Eger - hetilap, 1877

1877-09-06 / 36. szám

282 galom és béke, 8 csak is igy lehet ezt elérni, mert sírba viszi a megyék oly jeles önkormányzatát. „A sir nyugalma pedig há­boríthattam“ Dunkel Vilmos kassai parquett-gyára. A f. aug. hó folytán Egerben rendezett „Ipar-, inti- és ter- ménykiállitás“ alkalmával, a kiállított tárgyak között nem csekély mértékben vonta magára a szakértők figyelmét a bútor- és faipar, melyek, miután killönbeu is hivatvák a külföldről behozott impor tot helyettesíteni, kétszeres méltánylást is érdemeltek, mert bennök egy nagy ipari elöhaladás és egy kiszámíthatatlan nemzetgazdasági előny észleltetett. Mellőzve jelenleg az igazán kitűnő bútor-ipart, egyedül csakis a faipar azon ágára szorítkozunk visszaemlékezésünkkel, mely nemcsak az importot van hivatva hazánkból kiszorítani, hanem már fejlödöttsége jelen stádiumában mint versenyképes tárgy, mint ki­viteli cikk is felette nagy méltánylást érdemel, és buzgó támoga­tásra is számíthat. Értem itt a parquett-gyártást, mely eddig sok százezer foriu- tot juttatott a külföldi iparosok zsebébe, és mely, feltéve, ha ily gyors térfoglalást fog tenni, rövid idő alatt reményünk lehet, hogy szükségleteink legnagyobb részét hazai készítményeinkkel pó­tolhatjuk. És mily fontos mozzanat ez az ipar terén, és pedig annál inkább, mert faiparunk elöhaladása elválaszthatlan összefüggésben lévén erdö-termelvényeink productumaival, és a munkás kéz érté- kesithetésével, nemzetgazdasági tényezőink egyik legfőbb javát képezi. A kassai parquett-gyár kiállított tárgyai, miket Dunkel Vilmos jeles gyára tett szemlére, melyek már a szegedi orszá­gos kiállításon is érdem-érmet nyertek, minálunk is a legteljesebb méltatásra találtak, s mint ilyenek, haladás, verseny- képesség, jó Ízlés címen a legelső rangú kitüntető érem­mel lettek méltányolva. Ezen gyár, mely alig néhány éve alakult, mai napon már 12 gözszer8zámgéppel működik, tekintélyes számú munkás-kezet fog­lalkoztat, s a mellett, hogy az importált cikkekkel teljesen kiállja a versenyt, képes évenként 30,000 □ méter berakott padlatot készíteni. Nem tüntethető ki eléggé az ipar ezen ága, és nem eléggé annak tulajdonosa, ki ily szomorú pézviszonyok között is, hol a tőkék az iparvállalatoktól majdnem teljesen visszavonulva, az uzsora és szédelgés nemzeteket koldusitó terére siettek, tőkéket fektet hasznos vállalatába, és tőkéket hoz forgalomba favásárlásai által a földbirtokosoknál, és tőkéket fektet a munkás-kéz kérgesedett tenyerébe. Vajha mi is bírnánk ily hasznos vállalkozóval, az itteni rop­pant erdőségek értékesithetése mennyivel célszerűbben lenne hasz­nosítható. t. M. Levelezés. Tiszafüred, szept 1-én, 1877. Tegnap, e forró, aszályos időben, midőn minden földmives az elkésett nyomatással volt elfoglalva, városunknak vésznapja volt. Délután 3. órakor a vészharangok kondultak meg. Tüzet jeleztek, mely a város éjszaki részén, a vásártér egyik szögletbáz- udvarán, Kovács Pál szükháztelkén ütött ki az előtte való napon elnyomtatott élet-szalma-kazalban; melyről csakhamar hét szomszéd ház gyuladt meg, 8 többé sükeres gyors oltásról szó sem lehetett. Hét ház hamvadt el, s hat melléképület, melyeknek udvarain alig bevégzett, garmadában lévő mag, vagy félig nyomtatott, vagy még nyomtatni el sem kezdett gabona, búza rakmányok voltak, de mik mind semmivé lettek a lakhelyekkel együtt. Zsenge tüzoltóegyletünk tagjai, kik még eléggénem is szervez­kedtek, s a veszély napján is gyakorlatot akartak tartani, tehetsé­gük szerint működtek, az önfeláldozásig; csak az ö erélyűknek kö­szönhető, hogy a város északi része hamuvá nem lett. Közülök egy nagyban össze is égett. Ki tudja: megmaradhat-e életben? Pedig fiatal családapa. Arany Sándor a(neve. Kötélgyártó. A szél északnak fújt. Másképen a félvároson keresztül hatolt volna a tűz. Most tűnt fel csak, mily veszélyes az aratás gyümölcsét az udvarokra, bent a városban lerakni. Valóban Isten kisértése! 4 T Á R G A. §►­Lakoma Lucullusnál. (Vége.) v Az eddigi világítást megint másik — most azurszinü váltja fel, mely ködből elöragyogó csillagoknak láttatja a fátyolokba bur­kolt hölgyek tűit, gyűrűit. Az olvadékony zenehangok közt most megnyílik a mennyezet, és enyhe fejér-rózsalevél-esö hull a ven­dégekre. A vendégek most pálmafa-fogpiszkálókkal és tiszta asztal­kendőkkel ellátva, a caput coenae-hoz, az étkezés föfö mozzana­tához készülnek. A zöld vadászruhába öltözött aranyos dárdájú asztalnok át­ható hangon jelenti most a harmadik ételfordulót. Mensa tertia : Aper lactucae corona; porcelli laetentes; vul­vae, pernae galliae, cuniculi et glires. Vaddisznó salátával; malacpecsenye, gallus-sonkák; tengeri nyelvek és egerek. A roppant állványon most hatalmas agyarú lucaniai vaddisz­nót hoznak be, melynek leteritése két ember életébe került. A structor, nagy művészi mesterséggel, azon helyzetben tün­tette elő, midőn a lándzsa által találva, haldokolva leroskad; a lándzsa most is oldalában áll; agyarai közt borból és mézből ké­szült mesterséges vér foly. Az erdei gyepet jelképzö zöldségek és gyümölcsök, melyek körülveszik, be vannak vérével föcskendve. Szemei biborkagylókkal vannak helyettesitve, melyek izzó parázs­ként tüzelnek a lámpák viszfényében. agyarait művészileg faragott elefántcsont képezi. A scissor fölszeléséhez látva éles késével, sorba rakott kol­bászokat vesz ki belsejéből. Édes tésztából meglepő élethüséggel készült malacpecsenyék veszik körül a hatalmas állványt. Minden vendég kap egyet ün­nepi ajándékul. A malacok különféle meglepő apróságokat fog­lalnak belsejökben: élő madarakat, egereket s drága ajándékokat is, gyümölcsöt stb. Hízott házi-nyulak, mézes kenyérre rakott egérszeletkék, mustármártásos sonkák fejezik be a caput coenae-t. Lucullus intésére két syriai süvegü, rövid, feszes bugyogójú tiz éves gyöngéd lány jelen meg, úgynevezett subligatae-k. Hegyükkel fölfelé fordított éles tőröket erősítve meg a pad- latban, és pedig oly közel egymáshoz, hogy egy kéz is alig férhet el köztük, elkezdenek azok közt kezökön táncolni, vigyázva, óva­kodva minden hibás mozdulattól, mely megsebesittetésöket, sőt halálukat okozhatná. A vendégek érdekkel szemlélve az újabb mutatványokat, fo­gadnak egymás közt, melyik lesz a két lány közül győztes. Ma­gas összegekben megy a fogadás, — a leányok tánca egyre gyor­sabb, vadabb ; arcuk csattanó vörös lesz a fejőkbe tóduló vértől ; homlokukkal majd megérintik a tőröket. A részeg dobzódók feledve vaddisznót és malacpecsenyét, szenvedélyes tekintettel nézik a veszélyes játékot. Egyszerre átható jajkiáltás hallatszik : Berenicenek, az idös- bik leánynak az arcszine változik, könyöke összecsuklik, s a má­sik pillanatban egész testével a törhegyekre vágódik, melyek keb­lébe fúródnak ; vére minden irányban szétfecscsen. Két rabszolga kiviszi a szerencsétlen élettelen leányt. „Vessétek a halas-medencébe! kiáltja több hang; — „a ha­lak szeretik az ily fris táplálékot.“ Társnője most gyorsan lábujjhegyre ugrik s megkapja a győ­zelmi pálmát; Lucullus pénzt, ezüst serleget, s egyéb ajándékokat vet süvegébe. Megint uj borok, s ezekkel a csemegék : mézes-kalács, édes­ségek, fris és hecsinált gyümölcsök. Az újra megnyíló mennyeze­ten át ezüst abroncsoktól tartott süteményes és gyümölcsös* ko­sarak bocsátkoznak az asztalra. Datolyával, szamócával és man­dulával tele nagy kagyló , madár- vagy gyümölcsalakú sütemények kínálkoznak. Az öltözet belocsolására finom illatszereket és drága szeszeket is tartalmaznak e kosarak csinos üvegcsékben, mint: oenanthinum, a cyprus-cserje virágaiból, metopium. keserű mandu­lából, susiimm, liliomból sajtolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom