Eger - hetilap, 1877
1877-10-18 / 42. szám
XVI. év-folyam 42. szám. 1877. október 18-áu. Előfizetési dij: Egész évre . . 5 írt — át. Félévre . . . 2 „ 50 „ Negyed évre . t „ 30 „ Egy hónapra . — t ■= „ Egyes szám . — 1 ’ „ EGER. Hirdetésekért minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai 8 vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a Ivccuilli nyomda. Előfizetéseket elfogad: a szerkesztözég (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsdvyi Gy. könyvkereskedése Alapítványi nj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő : egyszeri közzétételért 1 frt 80 kr A magyar kártyában is van atout. A Székelyföldön történt fegyver-lefoglalás és folyamatba tett vizsgálat nagyban foglalkoztatja a bel- és külföldi sajtót; politikai matadorok felszólalnak azon feltevés ellen, mintha részesei volnának ezen actiónak; taiálgattatik: ki által insceniroztatott, mi célra stb: szóval: nagy lárma üttetik, igaz: nem semmiért! — Vannak, kik a bécsi kamarillára matatnak; én pedig mindezt nem keresem, mert ez már most nekem legalább közönyös, csak azt akarom constatálni, hogy bár honnan jött legyen is az impulsus, a magyar reputatiónak nagy szolgálat tétetett. A magyar minister-elnök interpellálváa, azt mondta: „nem lehet megengedni, hogy egy íractió politikát csináljon. A minister-el- nöknek, mint törvényes kormány fejének igaza van; politikát csinálni csak is a nemzet azon pici fractioja, mit ministerium és országgyűlési többségnek neveznek, van jogosítva, minden, ami ennek akaratán kívül esik, törvénytelen actió, s meg nem engedhető. A nemzetnek a török iránti osztatlan rokonszenvét bizonyító nyilatkozatai, csakis azért voltak megengedhetök, mert a kormányra nézve, még felette kényelmetlenné nem váltak, s mert a törvény nem tiltja az óhajtás kifejezését; mire aztán, ha az az összes nemzet akaratának nyilvánítása is, nem adhat a kormány sajátságos helyzeténél fogva semmit! Afeletti discussió, hogy melyik állam-tan théoriájában találja mindez jogszerű magyarázatát, ha csak nem a puszta formalitások théoriájában, — nem tartozik e cikk keretébe, s megvallom, nem is szeretek ezen thema fölött gondolkozni; mert az országgyűlési többség mikénti létrejöttének analysise nem nagyon épületes, a magyar kormány helyzete pedig, mely csak arra látszik hivatva lenni, hogy Bécs akaratát törvényes formák között emelje Magyar- országban érvényre, nem irigylendő, s az efölötti elmélkedés a magyar ember kedélyére leveröleg hat. A székelyföldi tervnek, mint politikai actiónak jogosult vagy jogosülatlanságról van szó, maradjunk ennél. A jog a téoyleges hatalom birtokától, vagy pedig az érvénye- sithetés sikerétől feltételezett conventional is forgalom. Minden politikai actióra jogosult a tényleges hatalom, de ha nem a hatalom intézi a polikai actiot, az csak akkor jogos, ha sikerült, mert a jognak a hatalom adja meg a sauctiót. A magyar kormánynak, melynek mozogása csakis a törvény- szerű korlátok között gondolható, joga, sőt ez idő szerint kötelessége volt a fegyvereket, épugy mint ezt a szerbek részére küldött fegyverekkel tévé, lefoglaltatni stb. hogy a ktilügyminister nem lépett közbe, úgy mint múlt évben, erről a mínister-elnök nem tehet, mert ez már nem az ö ressortjába tartozik. A Székelyföldön politikai actió, Oláhországbani fegyveres be- rohanás volt készülőben, tehát egy törvénytelen, de nem jogosulatlan politikai actio. Mert ha joga van a társadalomnak rendelkezni a polgárok élte és vagyona fölött, mért ne volna egyes polgárnak is a magáé fölött, csak az a kérdés el van-e az illető határozva azon következményeket viselni, melyek a terv meghiúsulása esetén érendik; mert siker esetén ily kérdés úgy sem merülhet fel, legföllebb a történet-iró Ítélő széke előtt, mivel jminden politikai actiónak a siker hatalmat s vele jogot biztosit, mert a jognak a hatalom szerez érvényt. Térjünk egy keveset az idealismus, a feltevések, történhetö- ségek terére, mi ma meg nem történhetett, megtörténhetik máskor, s a phantásiák világában kedvesebbek a képek, mint a rideg valóéban. Ha már a phantásia terére léptünk, keressünk ezen actiónak valami eszményi motívumot is; s képzeljük, hogy egy tellvér magyarnak felmagasló lelkében azon kínos tudattól szorongatva, miként az összes nemzet egyhangú akaratának kifejezésére szolgáló tüntetéseket a történet-iró egykoron a bamba inertia pium deside- riumaként tekinthetné ; azon pillanatban, midőn a cigány Bánkbán szomorú bordalát játszotta, a bordal azon strófája talált viszhangra : „Gondolj merészet és nagyot, s tedd rá éltedet!“ A felmagaslott kebelben megszülemlett az eszme, megmenteni a magyar reputatiót; ba sikerül, ki tudja hová vezethet végeredményében, ha nem sikerül, a kockára tett szabadság és élet kezeskedik az akarat komolyságáról, s a nemzet sympathiájának nyilvánítása többé nem a bamba i nertiának pium deslderiuma. De hát ha sikerül, ha 3000 fegyveres átlépi a határt! ? Mi az oláh nép hangulatát nem ismerjük, kik közelebb vannak, jobban ismerhetik, de a hírlapok sorai közt böngézgetve azt kell hinnünk, hogy a törvényes kormány bölcs vezetését már ott is nagyon meg- eléglették, s nem igen idegenkednének egy az oroszénál barátságosabb invasiotól; s ha segédkezet nem nyújtana is az oláh nép, az orosztóli félelmében, nem állná a kis sereg útját, s talán a feljelentéssel sem sietne felette. Mire az orosz a dolgok állásáról értesülve oly erőt bírna a 3000 ember ellen állitani, mely őket megsemmisíthetné, addig a dynamit a vasúti hidaknál nagyon ominosus szolgálatokat tehetne. Azt sem szabad felednünk, hogy a 3000 ember létszámot senki sem olvasta meg, s bogy egy invasionak hire, a vasúti hidak szétrombolásá, az összeköttetés megszakítása, az orosz táborban oly sensatiót kelthetne, de mindenesetre oly eonfusiot eredményezne, melynek következményei kiszámitbatlanok. És ha ezen pár ezer embernek keresztültörni, és a törökökkel egyesülni sikerül, vájjon akkor, midőn az osztrák-magyar kormány befolyása és hatalmán kívül állanak, midőn azon, most lenézett fraciio egy győzelmes táborban a magyar nemzet érzelmeit képviselné ki, tagadná meg a sikerült politikai actio jogosultságát? vájjon Klapka, Helfy sat. urak, kik ma szabadkoznak, szabadkoztak volna-e ez esetben is? én kétlem, sőt azt hiszem, nagyon is hizelgett volna nekik oly insinuatio, mit ma határozottan visszautasítanak. — Ébredjünk fel a legmerészebb feltevésekre épített ábrándjainkból, s térjünk vissza a rideg való komor terére. Az actio nem jogosult, mert sikerre nem vezetett, nem birt magának hatalmi állást, jogalapot teremteni. Egy eszeveszett, merész terv volt ez, mert az üt a török táborig hoss’g és felette veszélyes
