Eger - hetilap, 1877
1877-06-14 / 24. szám
XVI. ér-folyam. 24. szám. 1877. junius 14-én. Előfizetési dij: Egész évre. Félévre . . Negyed évre Egy hónapra Egyes szám 5 frt — kr. 2 * 50 1 „ 30 n — 4 > n — 12 ii EGER. Politikai s vegyes tartalom hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Kiadó-llivatal: a lyre inni nyomda. Előfizetéseket elfogad: a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése Alapítványi nj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő : egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. Előfizetésre való felhívás. Lapunk azon t. olvasóit, kiknek előfizetésük f. junius hó végével lejár, tisztelettel kérjük előfizetéseik idejekorán való megújítására, nehogy a lap szétküldésében fenaka- dás történjék. Az előfizetési pénzek — legalkalmasabban posta-utalvány útján — kiadó hivatalunkba küldendők. Előfizetési föltételek: Félévre . . . . 2 frt 50 kr. Évnegyedre . . . 1 „ 30 „ Az „Eger“ kiadó htvatala (érs. lyc. nyomda.) Eger, jun. 14, 1877. Tehát semlegesek vagyunk, — legalább a sok hivatalos nyilatkozatok, és félhivatalos hazugságok a monarchia ezen elfoglalt álláspontját akarnák feltüntetni. A tények, körülmények azonban mindezen elhitetésre és áltatásra szánt nyilatkozatokat teljesen megcáfolják, miután ezen tények még eddig azt mutatják, hogy nem megyünk ugyan a törökre, hanem szívesen üdvözöljük a törökre utazó muszka császárt határainkon, szóval, és telegraphon kívánunk neki szerencsét és jó sükert országokat háborító, és kifosztogató nemzetgyilkos munkájához, megtűrjük, hogy öukéuyü szabványokat alkosson dunai kereskedelmünk megbénítására; — és viszonzásul eme szívességért az Oroszország belsejéből szállított hadi anyagot, élelmet és felszerelést továbbítjuk vasutainkon olábországi táborába, és végre miután annyi jó akaratunk nyilvánvaló jelenségei mellett sem hisznek nekünk az egész világot hitegető hitetlen muszkák, megengedjük — dehogy!, törődik is ö ami engedelmünkkel! — elnézzük kegyesen, jámborul és mosolyogva, hogy a muszkák mint kezdik az Erdélyből Oláhországba kivezető, szorosokat elfoglalni, megerősíteni, és katonasággal megrakni csak azért, hogy ha kedvünk kerekednék bepillantani Romániába, ezt nekünk lehetetlenné tegyék. Eddig volnánk már, és politikánk, melyet a külföld is ijedt és gyáva politikának jellemez, véleményünk szerint pedig perfidiával vegyes bárgyuságból áll csupán, megesököuyösödött indolentiával várja az állam teste körül naponkint szorosabbra vont cselszövény- hálózatot, melyet neki nyugatról Bismarck, északról és keletről Gor- C8akoff, délről pedig Victor Emánuel teljes egyetértéssel fonnak, hogy megfoghassák benne ezt a telhetetlen dongót, melynek jelenlétét hatalmas bugás és döngés szokta jelezni, de csak a levegőben, különben pedig minden nagyhangúsága dacára hasára ül bátran akár- mily piciny pók, és megöli minden félelem nélkül. Ez külföldi politikánk. Ennél azonban cifrább belügyi alkotmányunk, mely parlamentáris volna, és felelős miniszteri, de azért minden cáfolat nélkül megtűri ezen parlamenti és felelős ministeri alkotmány a külföld azon alapos feltevéseit, hogy külpolitikánkat nem a nemzet akarata, óhajtása és érdekei irányozzák, hanem az uralkodó ez vagy ama rokonának rokonszenve, hajlama, és családi összeköttetései. Vájjon mit mondana az angol parlament és az angol közönség, melyekhez oly annyira szeretjük magunkat hasonlitani, ilyen alkot- mánybénitó dolgokra, ha azok náluk csakugyan felszínre kerülnének ? Mit tennének a toryk és vhigek, a radikálisok, a jonrnalistika, mit mondanának a municipiumok, bankettek és meetingek ? Valószínűleg azt, amit mi nem merünk kimondani, és amit egyszer mondottak Victoria királynő férjének, Albert hercegnek, (persze, még akkor nem volt India császárnöje a felesége,) midőn egy ízben illetéktelenül be talált avatkozni a közügyek elintézés ébe. No hát ne is mondjunk semmit, hanem ha már semlegesek lettünk a török-orosz háborúban, ha már tétlenül nézzü k érdekeink naponkénti megsértését, azt még is kívánjuk a kormánytól, parla. menttől, hogy biztonságunkat, mely ezen háborúnak már előzményei által is annyira fenyegetve, sőt veszélyeztetve van, minden telhető erejével iparkodjék megóvni, és ha hadseregeink nem elég készültek a csatamezöre, legalább képesek legyenek a biztonsági cordon fentartására. Ugyanis a háború iszonyai között a legfőbb tényezők, a leg- gyilkolóbb, és pusztitóbb ellenségek is kezdenek vészterhesen közeledni határaink felé. A török hadsereg nyomában a pestis, az oroszhadsereg után a cholera és typhus mindinkább elfoglalják az elle- nökben meg nem védhető positióikat, s úgy tudjuk, hogy ennek megakadályozására még legkevesebb intézkedés sem történt. Nem elég volt az 1866-iki nyomorúság, hol az ügyetlen katonai intézkedés az ország belsejébe plántálta a járványt, százezernél több békés honpolgártól fosztva meg a hazát, és százezer családot juttatva Ínség- és nyomorúságra; nem elég volt az 1873-iki járvány, hol a már évekkel %löbb jelentkező cbolerát be hagyták jönni Oroszországból, feláldozva ismét 150 ezer ember életét; — most a pestis és cholera fészkévé engedik által az országot, melynek pénz és életáldozata okvetlen felér egy nagy háborúval, ijedelme pedig össze sem hasonlitható a harcok és csaták gyötrelmeivel. Jó lesz erről idejekorán gondoskodni, mert oly időkben, midőn a természetes kötelékek is meglazulva megszűnnek, oly időkben a polgári engedelmesség kötelékei is szét találnak szakadni, — s a nagy semlegesség jutalma lehet azután egy polgárháború, és fejvesztett anarchia, melyet óhajtanak ellenségeink, de tőlük mentsen meg bennünket a gondviselés. Egyleti élet. A heves-Szolnok megyei árvaápoldát gondozó nöegylet május hó 29-én tartotta meg évi rendes, tisztviselői választásával egybekötött közgyűlését. Az ez alkalommal az igazgató választmány által beterjesztett jelentésből örömmel győződött meg a közgyűlés arról, hogy bár a
