Eger - hetilap, 1877
1877-06-14 / 24. szám
186 mostoha pénzviszonyok miatt minden téren pangás tapasztalható, az árvaápolda iránt a t. közönség folyton érdeklődéssel viseltetik, s csak is ez, s tisztviselőink tapintatos eljárása eredményezhette azt, hogy a 2334 frt. 69 krra rúgó intézeti kiadásokon felül az igazgató választmány által a lefolyt évben 1480 frtnyi összeg ta- karittathatott meg, s helyeztethetett gyümölcsözés végett a hevesmegyei takarékpénztárba, mi igen örvendetes eredmény, midőn az egylet 17 árvagyermeket, kik között 13 fiú s 4 leány, s 2 öreg nőt látott el élelem s ruházattal, iskoláztatta a gyermekeket, s ezeken felül két fiúgyermeket, kik mesterség-tanításra adattak ki, folytonosan ruház, s az intézet házánál is nagyobb mérvű javításokat eszközölt. Az igazgató választmány jelentéséből megtudtuk azt, hogy Gyöngyös városában a múlt évben szintén felállittatott egy árvaápoló intézet, s míg egyrészt csak örülni lehet, hogy az ilyes, a szegény árvákat felkaroló, s azokat az emberiség részére megmentő jótékony intézetek száma szaporodik, másrészt ez, a heves-szolnok megyei árvaápoldát illetőleg, mivel ennek Gyöngyösön s vidékén sokan voltak tagjai, kik most már innét kiléptek, anyagi veszteséggel járt, minek folytán a közgyűlés utasította is választmányát, a tagok gyűjtése végetti intézkedésre, azon meggyőződésben lévén, hogy városunk s vidéke t. közönsége, látva az egylet sikeres s áldásos működését, készséggel hozzájárúl filléreivel az egylet céljaira a 8zülötlen árvák ápolása s neveltetésének előmozdítására; mely jótékonyság hogy minél nagyobb mérvben gyakorolható legyen, a közgyűlés három egyleti férfi-tagját felkérte s megbízta azzal, miként adnának véleményt az intézet házának részbeni átalakításáról, a célra, hogy minél több árvagyermek lenne elhelyezhető, mivel az e végetti folyamodások igen gyakoriak. Elhatározta a közgyűlés évkönyv kiadását is, mely 1872-ik évtől költség-kimélés tekintetéből ki nem adatott, az intézetet pártoló t. közönség iránti figyelemből, s azért, hogy az által az egylet működése, s annak anyagi s szellemi állapota nagyobb körben megismerhető legyen, s ez által ^előmozdítsa a t. közönség pártolását. Jegyzőkönyvileg köszönetét szavazott mindazoknak, kik az egylet javára úgy anyagilag mint szellemileg közreműködtek, nevezetesen az igazgató jválasztmányank, Eger város s vidéke lelkes közönségének, az intézeti lelki atya Sivampel József, orvos dr. Kösztler József s titkár Remenyik Kálmán uraknak, továbbá az irgalmas rend házának az intézet részére kiszolgált gyógyszerek árának részben elengedése, Békeffi Lipót úrnak az intézeti árváknak hetenkint egyszer ingyen fürdővel ellátásáért, végre Breznay Károly intézeti felügyelőnek s nejének az árva gyermekekre gondos felügyelet s azokkali jó bánásmódért. 4 T Á R C A. §>Mindszenty Gedeon halálára. Meghalt Sión dalkirálya, Szent Dávidnak unokája; Nem szól már a mesterhárfa Iskolája sir, mint árva! .............. H iába hozott törvényt Solon, a holtnak siratása ellen; erősebb a természet törvénye, mely szabad folyást enged a könynek. Hogyne siratnék Mindszenty Gedeont, a legnagyobb psalmistát, ki az egyházra és hazára egyaránt nagy fényt árasztott, híven dicső jelszavához . Ég és föld között röpülök, Istent és hont zeng dalom; Innét van, hogy elmerengvén, Az eget édes honomnak, A hont édes szép egemnek, Oly szent kéjjel gondolom! És mint hű volt egyházához és hazájához, úgy hű volt Eger hez is, Dobó dicső unokáihoz, mint az „Egri várban“ énekelte. S igy az egri nevet nemcsak megérdemelte, hanem azt tündöklöbbé is tette elragadó költészetével, s ellenállhatlan aranyajku szónoklatával. Eger látta aranykorát, Eger örz^ aranyporát. És ha Eger tanúja volt a Mindszenty-cultusnak, bizonyára ünnepelni fogja emlékét is. És ha Petrarcha szerént: „Legszebb emlékjel a szeretet,“ úgy a szeretet meg fogja találni a kegyelet útját, mely az általános áldozat oltárához vezet, honnét Mindszenty lantját vette. És ez az oltárról vett lant hőse, „Madonna della sedia“ első zengeményével első lantos lett; és utolsó Hymnusával a pápáért, lángeszének utolsó feílobbanásával, mint hattyúdalával koronázta meg önmagát. Első költeményével a dicsöült Bartakovics mutatta be Mindszenty jövőjét, az utolsóval pedig dr. Samassa ö excellentiája dicsőítette meg a költő múltját. Első lépésétől utolsóig, mindig magaslatán állott a színvonalnak, mindig a leggyönyörűbb költeményeket irta, és szónoklatokat tartotta, mindig környezték és bámulták tisztelői. S ez nem csoda, a koszorutermö kornak zenithjén; de nem csoda az sem, ha az ö életnapját el akarták fogni, mert az óriásnak tropikusai alatt nagyon melegök volt a pygmaeusoknak. így akarták megfogni Najothban a koronás látnokot, és a küldöttek egy látnoksereget találtak ott Sámuellel, és vevén az Ur lelkét szinte prófétáltak. Mindszenty a Ceylon szigetén termő drága illatos fűszernél drágább barátságával meghódította elleneit is. Körében költői ihlettség szállta meg az embereket. Aki egyszer öt hallotta, annak figyelme, aranylánccal volt hozzá kötve, és égig lelkesült. „Aki bölcscsel jár, bölcs leszen,“ mond az írás. — Mindszenty bölcs volt, mindig tanult s munkálkodott s fel- felsohajtott a zsoltárossal: „Uram, világosítsd meg szemeimet, hogy valaha el ne alugyam a halálban!“ Jászóvárhoz kegyelettel viseltetett, mert tudós nagybátyja s mentora ide tartozott, s talán azért is, az itten 1635 évben Lósy egri püspök alatt tartott zsinatban törvény gyanánt kimondatván, hogy: „A jó pap holtig tanúi,“ — ö valóban holtig tamilt. * * * A barátság s kegyelet e fenkölt soraihoz, részünkről, csak gyönge ecsettel rajzolhatjuk, s csak néhány vonásban csatolhatjuk az elhunyt költő végnapjait. Miként a boldogult egyik leghöbb tisztelője, Kapácsy Dezső t. barátunk, ki a beteg költőt a szenvedés perceiben is ugyanazon odaadó ragaszkodással ápolta s vigasztalá, melyet a boldogult iránt egész életén át táplált s tanúsított, —- iszonyúak, kimondhatatlanok voltak a kinok és fájdalmak, melyekkel a szenvedőre betegségének súlya nehezült, s miknek békés elviselésére csak oly szelíd, türelmes lelkűiét, oly vértanúi nyugalom, s oly magasztos lélek vala képes, minő a Mindszentyé volt. S e leirhatlan szenvedések közepette, — mint mondá — még attól is meg vala fosztva, mi egyedüli enyhítő balzsamul hathata lelkére — az olvasástól, miután a veszélyes baj szemeit is megtámadta. „Dezsőkéin ! — igy szólt fájdalmasan Kapácsy D. barátunkhoz — árva életem egyedüli kincsét, fájó lelkem egyetlen vigasztalóját: már még a könyveket is elszedték tőlem!“ . . . Egy vigasz mégis vala, mi enyhitö írként hatott végóráiban szenvedő lelkére. A részvét, s a barátság igaz érzelmeinek nyilatkozása. Azon számosak közt, kik a beteg költőt részvétteljesen meglátogatták, mindenek fölött ki kell emelnünk dr. Samassa József ö exját, Eger magaslelkü érsekét, kinek a szenvedőhöz intézett bensöség- s kegyteljes vigaszszavai valódi jótékony balzsam voltak a haldokló szivére. — S ha van, ki valaha az igaz szeretet és barátság érzetét a szenvedés pillanataiban önzetlen odaadással s ragaszkodással tanusitá, úgy ennek a beteg költő irányában valóban magasztos példáját nyujtá a nemes szivíí barát: Begovcsevics Róbert kanonok! Legyenek e sorok az igaz elismerés igénytelen, kisded nefelejtse bokros érdemeik hervadhatatlan koszorújában! * * * Halála nemes vala, mint élete. Ravatalát a kegyelet, az elismerés, a szeretet és barátság vették körül, s azok koszoruzák meg. De a költészet nemtöje fűzte sírjára a legméltóbb koszorút, mely örökre elenyészhetlen leend, mert a Múzsák virasztanak, s az igazak őrangyala őrködik fölötte ! Nem közhelyen áll a költö, Messze messze száll a földtől; Oh Te olyan messze mentél, Többé vissza sem jöhetnél!
