Eger - hetilap, 1877
1877-02-15 / 7. szám
50 Figyelmeztetnek a megyei szolgabirók s ezek útján a községek elöljárói, valamint a rend. tan. városok pgrmesterei, miszerint az adóbehajtás körül serényebb eljárást kövessenek, és igyekezzenek a folyó adókat rendesen behajtani, mert ellen-esetben a törvény egész szigora fog alkalmazásba vétetni, és az adóbehajtás a mulasztó községek terhére teljesittetni. A kir. adófelügyelö pedig felhivatik, miszerint oly végből hogy az iránt lehessen határozatot hozni, vájjon az 1876. XV. t. e. 62 §-ának határozatai foganatba vehetök-e vagy nem, minden egyes oly községnél valamint járásnál — melyben a végrehajtás a mulasztók terhére eszközöltetni céloztatik — kimutatva legyen: „menynyi ott a régi hátralék, mennyi az 1876. évi tartozás mennyi a folyó illeték, és mi folyt be mind ezekre; mert csak ezeknek egybevetésével ítélhető meg vájjon a fizetés és behajtásban hanyagság megállapitható-e vagy nem. A mi végre a jelentésnek az adóbehajtás körüli rendszer alkalmas- vagy alkalmatlan voltára vonatkozó részét illeti, minthogy ennek tárgyalása jelenleg nincs napirenden, a tapasztalás még nem nyújt kellő támpontot, biztos és alapos meggyőződés alkotására váljon a jelenben alkalmazásban levő eljárási módozat célszerU-e vagy nem; és végre minthogy e részben határozott indítvány nem terjesztetett elő, az jelenleg figyelmen kívül hagyatik. Miről a kir. adófelügyelö, továbbá a járási szbirók és a rend. tan. városok pgrmesterei értesittetnek. A kir. mérnöknek az útépitészi szak mibenlétéről szóló január havi jelentése. Tudomásúl vétetik ; egyszersmind pedig kijelentetik, miszerint oly esetben midőn az államutakon eszközlendö munkákra s szállításokra vállalkozók részére részlet-fizetések halaszthatlanúl teljesi- tendök, azaz midőn az ügy oly sürgős, hogy az kár nélkül el nem halasztható, a részlet-utalványokat a törvény szellemében a közi- gaztási bizottság elnöke vagy elnök-helyettese teljesitendi, s erről a bizottságot a legközelebbi ülésben értesíti. Miről a kir. állammérnök értesittetik. Bűnügyi statist, adatok. Az egri kir. törvényszéknek lapunk múlt számában közlött ügyforgalmi kimutatása kapcsában, erkölcsi állapotaink illustrálá- sára nézve nem leeud érdektelen a nevezett kir. tvszék hatásköréhez tartozó területen a közelebb lefolyt 1876-ik év folyamán előfordult bünfenyitö ügyek statist, kimutatását az egri kir. ügyészi hivatal szívességéből közölnünk. Bírjuk egyszersmind a most tisztelt hivatal ígéretét arra nézve, hogy több előző évről is megfogjuk kapni, közlés végett, az e t. hivatalnál előfordult fenyitö ügyek részletes összehasonlító statist, kimutatását. A múlt 1876-ik év folyamában az egri kir. törvényszékhez bejelentett bűnügyek száma tetemesen fölülmúlja az előző évek feryitö ügyeinek évi összegét, s az 1872-ik évtől napjainkig ezen ügyek száma évről évre aggasztó mérvben szaporodik. A lefolyt évben ugyanis a nevezett tszékhez bejelentetett ösz- szesen 763 bűneset. Elítéltetett összesen 468 bűnös; és pedig: egy éven aluli fogságra 402; 1—5 évi fogs. 57; 5—10 évi börtönre 4; 10—20 é. börtönre 5. E bűnügyek közöl emberölés esete volt 26 ; tehát az állam 26 emberélet-veszteséget szenvedett. A közvagyon károsodása az által, hogy e most említett létszám elvonatott az állam munkaerejétől, napi számokban tesz 46,731 napot. A közvagyon egyesek megkárosításával vesztett 26,390 frtot. Az állam a meg nem teríthető rabtartási költségösszegekben károsult 8359 frtal. Ezek a fönemlitett bűnesetek folytán fölmerült anyagi károk és veszteségek. Hogy ezek mellett mily mérvű az erkölcsi veszteség és hanyatlás, az semmiféle statist, tudománynyal ki nem számítható. Ez adatok valóban aggasztó s mélyen elszomorító világot vetnek népünk közerkölcsi állapotaira, s napról-napra kiáltóbban követelik, hogy az államhatalom a bűnesetek szaporodásának meg- gátlása-, s azok elhárításáról a legnagyobb erélylyel, s minden módjában álló eszközökkel gondoskodjék. Ezek közt mindenesetre egyik leghathatósabb tényező az országos rendőrség sokat em-*§ T Á R G A. Erre mondj hát citátiót! Életkép. Kürthy Jenőtől. (Vége.) Imánuel a szép asszony hallgatását helyeslésre magyarázván, igazi mániát kap, s ujult hévvel vág bele a heraldikába: — Meklenburg címerében két, koronás ökör-fő van. Luxemburgéban ordít az oroszlán. Rumaniáéban csillagos ökör. A jóremény-fokéban három debreceni perec. A Venezueláéban csikó. Ururguay-éban ló és tehén. Buenos-Ayreséban hálósapka. Viktoria gyarmatában 4 birka. Orange köztársaságéban két tehén, egy borjú. ... A fiatal birtokos fiatal neje ásít. Imánuel torkában megakad a szó. A menyecske mosolyogva kéri, hogy folytassa a leckét. Imánuel azt mondja rá Bankbánnal: — Megnyitottad szemem! — És mit lát megnyitott szemeivel ? — Látom azt, hogy . . . hogy maga nagyon szép! — tör ki Imanuelböl az érzemény. A zsidó asszonynak három kerek esztendő alatt sem merte azt megmondani. Hja, még akkor nem volt zsebben a maturitás. No de most is azonn al megbánta hamarkodását, mert a pajkos Ilonka oly csattanóé kacagással üdvözli e bókot, hogy az egész publikum egyszerre elcsendesül, s figyelmét az ifjúra fordítja. De még a kacagás semmi, hanem elég gonosz fejéhez verni a lelkemnek, hogy: — Maga ugyan derék gavallér, hát még csak most vette észre! ? Elég is volt ennyi frappirtá tenni a seladont annyira, hogy ijedtében megsózza a fánkot, és fülébe önti a visontait. Melyik fiatal ember az, kin hébe-korba meg nem esnék egy kis aprólékos pech ? Okosan tette azért Imánuel, hogy midőn másnap felkelt, eszébe sem jutott az előbbi esti strágesz, de annál inkább az, hogy mily csudaszépen állott annak az aszszonynak a lilaszin tunika! Meg is kezdi azonnal a hivatalos első látogatásokat Kapó- séknál. Szívesen látják. (A magyar ember nem igen szokott rósz képet mulatni vendégének.) Imánuel eleintén feszeng, kényelmetlenül érzi magát, mint az olyan ember a keztyüben, ki sohasem viselt még ilyen anzugot. Lassanként azonban felmelegszik, kezd szóhoz jutni, s végre megereszti tudományát, s elöhordja a másvilágról Ossián Mornáját, Tasso Sophroniáját, Byron Parisináját, Milton Éváját. Összekeveri a philosophiát a philologiával, a természettant a természetrajzzal, históriát histrióval, gyneologiat geneologiával, Plátot platinával. . . . Toleráns hallgatókra akadt, nem úgy, mint én ifjabb éveimben, kit csak nem secundába tett egy nagy tudományú professor azért, mert Gálliát találtam mondani Galilea helyett. Mintha bizony én lettem volna oka annak, hogy roszúl súgott a collegám. . . . És, hogy Immánuelhez térjünk vissza, igy járt ö el minden női házhoz, kiürítvén egész tudomány tárát egy vizit alatt. Természetes, hogy a második látogatás nem vala egyéb, mint repetitio. . . A harmadik látogatás alkalmával pedig már bátran fogadhattak volna az illetők, hogy kedves vendégök Würtemberggel fogja kezdeni:
