Eger - hetilap, 1877

1877-01-04 / 1. szám

3 Adja Isten, hogy ez új évnek hajnalán, hasonlóan az égi ma­darakhoz, melyek hajnalkor meritnek és nyernek erőt magasról magasbra röpülni, — s hasonlóan a darvakhoz, melyek seregestöl járnak: hazánkfiait az újjászületés és tömeges társulás terméke­nyítő harmata szállja meg ez uj esztendőben, hogy a haza minden htt fia munkás öntudatára ébredjen nemzeti s állami érdekeinek, és szolgálja azokat híven mindenütt és minden időben! Lörinczfy János. Jegyzéke, azon ügydaraboknak, melyek az 1877. évi januárhó 11-én Heves­megye részéröl tartandó rendkívüli közgyűlésen előterjesztetni fognak. 1. ) A közigazgatási bizottsági tagságról leköszönt Kürthy An­tal, Szathmáry László és Tahy Manó helyett más három tagnak választása. 2. ) Almásy Edmund lemondása folytán, a pétervásári földadó- bizottságban egy tagnak, s esetleg egy póttagnak megválasztása. 3. ) A honvédelmi ministernek a lóállitási bizottságok újra alakítása tárgyában kelt rendelete s e bizottságok újra alakítása. 4. ) A m. kir. belügyministeriumnak az 1877. évi megyei költség-előirányzatot megállapító rendelete a pénzügyi szakosztály előterjesztésével és az árlejtés eredményéről szóló jelentéssel. 5. ) A m. kir. közmunka s közlekedési ministernek 2173. sz. a megyei mérnökök hatáskörének megállapítására vonatkozó ren­delete. 6. ) Az 1877. évi közmunkaügy felosztása, az előirányzat és tervezet, a közmunkaszakosztály előterjesztésével; Csehi, Szűcs, Gy.-Tarján és Lelesz községeknek ide vonatkozó kérvényeikkel. 7. ) A m. kir. közmunka s közlekedési ministernek T.-Halász község kitelepítésére vonatkozó 15704. sz. rendelete, a közigazga­tási szakosztály előterjesztésével. 8. ) Siskovics Lajos alsótarnajárási szolgabiró fegyelmi ügyé­ben hozott s jogerőre emelkedett Ítélet kihirdetése. 9. ) A m. kir. belügyministernek az egészségügy rendezéséről szóló 1876. XIV. t. c. foganatosítása iránt, a közkórházak ügyében kibocsájtott 51661. sz. rendelete, a közigazgatási szakosztály elő­terjesztésével. 10. ) A m. kir. belügyministernek 45961. 55501, és 56699. számú, az orvosi körök megállapítását, az 1876. XIV. t. c. életbe­léptetését és a halotti kémlést szervező rendeletéi. 11. ) Az egri érseki nyomda a megyével a lythographia által sokszorozandó nyomtatványok kiállítása iránt kötött szerződést fel­mondja; a pénzügyi szakosztály előterjesztésével. 12. ) Az örvény-abádi tiszaszabályozási társulat panasza kö­vetkeztében elrendelt vizsgálat folytán felmerült költségek utalvá­nyozása a megyei számvevőség véleménye alapján. 13. ) Az állami központi mértékhitelesítő bizottságnak 3241. sz. átirata, a megyei mértékhitelesítő hivatalnak kiszolgáltatott esz­közök árának megtérítése iránt, a pénzügyi szakosztály előterjesz­tésével. 14. ) Községi költségvetések. A bor-erjedés. Oly évben, mint a tavalyi, melyben a szüreti reményeket a tavaszi fagyok tetemesen alászállitották, s melyben azonkívül a kedvezőtlen nyár a bortermés minőségét is jelentékenyen csökken­tette, az észszerűn munkálkodó szöllösgazdának mindent el kell követnie, hogy bortermése minőségét emelje. Elvitázhatlan dolog, hogy a mód, melylyel az erjedés a borban véghezmegyen, nagy befolyással van a bor minőségére, s e befolyás elhatározó a bor lényegében a jövőre nézve is. Oly bornál, melynek erjedése ren­desen folyt le, a kifejlődés gyorsan s minden akadály nélkül me­gyen véghez, s az ilyen bor, rövid időn oly árut szolgáltat, mely mindazon igényeknek megfelel, melyek az illető bortermő vidék és szöllöfaj sajátságaitól megvárhatok a nélkül, hogy a pincésgaz- dának kellemetlen utójelenségekkel, minők: a zavarosság, utóer­jedések, s főleg bőrbetegségek, — küzdenie kellene. Güzel-bég megcsókolja a kaftánt s nyugtalan paripájába ütve a kengyelvasat, elszáguld. . . A száguldót 260,000 ember tekinti vezércsillagának. Arábiában nem is gondolták a közelgő veszélyt. Elmúltak azon napok, midőn még ö is szerepelt. . . . Most már csak mint egy sebekkel megrakott vén katona, pihent babérain. Büszke volt a múltra, boldogságát a jelen nyugalma képezé -------s ki aggódnék szüntelen a bizonytalan jövő miatt ? A boldog tartományt Abderhamau dédunokája Abu-Rachid — az Omijádák nemzeiségéböl — kórmányozá, a vitézek között leg­vitézebb. A hőst pedig leánya Fatime vezeti akarata szerint, a szépek között legszebb. — Uram, 260,000 török áll a határon! jelenti egy portól alig látszó futár. A vészkürt szavára délceg ifjak büszke méneken teremnek elő, hosszú lándzsákkal, melyekkel halált igen, de kegyelmet adni nem lehet. Abu Rachid büszkén tekint végig a seregen. Nem azért, mert ö a chalifa, hanem azért, mert ilyeneknek chalifája. A török nyomúl előre egész Mekkáig. Még előbbre is nyomulna, de ott vannak az erős falak — és a falaknál erősebb vitézek. A török győzelem-kiáltását torkába fojtják a kirohanó arabok három-élü lándzsái. A hóditás dühe megveretve vonúl vissza a hazaszeretet és szabadság lángpallosa előtt. Güzel-bég a koránra esküszik meg, hogy Mekkában egy élő embert sem hágy, s szégyenében hoszszú szakálát tépi. Újult erővel rohamot parancsol, mely gyáván törik meg a sziklafalakon. A hég látja, hogy itt erővel nem győzhet. Látja, hogy a spahik csak üldözésre alkalmasok, a mamelu- kokat megöli a félelem, mielőtt e szolgálatot az arab nyilak meg­tehetnék, — az a 20 ezer janicsár pedig magára hagyatva, Ítélet napig sem fogja Mekkát bevenni. Parancsot ad ki, hogy minden sátorban mély gödröt ássanhk, melyet bárom ember egymásra állva sem érhessen fel, s széleset, mint a sátor egész terjedelme. Néhány napig tartó könnyű munka az a 400,000 mameluk- nak, a spahik és janicsárok pedig elfoglalták ez alatt a város védőit. Midőn a vermek megásvák — s kifeszitett szőnyegekkel szé­pen beterittettek, Güzel-bég harsogó zene mellett kivonúl a táborból. A mekkaiak először csodálkoznak, azután kacagnak, majd gya­nakodnak s végre küldenek néhány bátor ifjat a táborban történ­tek megtudására. — Jba, uraim, nagy dolgok történtek itt — szól a küldöt­tekhez egy janicsár, egy vén róka,- ki életében már 5 szultán ellen lázadt fel. — Tegnap este sebes futár bozta a parancsot, hogy azonnal induljunk vissza Stambulba, hol Szaladin, a szultán test­vére a felkelők élére állott. . . Nem tudom én, nem fog-e Güzel- bég elkésni. Magam is elmentem volna, de egy átkozott nyíl tegnap egé­szen tönkre tette vesémet. Nagy volt az öröm Mekkában, amint a hirt meghallották. A fegyelem eltűnt s rendetlen csapatokban siettek a török­tábor kizsákmányolására. Egyszerre megharsannak a török trombiták minden oldalról, s a nap fénye megtörik az erdőként közelgő török lándzsák acél hegyein. A sátrakba tódúló emberek alatt lehullanak a szőnyegek — — s a rohammal érkező mameluk-ezredeknek egyéb teendőjük sincs, mint a sírokat betemetni. Güzel-bég sátrában egyedül van Abu-Rachid s erre tisztelet­ből a bég maga veti az első kapa földet. A mélyből dörgő átok hangzik fel . . . fentröl Güzel-bég dörgő kacaja hangzik le. Két óra múlva a bég futára viharként száguld Stambul felé egy pergamennel, melyen csak e két szó van Írva cifra vörös betűkkel: — Mekka hódol. Kár volt oly igen sietnie a futárnak, pár pere múlva azt is oda lehetett volna Írni még pirosabb betűkkel, hogy: — Güzel bég is hódol. (Vége köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom