Eger - hetilap, 1877

1877-11-29 / 48. szám

XVI. ér-folyam. 48. szám. 1877. november 29-én, Előfizetési dij: Egész évre. . 5 frt — KV Félévre . . o 50 „ Negyed évre 1 „ 3« „ Egy hónapra . — „ Egyes szám . — 1 ,■ EGER. Hirdetésekért minden 3 liasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Poliiikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a ijeeumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése Alapítványi nj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő : egyszeri közzétételért 1 fit 30 kr Eger, nov. 29. 1877. Tapasztalásból merített amaz általán ismert, de az illetők ré­széről még mindig gondosan takargatott leleplezések, me­lyeket „Eumetöredékek* c. cikksorozatunkban terjedel­mesen előadtunk, úgy látszik, nálunk is elevenre ta- p i n t o t t a k. Dacára annak, hogy több Ízben kijelentettük, miként az em­lített cikkekben foglaltak általánosságban kívánják feltüntetni fen­nen hangoztatott önkormányzatunk, megyei institutiónk, elavult, elcsenevészett, rothatag állapotait: megyénk egyik tevékeny tisztviselője, F. K., az „Eger“ múlt számában közlött felszólalásá­ban, minden tiltakozása dacára, úgy tünteti föl idézett cikkeinket, s az ezek visszhangjait képező vidéki leveleket, mintha azok éle egyenesen a hevesmegyei jelenlegi tisztikar ellen volna irányozva, midőn idézett élénk tollú cikkével megyénk tisztikarának s bizott­mányának védelmére kél. Azok előtt, kik megyei institutiónk mai, országszerte elfajult állapotait tüzetesebben ismerik, szükségtelen volna ismételve tilta­koznunk F. K. ur azon ferde felfogása ellen, mely bennünket egye­nesen insinuatióval vádol akkor, midőn mi határozottan kijelentet­tük, hogy egyesek . vagy különtestületekre vonatkozó minden cél­zástól távol, tisztán tárgyilagosan, s általánosságban kívántuk me­gyei önkormányzatunk mai állapotait föltüntetni. Ha azonban az „Eszmetöredékek“-ben tárgyalt leleplezések oly kaptafának bizonyultak , mely minden csizmára illik, s mindegyiket egyformán szorítja, feszélyezi annnyira, hogy feljaj dúl belé, — az eléggé szomorú dolog ugyan, de róla nem lehelünk. Tartózkodtunk volna ez eléggé megbeszélt tárgyban ismételve felszólalni, ha a „Nemzeti Hírla p,“ e par excellence füg­éi e t 1 e n fővárosi napi lap, f. hó 24-iki számában fényes elég­tételt nem szolgáltatna részünkre, midőn vezércikkében, rövid fog­lalatban, mindazokat elősorolja, miket mi az „Eszmetöredékek“-ben kifejtettünk. De halljuk a ,N. Hírlap“ idézett cikkét, mely mai megyei önkormányzatunkról következőleg szól: „A Tisza belügyérsége s ministerelnöksége alatt hozott törvé­nyek meg8zaporitották a megyék munkáját anélkül, hogy‘javították volna munkaerejét. Több, szakszerűbb, az administrate alapelvei­nek megértését föltételező feladatokat rónak a megyei tisztikarokra anélkül, hogy ezek jobbátételével törődnének. Valóban, ba elnéz­zük e politikát, mely a megyei teendők körét fokról-fokra tágítja» s a tisztikarok vállaira mind több és több, speciális ismereteket kívánó munkát ró, mig másfelől meghagyja a megyéket a n t i d i- luvianus állapotukban, s a megyei tisztika­rokat mély tudatlanságukban, és részben, rom­lottságukban, — a gyanakvó természetű ember könnyen kísérteibe jöhet ez eljárásban bizonyos Machiavellismus! látni, mely­nek célja kerülő utón demonstrálni a megyerendszer tarthat- lanságát. A nagyon tisztelt megyei klikkek, melyeknek szük­ségük van a megyerendszer fentartására, mert hová dug­ná k b e különben a család tanulni nem szokott, keresni nem tudó, és dolgozni nem szerető csemetéit, ha nem a megyei hivatalokba? — Ez a 150—200 család, mely a magyar haza vármegyéiben ural­kodik a hivatalok is különféle közpénzek és alapok felett, nyu­godtan alhatik: az a minister, ki még az államélet legnagyobb szabású ügyeit és megyei észjárással intézi, álmában sem gondol arra, hogy az ö kedves vármegyéiket bármiben is megrövidítse. Hanem azért a fa mégis meg fogja teremni gyümölcsét; az uj törvények még világosabban be fogják bizonyítani a látni tu­dók előtt, hogy a régi megyerendszer már lejárta magát, hogy még megjárja tápintézetnek a megyei gentry ügy efogy olt tagjai számára, de nem ké­pes többé a modern administrate megszaporodott feladatainak megoldására, stb. így beszél a „N. Hírlap.“ És most kérjük t. olvasóinkat ha­sonlítsák össze az itt idézett sorokat azokkal, miket mi a mai megyei administratioról, s annak vezetőiről általán, „Eszmetöre- dék“-einkben elmondottunk. — s akkor ítéljenek fölöttünk elfo­gulatlanul. Érzik azt magok a mai megye coryphaeusai is, hogy „van valami rothadt a mai magyar megyerendszer Dániájában,“ — hogy korlátlan uralmok haldoklik, — s ép azért, hogy hatalmukat s befolyásukat még ez egyszer teljesen biztosíthassák maguknak, most a megyei tisztujitás küszöbén, egy újabban kigondolt maneu- verhez folyamodtak, mely amily furfangos, ép oly veszedelmes a közelgő tisztujitásra nézve, miután ez uj fogással, már is kezd az értelmetlen tömeg megbarátkozni. Nem rég ugyanis a ,koncot féltők serege“ azon eszmét kezdte megyeszerte terjeszteni, hogy „a mostani megyei tisztviselők közöl azok, kik eddigelé állásaikat becsületesen betöl­tötték, a közelgő tisztujitás alkalmával hivatalaikban továbbra is meghagyandók,“ ami más szavakkal anyit tesz: hogy, ne is res­tauráljatok, hanem válaszszatok meg bennünket, újra eddigi állá­sainkra.“ Szomorú dolog, hogy egy pár félrevezetett megye e szeren­csétlen elvet már proclamálta is. Hová vezet ez ? Ezen elv kimondásával a tisztújító megyebizottság a legké­nyelmetlenebb dilemmába kerül. Ugyanis vagy újból meg kell vá­lasztania nolle-velle valamennyi eddigi tisztviselőjét kivétel nélkül; vagy, ha a clique kedvéért, vagy magánérdekből, hogy az „ügye- fogyottak újabban kinőtt kamaszainak“ helyet csináljon, egynémely kegyvesztetteket kipécéz a „régi gárdából,“ — mig egy részt e kimar adottakra okvetlenül rásüti a bélyeget, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom