Eger - hetilap, 1877
1877-06-07 / 23. szám
178 albizottságot következőleg alakította meg: elnök : Babies János; alelnök : Tavassy Antal egri polgármester, jegyző: Szabó Ignác, az „Eger“ lap szerkesztője; titkár: Tóth Mór, kir. ügyész; bizottsági tagok: Babies János, Babies István, Beniczky György (Csehi), Berecz Ferenc (Gyöngyös), Beökönyi Viktor (Detk), Danilovics Pál, Frantz Alajos, Fülöp József, Glósz Károly, Gyubek Alajos, Grefl Károly (Poroszló), Hartl Ede, Hegedűs János, Horváth Zsigmond, Ivády Miklós (Ivád), Kánitz Lipót, Kékessy Kálmán (Gyöngyös), gr. Keglevich Gyula (Pétervásár), Köllner Lőrinc, visontai Kovách László (Vámos-Györk), Kürthy Antal (Gyöngyös), Lipcsey Tamás (Tisza-Füred), id. Nánássy Ignác, br. Orczy Elek (Erdö-Kövesd), id. Puky Miklós (Fügéd), Euzsin Bódog, Schick Ignác (Kompolt), Simonyi Károly, id. Samassa János, Streitmann József (Gyöngyös), Szathmáry Király László (Szárazbeö), Szabó Ignác, Schwartz Herman, Tahy Manó (Recsk), Tavassy Antal, Tóth Mór, Vavrik Béla Vavrik Endre, Weisz D. H. (Gyöngyös), Zsendovics József. Az albizottság ezen alakuló értekezlete határozatkép mondotta ki, hogy működési terét — mint fönebb említők — egész Hevesmegyére s a volt Jászkerületre kívánja kiterjeszteni, s e végből az együttes működésre a hevesmegyei s jászker. gazdasági egyesületet hivatalosan meg is kereste. A tagok élénk érdekeltsége s az elnök odaadó buzgalma remélni engedi, hogy az albizottság működését süker fogja koronázni. Mielőtt a közönséget az albizottság a kiállításban való részvétre fölhívná, addig is az ügyet az érdeklettek buzgó figyelmébe ajánljuk, mire nézve a kellő felvilágosítással az albizotts. titkársága bárkinek s bármikor teljes készséggel szolgáland. Egyleti élet. A heves-szolnokmegyei Orvos-Gyógyszerész egylet 1877. mjus 28-án Egerben tartott évi nagygyűlésén felolvasott titkári jelentés. Mélyen tisztelt nagygyűlés! Hivatalos tisztem hű képét nyújtani egyletünk tevékenysége, szellemi életének a lefolyt év folyama alatt, ecsetelni azon eseményeket, melyek egyletünket érintették, kimutatni azon hatáskört, melyet működése által elfoglalt. Mielőtt ezt tenném, engedjék meg, hogy kifejezést adjak azon két különnemű érzetnek, mely keblemet eltölti s melyet elhallgatnom nem lehet. Az egyik a szomorúság érzete, amennyiben ez az új megyei kike- rekités által tőlünk elszakított szolnoki tagtársak utáni bánat által okoztatott; a másik örvendetes, mert a szükebb hatáskörre, sőt névre szorított új egylet megalakulásának eszméje, a mai nap által nyeri megtestesülését, megvalósítását. S ezen megalakulandó új egylet — úgy a régi — a mai nappal létezni megszűnt heves-szolnokmegyei Orvos-Gyógyszerész egylet nevében — legyenek szívből üdvözölve! Áttérve az egyleti év folyama alatt elöfordúlt fontosabb eseményekre, első sorban említem az új egylet megalakulásának történetét. Az 1876 év május 29-én Egerben tartott nagygyűlés határozata értelmében, mely szerint az egylet ujjá-alakulása, a tagdíj meghatározás, az alapszabályok átváltoztatása azon időre leend ha- lasztandó, midőn a megyék kikerekitése tényleg életbe lépend; miután ezen törvény 1876 szeptember havában tényleg életbe lépett, elnök Dr. Schönberger az 1876 október havi gyűlés által történt fölhatalmazás folytán s egy az egylet által kiküldött bizottság ál4 T Á R G A . IOlaszországból. Nápoly, júni. 1. Kedves barátom! Ha jól emlékszem, Rómából Ígértem levelet, azonban ott töltött tíz napom annyira igénybe volt véve, hogy az írásra nem jutott idő. Most már Nápolyt is megnéztem s még az itt töltendő egy órát levélírásra szántam. Meg sem kísérlem, hogy Rómáról s Róma kincseiről Írjak. Ezekről csak hosszabb tanulmányozás után lehetne Írni. A Rómában töltött idő alatt megnéztem s megbámultam mindazt, ami legnevezetesebb. Láttam a pápát, s csodáltam sz. Péter templomát, megnéztem a vatikáni képtárt, múzeumot, könyvtárt. Ez utóbbiban két magyar darabot különösen is mutatnak az idegennek : Corvin Mátyás breviáriumát, s a magyar katolikusok által 1867-ben ö szentségének benyújtott Album Hungaroru m-ot, mely több százezer aláírást tartalmaz. Jutott időm az annyira dicsért Tivoliba is kirándulni. Nagyszerű vízeséseit leszámítva, maga a hely s vidéke nem oly szép, minőnek írják. Az örök városban való idözésem alatt alig éreztem, hogy Olaszország fővárosában vagyok; mert mintegy negyvenen voltunk magyarok, s öt-hat mindig együtt tartott. Rómát 28-án éjjel hagytam el s Nápolyba utaztam. Annyi sok szépet olvastam Nápolyról, hogy már vágyva vágytam láthatni. Utitársaimmal megérkezésünk után azonnal csolnakba ültünk s négy óra hosszáig eveztünk a tengeren s gyönyörködtünk Nápoly gyönyörű panorámájában. Nápoly maga is szép s nagy város, 500 ezer lakossal dicsekszik; de belső szépségét felülmúlja a külső, t. i. a tengerről vagy a San Martino hegyről tekintve. Órákig bámultam e várost még este is, midőn a folyton füstölgő Vezúv kráterjából percenkint egy-egy fényes lángoszlop látszott kiemelkedni. A Ve- zuvot megmászni nem tartom oly élvezetnek, mint némely utazók mondják; sőt ez fölösleges fáradság. Ennél sokkal élvezetesebb kirándulások kínálkoznak Nápolyból. Rám nézve legélvezetesebb volt a Capri szigetre való kirándulás, mely igaz ugyan, hogy egy egész napot igényel, de a hajó oly pontokat érint, melyekben igazán gyönyörködhetik az ember. Maga Capri oly érdekes, oly szép, hogy ha ideje volna az embernek, pár napot szívesen elidőznék rajta; 6—8 líráért a legjobb ellátásban részesül az ember. Egy magyar ember is lakik Capriban, Haan A. festő. Igen szép ponton fekszik várkastély alakú háza, melynek loggiájáról gyönyörű kilátás van a tengerre s a két óra távolságra eső Nápolyra s vidékére. Hajónk reggeli 9 órakor kelt útra, s már 10 óra után a hölgyek és urak sápadtan sétáltak le a födélzetröl s a kapitány minduntalan Rafael nevét hangoztatá, hogy a gyöngélkedök istápolója legyen, üti társam, egy jól megtermett szegedi fiatal ember szintén megbánni látszott, hogy a tengerre merészkedett. De nem csuda; a szél nagyon mozgatta hajónkat. Pompéjiban folytonosan ásat a kormány. Eddig mintegy 55 utca van kiásva. A talált érdekesebb darabokat mind a nápolyi múzeumba viszik; Pompéjiben csak néhány megkövült embert, kenyereket, női fátyolt, ékszereket, stb. mutogatnak. A legnagyobb érdekkel jártam be Pompéji utcáit. Szerencsénkre igen jó vezetőt kaptunk, ki mintegy két óráig járt-kelt velünk, természetesen egy kis borravaló reményében. Nápoly igazi olasz város. Itt a tisztaság ölelkezik a legnagyobb piszokkal. Esti hat óra után száz meg száz úri fogat robog végig a főbb utcákon és téreken; de a Vittorio Emmanuele corson már a tyúkok a kiöntött zöldségszemetben kaparnak; a tengerparton elnyúló Santa Lucia nevű városrészben az anyák az utcán fésülik s tisztogatják gyermekeiket, amitől aztán megundorodik az ember. Mig a felső- és közép-olaszországi nép mindinkább komolyabb kezd lenni, addig a nápolyi s általán az alsó-olaszországi kicsapongásig víg kedvű; fütyül, dalol, ordít. Ha öt-hat összeáll s beszélget, azt hiszi az idegen, hogy veszekszenek ; igy van ez a városban is kora reggeltől éjfél utánig. Soha kedélyesebb népet, mint az olasz! kevéssel beéri; egy pár centesimit ha papirosba göngyölgetve a tengerbe vetsz, két-három öregebb, 8—10 gyerek utána ugrik s boldogságot sugárzó arccal üti föl fejét, ha a pénzt foga közt ö hozhatta föl. A többi dühösen ordít, haragszik. A ma- caroniért él-hal. Sokat írhatnék a nápolyi népéletröl; de mert talán sokakat érdekelhet, áttérek a dél-olaszországi vegetatióra. A melegség tűrhető ; ma volt még legmelegebb, 25° R., az esték elég hűvösek. Itt abban kellett hagynom a levélírást s délután folytatom Foggiaban, Nápolytól mintegy 8 órai távolságra. Annál jobb, legalább a termést illetőleg többet irhatok. Mig Nápoly környékén a búza, árpa és zab egy hét múlva leszen vágható, Foggia vidékén már javában aratnak. E vidék azonban nem oly termékeny, mint a nápolyi, hol a kender például már most 2—3 lábnyi magas, a burgonya elviritott a kukorica két láb magas. Nápoly vidékén igen gyönyörködtető a vegetatio. A szabadban egész fákká növelt vagy kerítésnek használt kaktusz a legszebben virít; a citromfák majd két ökölnyi gyümölcscsel rakvák meg. Csak egyben feltűnő hiányt szenved Őlaszország: a iában; a dombok és hegyek kopárak. Az akácot itt is erősen kezdik honosítani. Foggiától utam az adriai tengerpart hosszában fölfelé vezet Lorettón, Bolognán és Páduán át Velencébe, s igy mint láthatod, kezdek hazafelé közelíteni. Mig az Isten haza segít, addig is áldjon meg! barátod. Luga.
