Eger - hetilap, 1877
1877-08-16 / 33. szám
XVI. év-folyam. 33. szám. 1877. augusztus HJ-án. Előfizetési dij: Egész évre. . 5 frt — kr Félévre . . . 2 „ 50 11 Negyed évre . 1 „ 30 n Egy hónapra . — 4. n Egyes szám . — 1 ti B Hirdetésekért minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. KiadÓ-tlivatal: a lyceumi uyomda. Előfizetéseket elfogad: a szerkesztőség (Széclienyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő : egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. A megyei választások előtt. A magyar közönség szeme oly merev tekintettel van a keleti harctér izgalmas eseményeire irányozva, hogy e miatt nem is ér rá egy futó pillantást vetni itthon egy nem kevésbbé fontos belügyi kérdésre, mely, habár nem függ tőle Ausztria és hazánk további fönállásának sorsa, miként ezt a közvélemény a keleti kérdésre fogta, — de mindenesetre nagy mértékben függ tőle b e 1 é 1 e t ti n k, s belkormányzatunk számos égető kérdéseinek megoldása, kiáltó hiányainak pótlása, szóval belviszonyainknak oly régidötöl fogva várvavárt gyökeres javulása. Értjük a küszöbön álló megyei tiszta jitást. Még csak pár hó, s a „vármegye urainak“ uralkodása lejár. A pünkösdi királyság nem sokára véget ér, hogy újnak adjon helyet. A folyó 1877 év végén uj megyei tisztujitásnak nézünk eléje. S e tény, mely más Ízben már félévvel megelőzőleg oly b é tország r a szóló zajt és lármát idézett elő, most, midőn még csak pár hó választ el tőle, oly közönynyel találkozik, mintha például „közegészségügyi bizottságot“ készülne a nemes vármegye választani. S ha e sajátságos nyomott hangulat a tisztujitás előtt az egész hazában oly feltűnő ; annál megfoghatlanabb e közöny Heves vármegyében, mely az élénk zajos tisztválasztások dolgában évtizedek óta jó példával járt elő. Honnét magyarázzuk ezt? Vagy a keleti háború szorította le a térről a kevésbbé veszélyes természetű, de azért nem kevésbbé fontos kortes-báborut ? Vagy az indolentia már annyira gyökeret vert e nemzet életében, hogy többé az öt legközelebb érintő érdekekkel aem törődik? Vagy e némaságot oly szélcsöndnek tekintsük-e, minő a közel viharokat szokta megelőzni ? Az antagonisták tábora, úgy látszik, ez utóbbi utón jár, s egész csöndben és titokban már megállapította hadi tervét, s működésbe hozta factorait. E célból hatalmas eszközül szolgált számára a magyar közvéleménynek a keleti kérdésben nyilvánult hangulata, és sietett is a kedvező alkalmat felhasználni arra, legalább számos helyen, hogy alkalmat, nyújtson a „nagyhangú primipilusoknak, olcsó hazafisá- guk“ fitogtatására. Az is bizonyos, hogy a szintén közelálló országgyűlési képviselő-választások alkalmára, ha addig — ami alig valószínű, — a keleti háború sorsa el nem dől, a többnyire kongó képviselöjelölti programmok e körülményben egy uj hangzatos frázissal gazdagénak, mely körülbelül igy fog hangzani: „ígérem, bogy a jövő országgyűlésen a t. választóknak, s a magyar nemzetnek a testvér török nemzet iránt táplált rokonszenvét híven képviselni, Törökország integritásának a barbár muszka invasio ellen, s ez által hazánk életérdekeinek, ha szükség, fegyveres hatalommal is, megóvását teljes erőmből fogom követelni, stb. A napi sajtó azonban, a háború zajában s a harci tudósítások özönében sem feledkezett meg e fontos belügyi kérdésről, s a lapok, hivatásuk s kötelességök tudatában, közelebbről sietnek a közönségnek a keleti háború által ez idő szerint, úgy látszik, kizárólag elfoglalt figyelmét a küszöböu álló megyei tisztválasztások nagy horderejű ténye felé irányozni. A fővárosi politikai lapok utóbbi számaiban e tárgyra nézve egy pár figyelemre méltó cikket találunk. A kormány buzgó félhivatalos lapja a „Hon ‘ prédikátori jámbor oktatással köti a nemes vármegye szivére, hogy a választásoknál lelkiismeretesen járjon el, s tüntesse ki az érdemet és képességet a renyheség, a tehetetlenség, a protectió és a családi politika ellenében. Ha a „Hon“ ott a magasban, hol ez legszükségesebb volna, s hol a nepotismus már egy egész léha sereget teremtett, állana elő, és pedig minéi gyakrabban, ily atyai predieáti- ókkal. lehet, hogy itt-ott nem mindig találna süket fülekre, s talán javíthatna valamit az elharapózott bajon; de a tekintetes nemes vármegyénél ilyes törekvésre bátran elmondhatjuk, bogy „oleum et operám perdidit.“ Nyomban meg is felel neki a „ N. Hirlap.“ Jámbor rajongó! — úgymond — menjen ön a kozákok közé felebaráti szeretetet és a tulajdon tiszteletét prédikálni; ott még eltéríthet egyeseket a kozák ősök hagyományos szokásaitól. De annak a különben igen tisztelt publikumnak, mely a megyei választásokat intézi, a rend és közigazgatás, a haza és nemzetiség érdekeiről beszélni annyi, mint vaknak a színek szépségét magyarázni. Igen, ismételjük, hiába beszélünk a „megyei közönségnek“ a haza és nemzetiség érdekeiről. Ha volna valódi hazafiság a magyar középosztályban, rég nem léteznék többé azon közigazgatási rendszer, mely az ország törvényhatóságainak jókora részét zsákmányul veti nemzetiségi izgatások oltárára, és mindenütt egyik f'ö akadálya az ország fölvirágzásának. Komoly és nehéz e vád, de igaz. Mi is az a paródiája a valódi önkormányzatnak, melyet magyar megyerendszernek nevezünk ? Intézmény önmagunk igazgatására? — Kérdezd meg a közigazgatási ügyek tárgyalásakor üresen tátongó közgyűlési termeket, és nemmel fognak felelni. Oszlopa, biztositéka a magyar államnak és nemzetiségnek? — nézz körül a „nemzetiségi megyék“ közgyűlési termében és hivatalszobáiban, és ha van egy csepp magyarvér ereidben^ fájdalommal a szívben, és pirulással az arcon lépsz ki belölök. Nem! a megye ma semmi egyéb, mint életbiztosító intézet a megyei gentry Ugyefogyott tagjai számára ; melyben a közigazgatás és szabadság, a haza és nemzetiség érdekei csak egy nagy koncot képeznek, liAlás vita tárgyát a megyei klikkeknek. A megyei hivatal nem az országnak teljesített szolgálat, hanem menháza a vagyonba? tönkrejutott, tanulni nem akaró megyei fiatalságnak. Valóban elszorul bennünk a s/fv, és lelkünket megszállja a kétely iegirtózatosabb neme: a kétely e nemzet jövője fölött, midőn
