Eger - hetilap, 1877
1877-12-13 / 50. szám
397 tanúkkal tudta igazolui. Másodsorban pedig a kis szolgálóhoz intézett kérdésre, hogy kik és hova valók voltak a gyilkosok? adott feleletére, hogy: „Eger,“ — Gőz György múlt nyári egri aratóira kezdett háramlaui, kik legottan le is tartóztattak; de az elönyo- mozás, melyet a hevesi kir. járásbíróság intézett, semmi eredményre nem vezetett^ s a vizsgálati iratok a kir. törvényszékhez beterjesztettek. Ily stádiumban volt a fenyitö vizsgálat, midőn az a kir. ügyészséghez került, s alig volt legkisebb remény is arra nézve, hogy a bűntett tettesei kidéi ithetök legyenek. Ekkor a kir. ügyész egy hatévi börtönre elitéit régi gonosztevőt hozatott fel a börtönből, ki hevesi származású is lévén, a környéken élő rósz hirü embereket mind személyesen ismerte, s ennek elbeszélvén az egész rabló-gyilkossági bűntettet minden apró részleteivel, véleményét kérdezte ki az iránt, hogy kiket gyanít a Mutett elkövetőinek. Az elfogott rabló, hosszas gondolkodás után, két embert nevezett meg, kik nem régen szabadulva meg az egri börtönből, vele egy börtönben voltak hosszú időn keresztül, s alkalma volt őket megösmerni és tanulmányozni. Miután a kir. ügyész ösmerte embere kitanult furfangos eszét, és bízott tapasztalásában, rögtön közölte a hallottakat Cservenicz vizsgáló bíróval, ki ezek alapján a megnevezett két egyén ellen rögtön ki is bocsájtotta a nyomozó leveleket. Mint a következmények megmutatták, a combinatio helyes és igaz volt, és elöbb-utóbb eredményre is vezetett volna, de mindamellett egy véletlen körülmény kezére já’szott a vizsgáló bírónak. Ugyanis múlt hó 25-én éjjel a kir. ügyészség hivatalos helyiségébe a levéltáron keresztül ismeretlen tettesek törtek be , és acta-zsinegeken ereszkedve le egy emeleti ablakból, tűntek el, magokkal vive némi csekély ingóságot, s nem téve más kárt, mint hogy a két tüzmentes szekrénybe az álkulcsokat beletörték. Azonban a betörés a zárak feltörése, a tüzmentes szekrényekbe beletört álkulcsok, szóval a betörés jellege oly hangosan bizonyították azt, hogy a betörőknek egyike az egri rab által gyanúsított rablógyilkosok egyike volt, hogy a kir. ügyész a börtön- őröknek parancsul adta ki, mikép a városban jártok-keltök alkalmával nézelődjenek körül, és ba oly arcot látnak, mint a gyanúsítottak valamelyike, rögtön tegyenek jelentést. És ezen intézkedés fényes sikerre vezetett, mert hétfőn reggel jelentette a kir. ügyésznek az örök egyike, hogy ö látott, egy a gyanúsítottakhoz hasonló egyént a városban. Iiögtön intézkedést tett a kir. ügyész az egyén elfogatására; — egy részről néhány fegyveres börtönört a vaspályához küldött, más részt a városi rendőrkapitányságot hívta fel a gyanús egyéu felkeresésére; majd egynéhány börtönört szintén cirkálni küldött, mig végre a jómadarat alig egy óra múltán feltalálták, ki az őket elfogni akaró két városi rendőr egyikére a kir. ügyészség helyiségéből lopott revolvert szögezte, de mivel azt kinyitni elfeledte, el nem sülhetett; majd pedig dühödt állatként kezdte magát védeni és sikerült is volna megmenekülnie, ha a megyeház előtt lesben álló fogházfclügyelö néhány őrrel segítségre nem rohan, kiknek a legnagyobb eröfeszitésökbe került a gonosztevőt ártalmatlanná tenni. Miután megkutattatok, a nála talált bűnjelek, melyek a kir. ügyészség hivatali helyiségeiből lopattak el, bebizonyították, hogy a betörő tolvaj ö volt, mit nem is tagadott; azonban a tisza-nánai gyilkosságra nézve egy szó sem intéztetett hozzá, nehogy ideje legyen neki a hazugságok kigondolására, hanem e helyett a kir. ügyész indítványára berendeltetett a tiszanánai azon korcsmáros, kinél a rabló-gyilkosság estéjén a kérdéses idegenek megfordultak. Ezeknek, a korcsmárosuak és nejének meg lett mutatva a több idegen rab közé állított rabló felismerés végett, ki miután saját ruhájába öltöztettetek, és fövegje is fejére tétetet?, ugyanazon emberek egyikének lön felismerve, kik a mondott időben Tisza- Nánán megfordultak. Ezen erős gyanú folytán a vizsgáló biró kocsira ült s a fogház-felügyelő kíséretében Tisza-Nánára utazott, hogy a megkiu- zottak egyikével, a kis szolgálóval, ki még élt, szembesítse a vádlottat; miután Gőz Györgyné már időközben meghalt. A kis leány az orvosi vélemény szerint elég erővel bírván a szemlére, habár betegen, az ablakhoz vezettetek, s a kívül álló fogházfeliigyelo mellé állított rabló megmutattatok neki. A hatás borzasztó volt. A kis lány felsikoltoít, lerogyott, és mindenre kérte, a mi szent, a körűié állókat, hogy ne ereszszék be azokat, mert az a kisebb volt, ki öt a baltával összevagdalta. Hosszas bátorítás után nyugodott csak meg, és ismét az ablakhoz lett vezetve, s azon kérdésre: reá ösmerne-e a rablóra, határozottan feleié, hogy az a kisebb volt, aki az ö torkát megfogta és épen hét órát harangoztak, mikor először fejébe vágta a baltát. Aztán további kérdésre, hogy vájjon társa az volt-e, aki mellette áii ? — élénken tiltakozott, hogy nem az; (az nem is lehetett, mert a fogházfel ügyelő volt), hanem az másik volt, egy barna, stb. Ily erős gyanús-okok alapján meg lehetett indítani már a vizsgálatot az elfogott rabló ellen, ki ügyes kihallgatás után be is ösmerte rettenetes tettét, s megnevezte bűntársait is, kik közö 1 kettő az Eger szomszédságában fekvő faluból származott két rovott egyéu, a kiknek házainál történt motozáskor az ellopott ezüstpénz és az ingóságok megkerültek. A vizsgálat további folyama még nem közölhető. Mi hír a nagy világban? Plevna elesett! Múlt Kedden hozta meg a táviró Egerbe a leverő hirt, hogy Ozmán basa, elkeseredett harc után, föltétlenül megadta magát az ostromló orosz hadaknak. Ozmán maga megsebesült. — Azóta a lapok is megerősítik a hirt, de a törökökre nézve végzetes veszteség részletei még nem ismeretesek. Szulejman basa győztes hadaival űzi a eárevics vert seregét, s jelenleg Tirnovát fenyegeti. Ha Suiejmannak, gyors hadműveletek folytán sükerülne e téren előnyöket kivívni, az oroszoknak alig lehetne alkalmuk a plevnai diadal fölött sokáig örvendeni. Az ázsiai harctéren Muktár basa el van határozva Erzerum megvédésére. Egyébkéut az oroszok is fölhagytak az ostrom tervével, mert a roppant havazás mind az élelmezést, mind a hadműveleteket nagy mértékben akadályozza. Az egyiptomi alkirály ismét jelentékeny segédhadakat indított utuak Törökországba. Szerbia most már annál bizonyosabban belemegy a háborúba, mert — Plevna elesett. De Milánka nagy harcvágyát ismét lehii- tötte egy kis bökkenő. A Kragujvác melletti szerb táborban ugyanis a háború-ellenes párt zendülést támasztott, s ha ez nagyobb mérveket talál ölteni, a szerb uraknak otthon is eléggé meggyül a bajuk, mielőtt a harci dicsőségben orosz protectoraikkal osztoznának. A képviselöház pénzügyi bizottsága f. hó 10-én tárgyalta a ministerelnök által Becsből hozott provisorium-törvényjavaslatot, s el is fogadta azt azon módosítással, hogy hatályát kettő helyett három hónapra terjesztette ki. A képviselöház e javaslatot a közelebbi napokban fogja tárgyalás alá venni. Hirfüzér. * (Meghívás.) Heves megye törvényhatósági bizottsága az 1874. XLII t. c. 39. §. értelmében megalakulván, az említett törvény 53 §. alánján, miuián az általános tisztválasztás törvényes határideje elérkezett, a tisztválasztás határidejéül a folyó 1877. évi december hó 19. s következő napjaira tűzöm ki, mely határidőre a bizottsági tagokat a közgyűlési székhelyre Egerbe ezennel meghívom. A közgyűlés tárgyai lesznek: 1.) a kijelölő bizottság tagjainak megválasztása illetve meghívása. 2.) a megyei tiszti kar választás alá eső tagjainak megválasztása. 3.) a közigazgatási bizottság választás alá eső tagjainak szavazatjogokkal való megválasztása. Eger 1877 december 11-én. Heves megye főispánja: Beöthy Lajos. * (A telephon), ez uj találmányu távbeszélő készülék, fogyin- násiumunk számára e napokban érkezett meg, s vele a nevezett intézet physikus tanárai a kísérleteket azonual meg is tették. A telephonnal való kísérletek sora két szakaszra osztható, u. m. emberi hanggal, és zeneeszközökkel. Maga a kísérlet általán igen nagy csendet igényel, mert kiilönbeu a süker kockáztatva van; a kísérlet körül a legcsekélyebb neszazés is meghiúsíthatja a hatást. Az emberi hanggal való kísérletek némi begyakorlást kívánnak, s ha ez megvan, a hangok, gyöngén bár, de érthetőn kivehetők, s oly formán hallatszanak, mint a nagyobb távolról jövő hangok, vagy az úgynevezett „hasbeszélök“ szavai. Sokszerii kísérletek tétettek továbbá zeueszerekkel, énekkel és ftttytyel is. A zeneeszközök voltak: órazene, zongora, harmonium és gordonka, mely utóbbiakon Fekete Károlyné, Zs. M. úrnő, dr. Fekete Károly, ilj. Fekete Károly és Fölkér G. játszottak. Az egyes darabok a legtisztábban voltak hallhatók a telephonon át. Különösen a felsőbb hangok tisztábban kivehetők, mint a mélyek, minek oka abban rejlik, hogy a magas hangok aránylag több rezgést eszközölnek egy mperc alatt, mint a mélyebbek. — A kísérletek f. hó 8-áu 5 órát
