Eger - hetilap, 1877
1877-02-22 / 8. szám
59 kezö rendszerrel vitték keresztül. Először is Knöpfler bérelt háza elül a tulajdonos minden kerítést elbordatott, hogy Knöpfler háza védtelen maradjon. Majd ezután agyonütéssel fenyegették Knöpflert, ha ki nem hurcolkodik, mely fenyegetés miatt Tóth Pál el is fogatott; hanem mivel a vizsgálat nagyhamar be lett fejezve, szabad lábra helyeztetett. Alig hogy szabad lábon volt Tóth Pál, néhány napra reá egy kora reggel fiaival, vejeivel és családja többi tagjaival, valamint az nj bérlővel megjelent Knöpfler Móric háznál, berontott annak szobáiba, s a védtelen, betegen fekvő Knöpflert megölései fenyegetve, elkezdé annak holmiját az utcára kirakni, s az uj bérlő bútorait behelyezni, mely alkalommal Knöpfler Móric, beteg-ágyából kiugorva, mellényét, melyben pénze, mintegy 75 frt volt, magához vette és menekülni igyekezett, de mellényét kezéből kikapták, mely pénzestül együtt elveszett. A községben jelen volt szolgabiró intézkedett rendőrileg rögtön a további erőszakoskodások meggátlására, s mivel Knöpfler Móric életét sem gondolta biztonságban, még rendőri felvigyázatot is rendelt, ennek hatálya azonban, nem tudni mi okból, megsemmisült. Még folyt a vizsgálat a nyilvános erőszakoskodás ügyében, midőn Knöpfler Móric egy reggel azon rémhírrel rohan be Egerbe a vizsgáló bírósághoz, hogy a legközelebb múlt éjjel szobája falát ismeretlen tettesek kiásván, onnan minden ingóságait ellopták. Gyanúja senkire sem volt; igy nyom nélkül kellett kutatni, de a kir. vizsgáló bíróság által megkeresett megyei cseDdbiztos, Sághy Miklós fáradhatatlansága-, és ügyességének sükertilt a tettest felfedezni, éspedig Tóth Pál személyében, kinek házánál az összes holmit, de még más sok idegen tárgyat is megtaláltak a földbe elásva, és pedig az uj bérlő ládájában. így akarták Knöpfler Móricot kitudni az árendából s az erősek joga a törvényeken akarta magát tultenri. A tettesek most be vannak fogva, és várják a törvény magyarázatát. Örömmel jegyezzük fel ezen esemény kiderítését Sághy Miklós megyei csendbiztos érdemei mellé, ki ügyessége, szorgalma és buzgósága által követendő példát nyújt tiszttársainak az ügyek gyors és erélyes elintézésére. Megyei élet. Folyó hó 5-én Beöthy Lajos főispán ur elnöklete alatt tartott köz- igazgatási bizottsági ülésen következő fontosabb ügyek tárgyaltattak. Olvastatott a m. kir. belUgymini sternek 1876. évi 45961 sz. a. kelt rendelete, melyben azon intézkedést, hogy: T.-Füred, Nagy- Iván, Igarörs, Eörvény és Szöllös községek egy orvosi körré egye- sittettek, kivételesen helybenhagyja, megjegyzi azonban, hogy azon esetre, ha a közegészségi közteendöknek pontos végzésére egy orvos elégtelennek mutatkoznék, más intézkedésnek lesz helye. Olvastatott a m. kir. belügyministernek 55501 sz. a. kelt rendelete, melyben tudatja, hogy a halott-kémlés behozatalát, az egészségre ártalmas tápszerek és italok lefoglalását, elkobzását és megsemmisítését illetőleg kibocsájtott intézkedések 1877. évi január 1-sö napján életbe léptetendök. Olvastatott a m. kir. belügyministernek 56699. sz. rendelete, melyben „a balott-kémi szolgálat kézi könyve“ cim alatt megjelent munkát ajánlólag ismerteti. Olvastatott a m. kir. belügyministernek 340 számú, az 1876. XIV. t. c. végrehajtása tekintetéből szükségelt elöintézkedések fel- terjesztését szorgalmazó rendelete. Olvastatott* **) továbbá a közép-tarnajárási, az alsó tarnajárási, a gypásztói és gypatai, a felső- és alsó mátrajárási szbiráknak az orvosi körök szervezésére vonatkozó jelentéseik. A tiszafüredi orvosi körnek az 1876 évi 300 sz. alatt kelt határozat értelmébeni alakítása helybenhagyatván a m. kir. belügy- minister által, erről Kecsky László szbiró az illető községek értesítése és a további intézkedés megtétele végett értesittetik. A halott-kémlés! behozatalát és az egészségre ártalmas tápszerek felügyeletét elrendelő intézkedések 1877. évi január 1-töl életbe léptetendök lévén, az erre vonatkozó belügyministeri rendelet a megyei körözvényi lapokban közzététetni rendeltetik. Hasonló módon lesz „a balott-kémi szolgálat kézi könyve“ cimii munka, terjesztésére vonatkozó 56699 sz. belügyministeri rendelet a körözvényi lapokban közhírré teendő. Minthogy az 1876. XIV. t. c. végrehajtása tekintetéből tett elöintézkedésekröl szóló jelentés, a m. k. belügyministerhez még ját, vagyis a verselést, csakis korlátnak tartják, s mint oly természetellenes valamit tüntetik fel, mi még a gondolatot röptében gátolja, másrészt a szavalásban is — úgy mondják — kirívó eröltetettséget árul el. Az első föltevés részletesebb cáfolásába itt nem bocsátkozom; mert ba csak futólagosán vizsgáljuk is a remekművek lényeges sajátságait, — pl. az egységet, arányok célszerűségét, változatosságot, összhangot s az eszmény törvényét, mely a szépből a legszebbet teremti, — s azok belbecsét mérlegeljük: lehetetlen ama meggyőződésre nem jutnunk, hogy a művészeti ágak egy közös pontban, az eszme kifejezésében találkoznak; vagyis, bogy minden mtivész, az alkotás pillanatában egy eszmét, egy ideált önt érzéki alakba, s a valódi remekmű a természeti tüneményeket csak azért állítja oly természethiven elő, hogy minél tökélyelesebb eszközzel rendelkezők az eszme kifejezésére, az egyedüli cél kivitelére. Winkelmann szépségeszméje messze kiemelkedik a valóság ezerféle esetlegességei, szenvedélyei és nyugtalanságából, egyszerű, nyugott s nagyszerű formákban jelenik meg. Hogy a művészek ezt az eszményt elérjék, arra nem elégséges, miszerint egyszerűen a természetet utánozzák. — A művésznek nem elegendő a terrénum, melyet a szem átpillant; behatol az égbe s ott Isten végbetetlen hatalmának és dicsőségének, a szentek imádá- sának szemlélője, hallja az angyalok dicsénekeit s az örökös harmónia zavartalan boldogság érzetébe ringatja *). Nem irtózik betekinteni az elkárhozottak rémtiletes helyére: sápadt, kimerült arcok lépnek eléje itt a végtelen gyötrelem kinyomatával s meg- rázkodva hallja a kétségbeesett jajokat *:#:); egyszóval, a fölhevült phantasia a föld föliiletén, annak gyomrában, s a határtalan világűrben újabb és újabb tüneményeket alkot. — A görögök szob- rászata nem a nagy eszmék kifejezője-e? — így, hogy többet ne említsek, ama művészi becsükből köztudomás szerint még mindeddig meg nem fosztott alakjaikban, melyek Ízlés és finom tapintat tekintetében oly páratlanok, korántsem tekintették pusztán a ■physikai emberi testet és a testrészek arányát, hanem ezek szem*) Klopstock: Messiás. **) Dante: Divina comedia. meltartása mellett, egyszersmind a psychologiai elemet; a szellem és anyag közti ellentétet kiegyenlíteni törekedtek, s egy harmonikus lényt, az embert alkották meg. A görögök szobrászain tehát az ember művészete volt, s mint ilyen : eszmék kifejezésére szolgált. — A büszke rómaiak magas oszlopait, az égboltra emlékeztető merész hajlású ivek kapcsolák egybe, s nem a a végtelenség homályos sejtelme nyilatkozik-e ebben az építészeti stylben, mely teljes világosságra emelkedett a keresztény szellem elterjedésével? Vagy a fölemelő, magasztos gótban, mely homályos genesiséböl minden átmenet nélkül a középkorban egész pompájában ragyog fel. Ez építészeti müvekben általánosan nyilvánuló s ezekből elvonható föeszme világosan mutatja, hogy azok, kik hivatva voltak az eszmét a tömegnek némiképen fölfoghatóvá tenni, mást szándékoztak keresztülvinni, mint a természet utánzását. — Azokat, kik az eszközt felcserélik a céllal, a külső megjelenést a benső tartalommal, méginkább zavarba fogja h zni a festőművészet. Hisz a fát úgy festik, mintha szellő lengetné, a szöllöfürt zavarba hozza a seregélyt, a virágnak csak illata hiányzik, a kis lipe oly élethűen találva, hogy a virgonc gyermeket ki- sértetbe ejti s háló után kapkod. — Ámde a művészet lényegét és föladatát ismerőt tévútra nem fogják ezek sem vezetni, a külső csillogás ki nem elégitendi; mert nem fog habozni az absolut és tulajdonképeni művészet egyedüli céljául az eszmealkotást kitűzni; s ha a művész a természet köréből választja tárgyát, ez nem fogja kielégíteni, hanemcsak ha a művész ama nagy közt, mely a reális természet és annak másolata között mindenkor fen fog állani, eszményítés által ízlésünk követelményeinek megfelelővé teszi s ideális álláspontra emeli. — Giotta és iskolájának nagyszerű modora mily soká nem nyert méltó elismerést; mert csak nagy későn kezdték belátni, hogy a külső formai tökély nélkül is mily nagyszerű művészeti eredményeket lehet fölmutatni. Nem is emlitem, hogy a természetutánzás tételének egyetemes érvénye mellett a zene teljesen ki volna zárva a művészet köréből, s a költészet is legalább részben —; azért inkább a másik véglettel foglalkozzunk itt, mely a művészetet, különösen a költészetet és szavalást természetellenesnek tartja. (Folyt, köv.) *
