Eger - hetilap, 1877

1877-02-15 / 7. szám

51

legetett, régóta várt, s inmiár égető szükséggé vált mielőbbi szervezése. A rögtönitélö bíróságok rövid időre elnyomják ugyan a bajt, de nem alkalmasok arra, hogy azt gyökerében orvosolják. Alkalmilag még szellőztetni fogjuk e tárgyat.

A borhamisítás.

Közelebbről hazánkban is a közgazdászai napi-kérdések sorába került a bor h a m i si t á s, s illetőleg a hamis bőrgyártás kérdése, s ez ügyre nemcsak a napi sajtó, hanem rövid idő előtt az országos képviselöház egy tagja is fölhívták a kormány és közönség figyelmét.

A kérdés épen úgy, mint maga a borhamisitás, és a hamis bőrgyártás, nem uj. Ismeretes dolog, hogy a múlt századokban a hamisított borokat elkobozták, s nagy népcsödület kíséretében szokták volt a sintér taligáján, melybe szamár — vagy esetleg, ha több ízben bűnösnek találtatott, maga a borhamisító — volt befogva, a legközelebbi folyóhoz vagy tóhoz szállítani, hol a hordók feneke kiüttetvén a hamisított vagy gyártott bor a vízbe öntetett ki.

Meddig volt e mulatságos büntető eljárás törvényparancsolta szokás- és gyakorlatban ? — nem tudjuk megmondani; de any- nyit tudunk, hogy ha az ma is divatban volna, száraz években alig kellene molnárainknak vízhiány miatt panaszkodtok. Hogy azonban az ily eljárás ma is célhoz vezető volna-e ? — az egészen más kérdés.

Hajói emlékszünk, még 1874-ben, stájerországi Marburg bortelmelö vidékének képviselője, Seidl, egy törvényjavaslatot terjesztett a bécsi birodalmi tanács elé, a borhamisítók és a mesterséges borgyártók ellen. A javaslat, mint aféle jó szándékú, de szakemberek, s különösen az osztrák borkereskedelem részéröl is céltalannak, sőt sokféle hátrány-, veszély-, s visszaélésekre alkalmat szolgáltatónak nyilvánított indítvány — úgy emlékszünk — elejtetett.

A múlt hó utolsó napján, jan. 31-én tartott országos képviselői ülésben Szalay Imre képviselő nyújtott be, indokolás kíséretében egy, a gyártott borokról szóló, s a Seidl-félével rokon törvényjavaslatot, melyet a képviselöház tárgyalásra elfogadott, s az elnök indítványára, megrostálás végett, a pénzügyi bizottsághoz ntasittatott.

Ez alkalomból tehát a kérdéshez hazai, s különösen fővárosi lapjaink is hozzá szóltak, s e tárgyról, egyebek közt, a K. N. f. hó 1-röl kelt számában ezeket írja:

Minden emberi találmánynak, s a tudomány minden vívmányának meg vau a maga jó és rósz oldala. így például a vegytan újabb fejlődése bizonyos iparcikkek előállítására, tökélyesbité- sére, s a gazdaság emelkedésére a lehető legelőnyösebb befolyással volt. De mintha mindannyiszor, valahányszor az emberiség valamely jóban részesül, a rosznak is mintegy szükségkép hozzá kellene szegődnie, — a vegytan rohamos fejlődése is sok iparcikk hamisításának, sok csalásnak és igy sok rosznak szolgál forrásául. Az élelmi szerek és az italok, mint legnagyobb kelendő- ségti tárgyak, leginkább ki vannak téve e hamisításnak, s ezek közt is a bor foglalja el az első helyet.

Azon veszélyek, melyek a természetes bortermelést és jó hitelű borkereskedést, a mesterséges bőrgyártás és borhamisitás részéről fenyegetik, nagy mértékben vonták magokra az érdeklett körök figyelmét mindazon államokban, hol az nagyobb kiterjedésben űzetik, s beható rendszabályok létesítésére adtak alkalmat.

Valóban méltán ! Nincs oly kereskedelmi cikk, mely annyi okot szolgáltatna a legkülönnemübb aggodalmakra, mint épen a bor; kivált mióta a mesterséges bőrgyártás és borhamisitás mind jobban-jobban terjed, s a természetes bornak hatalmas concurren- tiat alkot.

Legnagyobb mérvben Űzik a mesterséges borok készítését és az ezzel való kereskedést Amerikában. Ezer és ezer amerikai lakos van, ki egész életében nem ivott még természe tes bort, s csakis olyant, melyben egy csepp szölönedv sincs. Az óceánon innen Berlin, Hamburg, Bréma és Stettin városok híresek a mesterséges bőrgyártásról és borhamisításról ugyannyira, hogy hitelére önérzetes borkereskedő, ha Angliába, vagy Amerikába szállíttat bort, a szállítás alkalmával fokozottabb szállít ási költségek árán is kerüli e helyeket, mert jól tudja, hogy e helyeken a legnagyobb elövigyázati rendszabályok dacára a borhamisitás csaknem kike- rülhetlen.

Doch am fernen Himmels Bogen Dunkle Wetter — Wolken zogen;

Unter ihren riesen-gross Jury auf dem schwarzen Ross.

Majd változatosság kedvéért elmondja prózában, hogy Dalibor cseh lovag a börtönben talált egy hegedűt, melyen pompásan megtanult játszani magától. Innen ered az a cseh közmodás: Takto nouze naucila Dalibora housti. (Hogy megtanulta a Dalibor a hege- dtilést!) — és tőle vette Prága egyik tornya Daliborka nevét.

Azután átugrik Tasso Gerusalem liberatajaban a sultánra: Nem hűli vasa, csak nagy csapást ha mér,

S nincsen csapás, mely nem vágna sebet . . .

S minden sebből a halál néz elő.

Ismét változatosság kedvéért belevág a corpus iurisba, s referálja, hogy:

A boszorkányokról sz. István II. 31. §-ban, szent László II. 34. §. Kálmán I. 57. §-ban tétetik említés. — Hogy sz. László I. 13 §-ban jogot ad a férjnek hűtlen nejét megölhetni; — hogy III. 24 §-ban rendeli, miszerint a biró, ki 30-nál tovább késlelteti a pert, botoztassék meg.

Ezután párhuzamot von Petőfi és Körner között, mert az égj ik ezt óhajtja :

Ott essem el én A harc mezején,

S holt testemen át Fújó paripák

Száguldjanak a nyert diadalon,

S ott hagyjanak engem összetiporva!

A másik pedig igy jósol:

Und furchtbar stürzt er in des kampfes Gluth,

Und tausend fallen uter seinen Streichen.

Den Sieg verdankt man seinen Heldenmuth,

Doch auch den Sieger zählt man zu den Leichen.

És csakugyan egyik elesett, mint őrnagy-segédtiszt Segesvárnál 1849, — a másik mint hadnagy-segédtiszt Rosenbergnél 1813.

Következik egy pausa.

A bölcs ifjú rendezi eszméit . . . vagyis a correpetitor emlékül adott papir-szeleteit.

Ráakad a keresett fonalra.

Lefesti az óriás Mordach zsidót; — a népet, melynek feje nem volt, hanem szemét, száját mellén viselte, — Stralheimre hivatkozik, hogy Herodot sokszor nagyokat füllent. , . .

S végre megkinozza valamelyik classicust, azután kalapja után nyúl, és még egyszer szóra nyitva ajakát ilyképen:

Sol ruit interea, et montes umbrantur opaci . . . haza ballag dicsőségesen elkölteni a mama kacsáját.

Természetes, hogy az ifjú genie devalválja saját értékét alig egy pár hét alatt.

A becsületes öreg Kantnak azonban és jó lelkű nejének megadta a végzet ama kedvezményt, hogy kitünöleg érett fiukról minden jót feltételezve hajthatták le fejeiket.

1873-ban a cholera pusztít otta nagy Magyarországnak nagyrészét.

Sok vidéken 100-ával hulltak az emberek néhány nap alatt.

Sártetöt szintén meglátogatta e rém, és Kant Jeromos ur. Imánuel apja, egyike volt az első áldozatoknak, — öt nem sokára követé a jámbor nő.

A 22 éves Imánuelt az árvaszék Kapós Feri gyámsága alá rendelé.

Isten bocsássa meg, hogy e siheder még némi titkos örömet érzett azon, hogy ö most már a szép asszonynak ha egyebe nem — gyámfiává lehet ... és nem is mulasztaná el az összes sár- tetői határért, hogy naponta ne tisztelegjen az ismert:

Dort am fernen Himmels Bogen . . . és a következőkkel. —

Kapós Feri eleintén neveti a szerelmes fiút, de később, midőn a seladon annyira kezd sóhajtozni, hogy feldöntés veszélyének tenné ki a ház minden mozdítható mobiliáját, elhatározza magában, hogy illő kímélettel alkalmilag meg fogja számára drni az útlevelet.

Egy napon levél érkezik Kant Jeromos címére.

*