Eger - hetilap, 1877

1877-05-24 / 21. szám

165

Olaszországból.

Florenz, máj. 14.

Kedves barátom! Ha már á-t mondtam, 6-t is kell mondanom. Első levelemet kövesse a második. Mikor e levelet megkapod, már én Rómában leszek, s ha időm és kedvem lesz, onna is tudósítalak.

Ha jól emlékszem, először Milánóból inam. Valamint akkor nem, úgy most sem akarok egyes nevezetes épületek részletes leírásával foglalkozni; csak úgy futólag pillantok vissza megtett utamra.

Véteknek tartottam volna Milánóból ki nem rándulni a Cérti osadi Pavia megtekintésére, mely Pávia közelében a lombardii síkságon fekszik. Ez csak egy egyszerű karthausi kolostor, de melynek temploma Olaszország kincse. Galeazzo Visonti tette le alapját a néma magány e templomának, de egy század kellelt hozzá, hogy e mestermü elkészüljön. Amit itt lát az ember, vagy márvány-mozaik, vagy remek kép, vagy érc-mü a leghíresebb olasz művészektől. Hét karthausi pater és 11 fráter lakja e magas falakkal körülvett csöndes magányt. Az olasz kormány emlékül tartja őket.

Milánóból Turinba mentem. Midőn e szép várost körüljártam, épen úgy éreztem magam, mint midőn egy éltesebb, de igen jó társalgó nó mellől egy szép fiatal, hallgatag leány mellé kerül az ember. Turin szép város, de nem oly élénk, mint Milano. Minden utcája derékszög alakjában épült. Szép dómja arról is nevezetes, hogy ifjú korában Rousseau itt tért a kath. vallásra. A dómból széles lépcsözet vezet föl azon fekete márvány kápolnába, melynek oltárán őriztetik azon gyolcs, melybe arimathiai József Jézus testét takarta.

Talán nem lesz érdektelen, hogy midőn a magentai és no- varrai síkságon Milánóból Turinba utaztam, (máj. 11.) itt 18° R. meleg volt. A lucernát és a réteket kaszálták, a rozs elviritott, a búza kihányta fejét, a len gyönyörű kéken virágzott; 12-én esett Turinban, s 13-án reggel a hegyek tele voltak hóval, len a völgyben azért 20° meleg volt.

Genuába 13-án érkeztem. Genua superbla! Büszkének nevezték el már régidöben a hatalmas Dórák idejében. Ma elhullatta koszorúja leveleit, de büszkesége megmaradt, mert hatalmas kikötőváros s a tengerről nézve ma is olyan, mintha csak egy királynő előtt állanánk, kinek homlokára a természet myrtus,- borostyán- és rózsa-koszorút fűzött. A tengerről nézve, lehetetlen leírni; 6—8 emeletes házai büszkén tekintenek a nyüzsgő tengeri életre; mert itt csak a kikötőben van az élet. Mindenféle zászlót lát és mindenféle nyelvet hall az ember. A kikötőből vasutakon szállítják a terheket a városba. Van néhány szép temploma, minő a S. Annunci- ata, belseje rendkívüli fénynyel van kiállítva; a fehér márvány alulról föl, mind aranynyal borított. A dómban van a kér. sz. Jánosról nevezett oldal-kápolna az ö ereklyéivel. E kápolnába nőnek nem szabad lépni (e föltétel alatt alapította a Campanari-család) mert tudod, hogy kér. János fejét egy szép nő kérésére adta oda a zsarnok.

Genuában csak 18° meleg volt 14-én; de másnap, midőn Pisába utaztam, már egész nap majdnem 21° volt. Pisáig a 6 órai ut tele alagút; jobbról a tenger, balról gyönyörű kertek s nyári lakok. A citromfák szabadon a kertekben, tele gyümölcsösei; a szőlő-lugasok egészen zöldek; a búza gyönyörű, kár, hogy kevés. Pisa környékén a len elvirágzott, a kender 1 */2 arasztnyi magas ; az eperfa leveleit szedik a selyembogaraknak (hát Daniiovics barátom szedeti-e már?) Pisától Luccának Pistoján át jöttem Florenzbe. E völgyön a természet gyönyörét bámulja az ember. Húsz foknyi enyhe lég; jobbra-balra szőlő, felfutva a fákra, az egész vidék, mint egy kert, eper-, olaj-, gesztenye- és füge-fával beültetve. Az Appeninek magasabb csúcsait hó födi ; de lenn a völgyekben a közönséges rózsa elviritó félben van, sőt már a zab is kalászban áll.

Tegnap jártam be (kocsin) Florenz gyönyörű vidékét. Ma a várost. Mindkettő megérdemelte a fáradságot s a ráfordított időt.

Jól fog esni Romában magyar lapokat olvashatni. Ott kapom meg az egri lapokat és leveleimet. Az olasz lapokból tengődöm. Tiszát csak kiírják, de Irányit Trányinak, Csatárt Ovatárnak, Som- sichot Tomusiknak, Temesvárt Tennovárnak Írják, úgy hogy idő kell hozzá, mig kitalálja az ember.

Tömérdek idegen utazik Rómába; két utitársammal én is.

barátod Luga.

Mi hir a nagy világban?

Parlamentünk f. hó 16-iki ülésében, ismét két interpellate intéztetett kormányunkhoz, a keleti kérdés ügyében. Helfy erős

hangon kel ki a birodalom keleti politikájában követett határozatlan irány ellen. Hivatkozik a közvélemény rokonszenvi nyilatkozásaira, s azt mondja, hogy a magyar közvélemény honárulónak fogja bélyegezni azon magyar katonát, aki fegyvert fog azon célból, hogy az oroszt segítse. Elnök kifogást tesz ezen kifejezés ellen, mit Helfy oda módosít, hogy a nemzet közvéleménye honárulóknak fogja tekinteni azokat, kik a katonákat ily irányban felhasználják. E magyarázatot az elnök még roszabbnak tartja, s figyelmezteti a képviselőt kifejezéseinek megfontolására. Végül Helfy azt kérdi a miniszter-elnöktől: nem látja-e elérkezettnek az időt, hogy a fenyegető körülményekkel szemben határozottabb állást foglaljon el, s oda hasson, hogy a külügyi kormányzat a többi hatalmakkal egyetértöleg a párisi szerződések épségben tartását kieszközölje ? Irányi hasonló értelemben intéz kérdést a kormányhoz. Tisza K. min. elnök válaszában kijelenti, hogy a kormány úgy a közvéleményt, mint az események fejleményeit figyelemmel kisérí, s a már e kérdésben elébb tett nyilatkozatában kiemelt célra oly eszközökkel fognak hatni, minőket a kifejlődő körülmények megkívánnak. Külügyi politikát képviselőházi utasításokkal vinni nem lehet; s ha nincs meg a kormány iránt azon bizalom, hogy az ország érdekeinek megfelelöleg fogja vinni a külügyi politikát, akkor átveszi a kormányt az, aki iránt a háznak bizalma van, de aztán ennek is meg fog engedtetni, hogy politikáját szabadon, és nem utasításokkal megkötve, érvényesíthesse.

Mióta Bécsben észrevették, hogy a muszka nem respektál semmi Ígéretet, s Ausztriának adott szava ellenére hadaival Kis- Olábországot is elözönlötte, s a háborút határaink tőszomszédságára is kiterjeszti, hol, könnyen érthető okokból, muszka- és oláhcsapatokból álló hadtestet állított fel: úgy látszik, a bécsi politikusok is más szemüvegen kezdik nézni az orosz célokat, s az osztrák-magyar birodalom fenyegetett érdekeit át keleten. E napokban ugyanis hire járt, hogy a muszka-barát katonai párt feje, Albrecht föhg, a közös hadak fövezényletéröl lelép, s nyugalomba vonul vissza.

Anglia erélyes föllépése s nagj'márvü hadi készülődései aggodalomba ejtették az oroszt, s most Németországot kérte föl kezvetitöül, hogy Orosz- és Angolország közt egyezséget hozzon létre. Más szóval: szeretné, ha megosztoznának Törökországon oly- képen, hogy a muszkának a nagyobb konc jusson. Németország azonban, úgy látszik, nem hajlandó a komolyabb beavatkozásra. Különben Poroszország is alább kezd már hagyni a nagy muszka-,, barátsággal, s több oldalról merülnek fői ellenszenves nyilatkozatok az orosz barbár invásio ellen. Legközelebb Wirchow, a nagyhírű egyetemi tanár, egy beszédében igy nyilatkozott: „Minden esetre

gyalázat, hogy Oroszország Európa nevében indít háborút, és gyalázat, hogy mi ezt hallgatva nézzük. — Anglia, hir szerint, nem sokára egy hadtestet fog küldeni Konstantinápolyba, melynek erődítésén nagy szorgalommal dolgoznak.

Franciaország a kormányválsággal vesződik. Máj. 18-án olvastatott fel a senatusban Mac-Mahon elnök üzenete, melyben őszintén kifejti, miért bocsátotta el ez úttal a Jules Simon-féle minisztériumot. Az üzenet végén kijelenti az elnök, hogy ha oktalanok akadnának, kik zavart fognak elöidézui, vannak eszközei azok megfékezésére. Azután a senatus ülését egy hóra elnapolja, ügy a senatus, mint képviselöház ülése is meglehetősen izgatott volt. Lesz-e befolyással az uj kormány a keleti bonyodalmak alakulására ? még nem tudhatni.

A román kormány, hir szerint, f. hó 20-án kiáltotta ki Románia függetlenségét s azonnal megüzente a háborút Törökországnak. Hát ez megsértése-e monarchiánk keleti érdekeinek ?

A harctérről. A Duna mellett még mindig csak apróbb csatározás és ágyúharc foly. De ezek is jelentékeny veszteségeket okoznak az orosz és román hadaknak. Az orosz hadsereg ez alatt folyton szaporittatik, s Romániát már egészen elözönlötte. De a törökök is folyton nyernek újabb csapatokat. Az orosz cárt most várják Plojestibe, hová az orosz hadsereg föhadi szállása áttétetett.

E cári szemle alkalmából várják az orosz hadsereg hadműveleteinek megindulását a Dunáuál. Ez alkalomból a szerb Milán is készül a cárt Plojestiben üdvözölni.

Az ázsiai harctérről már érdekesebbek a hírek. Mouktár basa hadvezér az orosz támadásokat győzelmesen veri vissza, dacára az orosz tudósításoknak, melyek folytonos győzelmeket hazudnak, s azt állítják, hogy az ardahani sáncokat bevették. Az azonban bizonyos, mert az oroszok is megerősítik, hogy a török flotta Suchum-Kale fekete tengeri orosz erődöt diadallal bevette, s hogy a kaukázusi cserkeszek és mohamedánok fölkelése naponta nagyobb mérvet ölt és az ázsiai orosz hadak hátát erősen fenyegeti, s ös8zeköttetésöket Oroszországgal könnyen elzárhatja.

Legújabb hírek szerint Milán Plojestiban az orosz cárnak ki-