Eger - hetilap, 1877

1877-12-13 / 50. szám

396

szükségesnek látták még egy „extra egri conferentia“ tartását, mely f. hó 9-én az egri városház teremében ment végbe, s inteníiójá az volt, hogy demonstratio által a választások körül a vidék értelmiségének imponáljon.

Nagyon csalódott!

A confercntiára összejött ugyan vagy 60—70 egri megyebizotts. tag, de a hangulat s az eredmény csakhamar kimutatta, hogy egy kissé fiascot csináltunk, egy kissé megbuktunk, s dacára annak, hogy közöttünk és mögöttünk hatalmas proteetorok, és potentátok uralkodnak, kik, közbeszólva, minden várakozásunkon fölül, nagy meglepetésünkre úgy kerültek sorainkba, mint Pilátus a Crédóba, — csakhamar meggyőződhettünk róla, hogy szerepeink lejártak, hogy a tisztujitást többé nem mi dictáljuk, hogy az öntudatra ébredt vidék ellentáll a mi önző törekvésünknek, s nem hagyja többé, hogy a megyét hívatlan basák uraliák; szóval: hogy a vidéki conferen- tiák hatalmas csorbát ejtettek rozsdásuk) fegyvereinken, s kivették kezeinkből a kormánybotot.

Az egri conferentia a választandó tisztviselők candidátiöját hozván szóba, az alispáni székre 1. L. jelenlegi alispánt jelölte ki, az ajánlók hivatkozván a jelöltnek a megye szolgálatában liosz- szas évek során át szerzett érdemeire. S ez tagadhatlan is, — bár a jelenvoltaknál ez argumentum egyáltalán nem tette meg a kívánt hatást.

Azt is tudjuk, hogy a conferentiáu számos bizotts. tag vaía jelen, kik a Majzik-párthoz tartoznak, —- de ezek, úgy látszik, nem tartották ez úttal sürgősnek, hogy az egri separatisták- n a k Majzik candidatiőját is ajánlják, — s igy az elöbbeni jelölt ellenfél nélkül maradt győztes e bivouac-harctéren.

De midőn az árvaszék-elnöki candidatiora került a sor, az „egri clique“ csakhamar elfeledte, vagy megfordította előbbi argumentumát, s midőn Szederkényi N. candidátus ellenében, a mostani buzgó és tevékeny árvaszéki elnök, Küríhy Ferenc kijelölése is ajánlatba hozatott, P. E. bizotím. tag e jelöltség ellenében épen az illető sok évi szolgálatait hozta fel. S. S. bizotts. tag talpraesetten n eg is felelt e furcsa okoskodásra, minek folytán a conferentia mindkét cacdidatus ajánlatában állapodott meg. Egyébként az egész vita amily meddő, ép oly fölösleges lett volna, ha a jelenvolt számos törvónytudo fértiak valamelyikének eszébe jut vala e Candida tiónál az 1870. 42, és az 1877. 20. t. cikkre hivatkozni, mely az árvaszéki elnök kellékeit világosan kijelöli.

A többi tiszti állomásokra nézve is meglehetősen megoszlottak a vélemények, kivéve a jegyzői tiszteket, hol a most fungáló jegyzők, versenytársak nélkül maradnak a küzdtéren.

A főorvosi tisztre Danilovich Pálnak voltak legerősebb chan- eeai. Francz Alajos nevét is hangoztatták, de nagyon sporadiee. Tiszti főügyészekül: Imre Miklós és Eisenmann János lettek ean- didálandóknak kijelölve.

De a végén csattant az ostor. Az eleve hirdetett, s id. Puky Miklós által egybehívott közös conferentia, a megyeház nagy teremében, f. hó 11-én, nagy számú megyebizotts. tagok jelenlétében ment végbe. S hogy a hosszan tartott vitatkozásnak csak eredményét jelezzük, röviden megemlítjük, hogy az alispani székre Majzik Viktor és Isaak László, az árvaszéki elnökségre Kürthv Ferenc és Szederkényi Nándor hozattak eandidatioba, — s amint ez alkalommal a felkiáltásokból kivehető volt, az ellenjelöltek mindkét tiszti állásnál erős harcot lógnak egymással vivni, mely azonban alig kétséges. hogy a hevesi párt győzelmével fog végződni. A főorvosi állásnál ez úttal is Danilovics Pál jelöltsége nyilvánult előnyben. Ellenjelöltjei: Szentkirályi Kázmér, és Frantz Alajos. Az árvaszéki tanács jelöltjei : Csernyus K., Támár A. Mártouffy L., Mednyánszky Sándor. Jegyzője egyhangúlag Kapácsy Dezső. Árvaszéki ügyészül Szabó Sándor, Nánássy Gyula, Cseh Bertalan. Közgyám: Cscrey Ignác. A szolgabirói tisztségekre jobbadán a most működök eandi- dáltattak. A segédszolgabirói állások candidáíusai: Jankovics Dezső, Kövér Bertalan, Korponay István, Kolozsi, stb. mind derék szakképzett fiatal erők.

Egyik legnevezetesebb momentuma volt az értekezletnek azon beszéd, melylyel Német Albert orsz. képviselő, megyénk egyik legkiválóbb vezérférfia, ismert éles elírni s ékes ajkú szónoklatával, ney ezúttal ritka melegséggel párosult, s felharsanó hatalmas éljetek által gyakran megszakaszíaíott, — Isaák Lászlót az alispáni állásra ajánlotta. „Két név hangzik e teremben — úgymond - c fontos tiszti állásra jelöltekül: Isaák Lászlóé és Majzik Viktoré. Ez utóbbi t. barátom, s képviselőtársam, ki az országházban velem együtt küzd hazánk s nemzetünk jólétéért azon elvek mellett, melyeket az országgyűlésen védelmezni én is szerencsés vagyok. Vele szemben szükségesnek látom kijelenteni azt, hogy kora ifjúságától fogva mind e napig e megye szolgá'atábaD, a közönség elismerésére, és hálájára méltólag töltött be fontos tiszti állásokat. Életét s egész nyilvános pályáját rendithetlen hazafiság, becsületesség, szak- képzettség, tanulmány, Ugybuzgalom, munkásság, elvbiiség, elvszilárdság, s igazságszerctet jellemzik.

De e t. barátom- s elvtársammal szemben még egy fontos körülményt is kötelességemnek tartok fölemlíteni. Midőn ream bu- lyos viszonyok nehezültek, s beteg gyermekemmel szelidebb éghajlat alá kényszerültem vándorolni: Majzik V. barátomat biztam meg, hogy vagyonom fölött teljhatalommal rendelkezzék. És Majzik V. nekem, a visszatértnek, nem úgy számolt vagyonom kezeléséről mint barát barátjának, hanem a legutolsó fillérig mint gazdatiszt számol urának! — Ily ritka férfin számára, ki jelenleg országos képviselő, nem grádus az alispáni tiszt, — az ö jövője a ministeri szék; — s ezért, mert én öt ott szeretem látni, ahol most van, — de meg a folytonosságnál fogva is, a megye eddigi alispánját, Isaák Lászlót ajánlom jelöltül az alispáni tisztre.

Ez ajánlat korolláTiumaul pedig ugyancsak Németh A. sürgősen követelte, hogy a hevesi értekezlet jegyzőkönyve felolvastassék. A felolvasott jkönyv szerint, két hang kivételével, alispánul közfelkiáltással Majzik Viktor, árvaszéki elnökül egyhangúlag Kürthy Ferenc, jegyzőkul Zalár, Simácius, Földváry és Kapácsy ugyancsak egyhangúlag jelöltettek ki.

Törvényszéki csarnok.

Múlt nov. hó 7-én éjjel Tisza-Nána községben egy borzasztó kettes rablógyilkosság történt, mely nemcsak azon községet, hanem majdnem az egész megyét fölöttéb nagy izgatottságba hozta.

A véres esemény lefolyása a következőleg történt:

Bizonyos Gőz György tiszanánai lakos, ki nejével a legutóbbi időben nem a legjobb egyetértésben élt, útonútfélen azzal dicsekedett mindenkinek, hogy neki mily sok pénze van nemcsak bankjegyekben, hanem régi veretű húszasokban és tallérokban is.

Persze ennek hire ment, és Gőz Györgyöt a környéken felette gazdag embernek tartották, mi nem annyira neki, mint szerencsétlen feleségének szolgált vesztére.

Ugyanis Gőz György f. é. nov. 7-én reggel fé, ficselédje, s ennek neje társaságában, egy megterhelt szekér gabonával a hevesi gőzmalomba ment őrletni, mivel azonban az őrlők megtolulva voltak, az nap dolgát nem végezheite el, hanem várt, mig a sor reá kerül.

Ezen napon Tisza-Nánára egy paraszt kocsi érkezett négy utassal, kik megállva a korcsma előtt, abba bementek, lovaikat pedig a szomszéd ház üres istállójába költötték be.

Az utasok közül kettő uras posztó-ruhába volt öltözve, egyik olyan kékbeli föidmivesnek nézett ki, mig a kocsisnak ködmönben és gatyában járó paraszt ember formája volt.

Legalább igy beszélte azt a korcsmáivs, kinek korcsmájában az utasok boroztak, honnan a két előbbi az est beálltakor magokra vett bundákban eltávoztak, és egy velők szembe jövő asszonytól Gőz György lakását kérdezve, a jelzett irányban elmentek.

A korcsmában maradt két embertől a korcsraáros lakásaik után tudakozódva, egyik hevesieknek mondotta, mig a másik azt állította, hogy aldebroiek, és dohánycsempészetben járnak.

Rövid idő múlva a két eltávozott is visszatért, s még egy pár üveg bort kiiva a korcsmában, befogattak szekerükbe és elutaztak.

Másnap reggel Gőz Györgyné szomszédnéja általment szomszédasszonyához, de szokatlanul a házat bezárva, és egész csendben találta.

Ennek okát kutatva, benézett egy ablakon, és szomszédasz- szonyát s annak kis szolgálóját vérben ázva látta ágyaikon feküdni, mire lármát ütött, s a kívülről bezárt konyhaajtót a helyszínén megjelent községi hatóság betörvén, borzasztó látvány tárult szemeik elé.

Gőz Györgyné összehasogatott fejjel s a sebnyilásokon kidudorodó agy velővel, élve bár, de némán, mereven ült egy pádon, a hozzá intézett kérdésekre egy szót sem felelt, sőt mintegy közönyösen, s fásult érzéketlenséggel nézett maga körül.

A másik ágyon a 15 éves kis szolgáló feküdt vérében, bevágott cs több helyen bezúzott fejjel, habár még életben.

A szobák bútorai feltörve, az ingóságok szétszórt rendetlenségben hevertek szanaszét, s minden oda mutatott, hogy itt a gyilkosság rablással párosult.

A tetteseket sem az asszony, sem a kis leány megnevezni nem tudták, mert az agyvelöre irányzott ütések és vágások megfosztották őket beszélő tehetségüktől; — miért is első sorban a gyanú a férj ellen fordult, ki nejével rostul élt; ez azonban hollétét