Eger - hetilap, 1877
1877-06-07 / 23. szám
XVI. ér-folyam. 23. szám. 1877. jnnius 7-én. Előfizetési dij Egész évre . . 5 ft — kr. Félévre . . . 2 ft 50 kr. Negyed évre . . 1 ft >«> kr. Egy hónapra . — 4.» kr. Egyes szám . . — 52 kr. Hirdetésekért minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bólyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyccnmi nyomda. Előfizetéseket elfogad: a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr Eger, jnu. 6. 1877. Két csigalépés előre, s egy macskaugrás hátra, — eme hasonlat jellemezheti leginkább az összbirodalom legközelebbi külügyi intézkedéseit szemben a dübörgő háborús eseményekkel. Mert alig kezdett gömbölyödni a jóravaló hazafiak arca a hírbe hozott mozgósításra, mely utólag olyan valami „bereitschaft“- féle rendeletté törpül, alig hogy újdonsággá bocsájtották a világba azon hirt, hogy az osztrák-magyar kormány eltiltotta Fiúméban a torpedók kiszolgáltatását: más napon már megjelent a küliigy- minister erélyes jegyzéke a török kormányhoz, melyben a Duna semlegesítését követeli tölök akkor, midőn az orosz hadsereg ugyanezen szabad folyót elzárva tartja torpedóival Orsovától kezdve a Duna torkolatáig, a nélkül, hogy ez iránt legkisebb intést is kapott volna a mi vitézlö katonai államunktól. Bezzeg meghosszabbodtak az arcok erre az érthetetlen diplo- matiai igazságérzetre ; mióta pedig nyilvánvaló titok, hogy Montenegró Ausztriából ágyúkat és töltényt, Görögország pedig 50 ezer fegyvert szerzett be részint ajándékba, részint hitelbe; mióta nyilvános dolog, hogy az orosz hadsereg részére a hadi szer Krakón keresztül szállittatik, és bizonyossá vált, hogy az orosz hadsereg hadi céljaira két gőzös vásároltatott Magyarországon: azóta az arcokat araszszal lehet mérni és saját nyomorúságunk tudata fejcsüg- gesztövé tette mindazok járását, kikben még egy kis igazságérzet és a haza jövője feletti aggodalom fészkel. Ismét visszaesés tehát, és pedig síkos talaján a méltatlan jogtalanságnak. Attól tartunk, hogy ezen gyakori visszaesések nem csuszamlásban, hanem egy szomorú salto mortaleban fognak végződni, mely, fájdalom, a mi bukásunkká is fajulhat. Nem vagyunk jártasak a diplomatia kétszinü műveleteiben; nincs elég tapasztalatunk megítélni azon működés nehézségeit, mely hivatva lenne az állam hajóját a Scylla és Charibdis szirtjei között átvezetni; hanem van egészséges érzékünk az igazság, jog, és méltányosság követelményei iránt, s van históriai fogalmunk a múltból, mely arra tanit, hogy az erkölcstelen politika eredménye mindig a szégyen és bukás, a gyalázat és romlás örvényébe szokta taszítani a nemzeteket, s a történelem nemezise mindig következetesebb, mint a kétes politikai játék hasznainak kizsákmányolása. Igazán el kell veszítenünk hitünket a jövőt illetőleg; hiszen az a hercehurca, melyet a nemzettel tesznek annak legelső tisztviselői, csaknem tűrhetetlen, s égő pirral borítja be arcainkat, mely most még csak a szégyen pírja, de a harag lángoló pirosságába is könnyen általmehet. De hát azt hiszik a kormányok, hogy ily eljárás mind bün- teíetlenül történhetik ? Hát felteszik a nemzetről azon nyomorult- ságot, hogy nem lesz hatalma számadásra vonni az ö kegyelméből magasra helyezett kormányférfiakat azon kegyetlen játékért, melyet ezek vele elkövetnek ? Vagy van reményök ezen exeellentiás uraknak arra, hogy amúgy muszka-módra behajtsanak bennünket olyan természetellenes háborúba, melyben minden gyözedelmünk egyegy Solferino és Sedán volna ránk nézve?! Nem! Ezt az őrültséget fel nem tehetik rólunk még akkor sem. ha még roszabbak lennének híreiknél. Volt alkalmunk látni józan itélö tehetségünket, volt alkalmuk tapasztalni-igazság érzékünket, és láthatták eleget bátorságunkat, mely inkább a vakmerőség felé hajlik, mintsem meghunyászkodóvá alacsonyitaná magát és ezért nem hihető, hogy oly kicsinylöleg gondolkozzanak rólunk. A közvélemény szava erős, hajlama és iránya megdönthetetlen, és a nemzet, midőn nemcsak igazságérzete, rokonszenve, hanem önfentartása is hangsúlyozza politikáját, soha sem fog gondolni a potentátok egyéni rokonszenveivel, a diplomaták rendjel-áhitó nagyravágyásaival, és kimondja érzelmeit, és érvényesitendi bizonynyal saját létének érdekeit, és kimondja nyíltan, hogy nincs oly földi hatalom, mely kényszerithetné a magyar nemzetet arra, hogy a minden szabadságot, jogot, és biztonságot lábbal tapodó orosz önkénynyel szövetkezve más nemzetek eltiprására vele kezet fogjonEzt jó lesz feljegyezni a kormányoknak. Mi pedig fölhívjuk az ország mindkét házát, hogy a sötétben ólálkodó alakoskodásnak állja útját, felvilágosítást követeljen s nyugtassa meg a nemzetet, melynek türelme rég fogyatékán van, s nem akar a kétség és reménytelenség kínaival tovább játéklabdája lenni oly embereknek, kiknek, úgy látszik, csak multjok van már, jövőjüket azonban régen eljátszották. A párisi világtárlat ügyében. A párisi közkiállitás érdekében városunkban is élénk mozga- galom indutt meg, mely a korszerű vállalathoz — annak a világiparra kiható nagy horderejét teljesen méltányolva, — tehetsége és ereje szerint kíván hozzájárulni. Mint már a lapok ismertették, tudva van a közönség előtt, hogy Magyarországnak a párisi köztárlatban való részvéte végett nemcsak Budapesten, mint központban, hanem a vidéken is, különösen azon helyeken, hol kereskedelmi és iparkamrák vannak, bizottságok állíttattak fel; mig e bizottságok a vidékeken albizottságokat alakitva, a munka-megosztás által közreműködve óhajtanak e célra nézve minél sükeresebb eredményt elérni, hogy hazánk ipara és terményei a lehető teljességben s legjobb világításban legyenek a tárlaton föltüntetve a világ előtt, s kiváló gondot óhajtanak fordítani arra, hogy a kiállított tárgyak szakszerűn csoportosíttassanak. Ezek lennének a bizottságok föfeladatai, 8 e cél elérésére működik most annyi jeles capa- citás és kitűnő munkásság, elkezdve az államférfiaktól, egész a szerény iparos- és értelmes földművelőig. Teljes a reményünk, hogy óhajtott siiker fogja koronázni a buzgalmat, odaadó össz- müködést. A pestvidéki bizottság az Egerben felállítandó albizottság szervezésére Babies János kanonok és orsz. képviselő urat bivta fel, ki is múlt máj. hó 30-án az egri értelmiség köréből egybehívott értekezleten megbízatását előterjesztvén, ez értekezlet aztán magát a hevesmegyei s jászkerületi gazdasági egylettel is összeköttetésbe tette, a bizottság hatáskörét a most nevezett területekre is kiterjszteni óhajtván, annak tagjait megválasztotta, s az egri
