Eger - hetilap, 1877
1877-05-24 / 21. szám
164 melynek a megye területén, tehát saját hatás- és ténykedéskörében fölmerült minden eféle közgazdászati mozgalmak iránt hivatása- s céljánál fogva is, figyelemmel s érdeklődéssel kellene lennie, az említett egri kiállításról ne volna értesülve. A föntisztelt gazd. egylet eljárása azonban azt látszik tanúsítani, hogy annak sem elnöke, sem választmánya, szóval az egylet, mint testület, az egri kiállításról nem b i r, vagy nem akar tudomással bírni. Bizonyítja ezt azon körülmény, hogy a gazd. egylet utóbbi választm. ülésein az egri kiállítás Ugye, tudtunkra, szóba sem került. Tehát az egylet egészen ignorálja azt. Hol van itt a hiba, a mulasztás ? Volt-e az egri kiállítási bizottság részéről Hevesmegye gazd. egylete értesítve, s az ügy érdekében íölkérve? Nem tudjuk, nem kutatjuk. — Azon, több oldalról hangoztatott töprengést sem vagyunk hajlandók elhinni, hogy a hevesmegyei gazd. egylet által tervbe vett gyöngyösi terménykiállitás, az egri kiállítás ellen iutézett sakkhuzás akarna lenni, mert ily tapintatlan, s esetlen eljárást komoly megállapodott egyletről föltételezni nem lehet, nem szabad. De azt tudjuk, hogy az erők elforgácsolása soha s cm vezetett célhoz, s mindig ártalmára volt ajó szándéknak és igaz ügynek. Ha mi a megye közgazdászati productumait az országnak be akarjuk mutatni avég- böl, hogy azok világkiállítási képessége meg- biráltathassék, e célból az erők egyesítésére, snem elkülönítésére vagyon szükségünk ; azokat központosítanunk ; szóval egy kiállítást, egy helyen kell rendeznünk. Ha pedig mind a két kiállítás megtartatik, habár különböző időkben is, tény, hogy az erők meg fognak osztani, s a mindkét kiállítás elé tűzött, tehát közös célnak egyik sem fog kellőleg megfelelhetni. Nézetünk tehát — s azt hiszszük: velünk együtt számosaké is — az volna, hogy a tervbe vett két kiállítás egyesítése, s igy a cél elérése, és a süker biztosítása érdekében, a két külön kiállítás bizottságai érintkezésbe tegyék magokat. Felhívás a párisi világtárlat ügyében. Az 1878. évi párisi közkiállitásra vonatkozó összes ügyek központi vezetése a földrn., ipar- és keresk. m. kir. minisztérium által az alólirt orsz. központi bizottságra ruháztatott. E megbízatásunk kötelességünkké teszi, hogy Magyarország nagy közönségének s különösen művészeti, gazdasági és iparos köreinek figyelmét felhívjuk a küszöbön álló kiállításra. Bár a világesemények jelen pillanatban nem mutatkoznak alkalmasaknak, az emberiség nemes küzdelmét az ipar s művészet terén elősegíteni, de a francia kormány a kiállítási előmunkálatokat szakadatlan erélylyel folytatván, mi is azt hiszszük, célszerűen járunk el, midőn minden szükséges intézkedést megteszünk arra, hogy a jövő évben a világkiállításon megjelenhessünk. Hazánknak nem szabad elmaradnia a békés küzdelem ezen színteréről, mely alkalmat nyújt szellemi tanulmányra és az anyagi érdekek érvényesítésére. Nem szabad elmaradnia saját érdekében sem a népek e nagy találkozójáról, mely a világ s egyes nemzetek életképességét és haladását tükrözi vissza, s ez által megengedi, hogy megtanuljuk saját előnyeinket megbecsülni és értékesíteni, saját hibáinkat pedig felismerni és helyrehozni. Ily nemzetközi kiállítások által alkalmunk nyílik kifelé megismertetni a magyar termelvényeket, a magyar ipart és művészetet és a magyar szellem fejlődését; itthon pedig tőkésíteni azon roppant horderejű tanulmányokat, a melyeket minden téren szerezhettünk; mert a kiállítások tanulmányozásánál mi sem alkalmasabb erőink valódi nagyságának és reményünk valódi határának megismerésére. S tagadhatlan, hogy ha a legutóbb tartott nemzeközi kiállítások és egyéb összejövetelek alkalmat szolgáltattak arra, hogy a külföld hazánk viszonyaival megismerkedjék, ezen munkánk közepén meg nem állhatunk, és jól felfogott érdekünk kötelességünkké teszi a jövő évi párisi közkiállitáson is bemutatni hazánk gazdag termékeit és okvetlen haladó iparunknak bár szerényebb termel- vényeit. Ne aggaszszon az, hogy más, — különösen a nyugati nemzeteknek ipara sokkal előrehaladottabb a mienknél, mert e nagy versenytéren a nyugattal együtt kelet is részt vesz; s mig amaz üdvös tanulmányt nyújt, emez megismerve a mi iparunknak is gyakorlati értékét, kereskedelmi piacul fog kínálkozni, s mi reánk azon szép s egyúttal jelentékeny anyagi haszonnal járó feladat várakozik, hogy iparunkkal és annak termékeivel közvetítők legyünk a nyugat és kelet népei között. Még fontosabb hazánkra nézve gazdaságunk méltó megismertetése. Kiválóan földmivelö nép vagyunk, s nemzetgazdasági jövedelmeink alapját legnagyobb részben az ország gazdasági termékei képezik. A fejlödöttebb ipara folytán sok anyagot felhasznált nyugat is hozzánk fordul nyersterményekért; azon világkereskedelmi piacok száma, a melyeken ezeket értékesíthetjük, örvendetes mérvben szaporodik, és csupán rajtunk áll, hogy gazdaságunk értékét a külföldi összeköttetések megteremtése és felhasználása által rövid idő alatt megkétszerezzük. Ez összeköttetés és értékesítés megteremtésére legbiztosabb mód a nemzetközi kiállítások által nyílik; s önmagunk, saját létünk ellen elkevetett hiba volna e módot, e kínálkozó alkalmat felhasználatlanul hagyni. Mindezeknél fogva hazánk anyagi jólétének érdekében teljes bizalommal reméljük, hogy Magyarország közönsége élénk részt veend a jövő évi párisi közkiállitáson is. De kifejezvén e reményünket, nem mulaszthatjuk el egyúttal a süker érdekében már most egy nagy fontosságú kéréssel fordulni a kiállítani szándékozó közönséghez. A kiállítás sükerének érdekében, az abból az országra háratn- landó anyagi előnyök érdekében kérjük a kiállításban részt venni szándékozókat, hogy a gyakorlati működést tartsák szem előtt, hogy arra igyekezzenek, miszerint iparunknak s gazdaságunknak életrevalóságát, gyakorlati értékét és használhatóságát ismertessék meg a nagy világgal, s ne kívánják egyes szokatlan, rendkívüli, talán magában véve igen érdekes, de a gyakorlati életben kevésbbé elterjedt tárgyaknak kiállittatását. Nem a rendkivüliségek, a sajátságosságok megismertetése fog hasznára válni az országnak, hanem az, ha be tudjuk bizonyítani, hogy állandó, használható munkákat tudunk előállítani, hogy gondosan ápolt, egészséges és messze távolba is elszállítható gazdasági terményeinkkel kiálljuk a versenyt más nemzetbeli nagy versenytársainkkal. S kivált az áll az ország érdekében, miszerint azon cikkeket mutassuk be a legelőnyösebben a világnak, a melyek már is kivitelünk tárgyát képezik, vagy melyek már anyira fejlődtek, hogy rövid idő alatt kivitel tárgyát képezhetik; hogy ez által nemcsak továbbra is biztosítsuk e kivitelt, hanem fokozzuk és növeljük azt, s megmutassuk, miszerint már is jelentékeny tért foglalunk el a nemzetek elismerésében, már is nagy mérvben ismerik értékünket, s hasznos tagjai vagyunk a népek nagy családjának. Ha ezt bebizonyítanunk sikerül: eddigi kivitelünk hatványozott emelkedése, nemzetgazdasági jövedelmeink jelentékeny növekvése lesz reánk nézve az 1878. évi párisi közkiállitás eredménye. Ez irányban kérjük a kiállító közönség figyelmét különösen; részünkről előre is Ígérvén, hogy a hitelünknek és nemzetgazdaságunknak emelésére hivatott ily kiállítási tárgyakra kiváló gondot és figyelmet íorditandunk. Tudatjuk végül a tisztelt közönséggel, hogy a francia kormánynak a kiállításra vonatkozó mindazon eddigi intézkedéseit és rendszabályait, valamint a kiállítás magyarországi szervezésére vonatkozó mindazon szabályokat, a melyeknek ismerete a kiállítani szándékozóknak kívánatos, a lehető legrövidebb idő alatt közzé- teendjük. Addig is azonban már eleve figyelmeztetjük a kiállítani szándékozó közönséget, hogy a kiállítandó tárgyak bejelentésére végső határidőül f. évi junius 15-i ke tűzetett ki. Netalán kivánt felvilágosítások és értesítések egyébiránt már most is szerezhetők az orsz. központi bizottság irodájában (Har- mincad-utca 3. sz. a.), továbbá a Budapesten, Aradon, Besztercze bányán, Brassóban, Debrecenben, Eszéken, Fiúméban, Kassán, Kolozsvárott, Pécsett, Pozsonyban, Sopronyban, Temesvárt, Szegeden, Zágrábban és Zengen alakult vidéki bizottságoknál, valamint a kiállítási ügyekben közreműködésre hivatott Budapesten székelő következő országos egyletek és társulatoknál: úgymint: Az országos képzőművészeti társulatnál; a magyar honi földtani társulatoknál, a mérnök- és építész-egyletnél, az országos gazdasági, az erdészeti és az iparegyesületnél. Kelt Budapesten, 1877. május 2-án tartott ülésünkből. Az 1878. évi párisi közkiállitás magyar országos központi bizottsága: Rakovszky István, Gr. Szapáry Gyula, bizottsági titkár. bizottsági elnök.
