamentnek jun. 16-án igen heves ülése volt. A republikánusok erősen kikeltek az uj kormány ellen, s az egész baloldal Thiers köré csoportosulva, percekig tartó zajos tetszés közt hangoztatá: „Ez Franciaország megmentöje!“ A harctérről. Á dunai hadseregnél a román Plojestiben időző orosz cárt a napokban látogatta meg Milán szerb fejedelem, kíséretével, melynek a hirhedt Risztics is tagja volt. Bár váltig erősítik, hogy e látogatásnak puszta udvarias tisztelgésen kivíil semmi egyéb célja nincsen: ma már a verebek is csiripolják, hogy Szerbia újra actióba szeretne lépni, s kikapni a maga koncát a török birodalomból. A szerény hösöcskének, Milánnak nincs is egyéb követelése, mint O-Szerbia és Bosznia, melyért aztán kegyesen megengedi, hogy az orosz hadsereg Szerbián át vonulhasson a porta ellen. Hírlik is, hogy Kladovánál nagy hídkészlet van felhalmozva s az poroszok e ponton is át akarnak kelni a Dunán. Egyébiránt a cár Milánt jóakarólag fogadta, de nem valami kecses reményekkel biztathatta, mert a szerb fejedelem nem valami nagy örömmel tért vissza Belgrádba. A szerb skuptsina e napokban ül össze s hir szerint szándéka van Szerbia függetlenségét kikiáltani, mely tervnek már a képviselők a/3 a meg volna nyerve. A szerb hadsereget erősen szervezik, ügy látszik, erősebb lecke kell nekik, mint aminöt kaptak. A montenegróiakat folyton verik a török seregek, melyek a fekete hegyek közt már annyira elöhaladtak, hogy Niksicset bőven ellátták élelemmel, s a montenegróiakat kényszeritették, hogy Spuz erőd bombázásával fölhagyjanak. A görögök Thessáliában és Epirusban nyugtalankodni kezdenek. Athénében is növekszik a harcias hangulat. Hir szerint azonban az angol kabinet a görög kormánynak határozottan kijelenté, hogy sem a lázadást sem a hadüzenetet a porta ellen nem fogja tűrni. A Duna mellett az orosz seregek még mindig csak az elhelyezkedéssel vannak elfoglalva. Sándor cár egy közelebbi hadi tanácsban kifejezte elégedetlenségét a dunai sereg tétlensége fölött. Azt beszélik, hogy a döntő hadműveletek már nemsokára kezdetüket veszik. Eddig még mindig ágyuharc folyt. Néhány nap előtt három oláh fickó indult Erdélyből a havasokon át Oláhországba, hogy a román hadseregbe álljanak. Miután nem tudták magokat igazolni, az oroszok kémeknek tekintették s mind a hármat főbe lőtték. Most már az orosz sereg közelébe senkinek sem szabad menni, nehogy hadi mozdulataik elárul- tassanak. Egyébként az orosz hadseregben napi renden vannak a szökések. A közelebbi időkben is 2000 lengyel katona érkezett Sumlába. Ázsiában Mouktár basa serege, Erzerum alatt, erősített táborban várja az elönyomuló oroszok támadását. Mióta azonban jelentékeny erősítést kapott, támadólag készül föllépni. Kars hős védői már több Ízben intéztek kirohanást az ostromló muszkák ellen, s ezeknek nagy veszteséget okoztak. A vár keményen tartja magát. Az ázsiai orosz hadsereg mögött a cserkesz lázadás folyvást fenyegetőbben lép föl. Ennek tulajdonítják, hogy a muszkák Ázsiában mozdulatokat tesznek hátrafelé, nehogy Oroszországtól a föl- kelők által elszakittassanak. Az egyptomi segédsereg már megérkezett Törökországba s azonnal a harctérre küldetett. Legközelébb a török flotta is expe- ditióra indult; célja azonban még titok. Hirfüzér. * (Verseny-dijlövészet). Az egri polg. lövésztársulat folyó június hó 29, 30 és julius 1-sö napjain dijlövészetet rendez, melyre a hazai lövésztársulatoknak és a cs. kir. közös hadsereg s kir. honvédség Egerben székelő tisztikarának tagjait meghívta. Háromféle verseny leend: I. Y e r s e n y d í j-1 ö v é s z e t, tíz rendbeli jutalommal 5, 4, 3, 2 és 1 db. cs. arany, 4, 3, 2, 2 és 1 db. ezüst forintos. A lőj egyek 3 lövésre szólnak. Jutalmat az nyerhet, a ki egy-ugyanazon bárcán mindhárom lövésére kört talált. II Szerencse-lövészet, 30 frank, 20 és 10 frank, 4, 3, 2, 2 és 1 db. ezüst forintos jutalmakkal: szeg és 4-ik kör találásért. III. T a 1 á 1 ó 1 ö v é s z e t, 3, 2, 1 db. arany. 4 és 2 db. ezüst forint jutalmakkal azon lövészek számára, a kik 20 lövésre szóló bárcán legtöbbször találtak kört. Ugyanegy lövész mindhárom rendbeli versenynél nyerhet jutalmat, azonban egynél csak egyet. A lövészet mindhárom napon reggeli 8 órakor veendi kezdetét és tart 12V2 óráig, délután pedig 2-töl 8-ig az utólsó nap kivételével, midőn a lövészet estve 7 órakor befejeztetvén, a jutalmak kiosztása történendik. * {Gyászhír.) Városunk derék főjegyzőjét, lapunk egyik buzgó -munkatársát, Dusárdy József barátunkat súlyos csapás érte. Hőn szeretett neje, Dusárdy-Vuchetich Irma, hosszas szenvedés után, élte 26, boldog házassága 7. évében elhunyt. A boldogult hült tetemei tegnap délután közrészvét mellett tétettek az örök nyugalom he lyére. A pótolhatlan veszteség által sujtolt férjnek és családjának adjon vigaszt a jók és igazak örök atyja! %( * {Gyászhír.) Vrabély Márton, nyug. gazdatiszt, hosz- szas betegeskedés után, f. hó 17-én, 70 éves korában, elhunyt. Temetése hétfőn, f. hó 18-án, közrészvét mellett, díszes egyházi szertartással ment végbe. — A boldogult egyike volt azoknak, kik rögös pályájukon hűség-, becsületesség, tisztelet és becsiilésben őszültek meg. Az elhunyt, hivatásának lankadatlan, buzgalomteljes betöltése mellett, a nyugalom óráit, valamint élte utolsó nyugalmi éveit kiválólag a tudományoknak szentelé. Kedvenc tanulmánya volt a növénytan, melyet, mint pályája egyik legfontosabb stúdiumát, kiváló előszeretettel ápolt. Vrabély Márton ez idő szerint hazánk egyik legbuzgóbb, s jártasabb gyakorlati
