Eger - hetilap, 1877
1877-09-06 / 36. szám
XVI. év-folyam. 36. szám. 1877. szeptember 6-án. Előfizetési dij: Egész évre. . 5 frt- kr. Félévre . . • 2 „ 50 „ Negyed évre > „ 30 n Egy hónapra . — *■ r Egyes szám . — 1-' „ EGER Hirdetésekért minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyeenmi nyomda. Előfizetéseket elfogad: a szerkesztőség (Széehenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsávyi Gy. könyvkereskedése Alapítványi uj ház a lycenm átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekéit előre fizetendő : egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. Eszmetöredékek a megyei tisztválasztások körül. II. Három fő áramlat, mint számba vehető tényező, működik a leendő tisztujitásoknál; s mintán ezen áramlatok egyike sem tűzte ki célul magának azt, a mit mindenek felett kitűznie kellett volna, — t. i. a közjót, ennél fogva alig reménylhetö, hogy a bekövetkezendő tisztújitás egyáltaljában tisztújitásnak lesz-e nevezhető. — Valószinü, — s ezt a fájdalom elkeseredettségével kell kijelentenünk, — hogy ezen actus csakis egyszerű megújítása lesz a hat-év előtt adott megbízatásnak. Az első áramlat compact tömeget képez ugyan, s a közönség legszámbavehetöbb elemeiből , legvagyonosabb birtokosaiból áll, hanem a malconteníusok táborát képezi. Ezek a conservative^ kiknek egészséges gondolkodásuk, józan ítélő tehetségök és életre való liberalismusok mellett csak is egyedül az a hibájok, hogy túl-önbecsiilésbö! visszavonultak a politikai kiizdtérröl, torkig lévén a mostani megyei administratiok- kal; mindent elkövetnek tartózkodásuk által, hogy a megyei ön- kormányzatot mint lehetetlent tüntessék fel, hogy az megfosztva lévén az ö tekintélyes támogatásuktól, és önzetlen jótanácsaiktól, még jobban lejárja magát, s ezen passiv politikájokkal nem hogy valamit törődnének a tisztujitással, hanem öngyilkossággal határos örömükre szolgáland nekik, mennél több botrány-követ gyűjteni össze annak felmutatására : hogy a megyei önkormányzati institu- tio nem illik a modern államszervezetbe, és hogy az mielőbb megsemmisítendő , és kinevezett államtisztviselökkel helyettesítendő lenne. Már a gyászos emlékű hat év előtt, melyben a proletarianiz- mu8 kezdte magát meghonosítani a megyék zöld asztalánál, a legutóbb végbement tisztujitáson az ezen táborba tartozók nem igen vettek tevékeny részt a választási mozgalmakban, részvétlen nézték az opiimisták küzdelmeit, s már akkor azt reményiették, hogy az Jesz az utolsó restauratio. A malcontentU8ok ezen optimizmusa nem teljesült ugyan, hanem indolentiajok megtermé szomorú gyümölcseit, mert passivitá- suk miatt oly választási listák érvényesültek majdnem mindenütt, hogy sem a közönség csekély várakozásának nem feleltek meg, sem pedig a tömeg bizalmának nem lettek viszbangjai, — s a pas- sivisták savanyú arccal dörzsölték kezeiket s azon reményben ringatták magokat: hogy hiszen a silány eredmény csak is az ö jövendő terveiket mozditandja elő, és hogy hat hosszú év múlva a választások ismétlődni úgy sem fognak soha többé. Nem okultak a múltak kárain mostanáig sem, s még most sem akarnak lemondani passivitásukról pedig újólag csalatkozni fognak reményeikben, újólag ök fogják megbánni', és miattok a közönség fogja leginkább kárát vallani nem eléggé igazolható hall- gatagságuknak. A második áramlat, mely szinte fontos tényezőként szerepel nagy Magyarországban mindenütt a megyei tisztújitásoknál, az úgy nevezett „álpietisták“ táborából áll. Ezek a legkevésbbé sem jogosult kegyeletet a könyörület és szánalom alamizsnájáig aljasitják le, mely mig egy részről ismét csak a közjó hátrányára irányzódik, más részről sérti a becsületes önérzetet, lealázza a jó akaratú szándékot, és megzsibbasztja a közönség önkormányzati jogait. Ök, mint tisztujitási tényezők azon ferde filosofiából indulnak ki. hogy miután a mostani tisztviselők egyrésze kenyere javát a megye szolgálatában ette meg, háládatlanság lenne most őket öregnapjaikra mellőzni, és megfosztani állásaiktól csak azért, hogy a közszolgálatban tehetetlenekké váltak, és azért hogy még ki nem próbált, és ösmeretlen egyénekkel töltessék be helyök. Önmagokba szállva, vagy pedig bizalmas körben nevetve, adomázva, és ócsárolva beösmerik ugyan, hogy ez és ez gyönge tisztviselő, ez és amaz megbizhatlan, emez és amaz pedig tehetetlen cretin, de hát mit tegyünk, mi lesz belölök, ha meg nem választjuk ? — Hiszen (és ezzel vigasztalják magokat legtöbb pártfogol íjuk irányában,) úgy is roncsolt egészségű, aggkorú, majd csak meghal, s addig ne rontsuk jó kedvét. A harmadik áramlat az úgynevezett „clique,“ azaz a legközelebbről érdekeltek hatalmas táborából áll, kik a mostani helyzetet teljesen dominálják, és valószinü, majdnem bizonyos, hogy terveiket érvényesitendik is. Ezen tábor felette erős, összetartva a százrétü atyafiság és érdekközösség folytonos láncolatával, s ezen alapon mint egy óriás polyp szívja ragaszos csápjaival magához a választók nagy tömegét, s miután ügyessége sükereitöl existentiája függ, legélénkebb és legtevékenyebb életjellel működik, s messzebató összeköttetéseivel,és a hatalom intradominiumával oly hatalmas védvonalat alkot magának, hogy ezt keresztültörni alig lesz lehetséges oly ellenfeleknek, kiknek egyike szenvedölegesen viseli magát, s megveretését már a jövő reményei teljesülhetése végett önmaga is akarja, másika pedig azon feltett szándékkal megy az ütközetbe „hogy inkább az ö élete veszszen oda, semhogy miatta valakinek csak egy baja szála görbüljön is meg.“ Ezen klikk első szövetségesei igen természetes önmagok a kormányzó főispánok, kik ritkán időzve megyéik területén, nem ösmerve annak elemeit, nem jutva el hozzájok az elégedetlenség zsibongása, jóhiszemüleg azon téves meggyőződésben vannak, hogy a kormányzat és politikai jurisdictio megyéjükben semmi kívánni valót nem hagy hátra. De más oldalról tekintve a dolgokat, ez alig vehető rósz néven, — mert hiszen legtöbbet érintkeznem, mint környezetökkel, a tényleges tisztviselőkkel, ezt megszokják, megszeretik, barátságot kötnek velők, bizalmas viszonyba lépnek, s majdnem családias hang uralkodik köztök, s e szokások, meg a kényelemszeretet, iszonyodás az uj emberekkeli adminisztrációtól, de leginkább az áldott szeretetteljes szív sugalta jó békesség kedvéért nem ohatják a változást, mert hiszen a jó kórmányzat egyik í e g f ö b b alapja úgy is a teljes n y u-
